En

Textúra 2022 | Képzőművészet – irodalom – színház

Jegyvásárlás

Textúra 2022 | Képzőművészet – irodalom – színház

Bemutató időpontja:
November 11., péntek, 19.00 | Premier

Előadások:
november 16. szerda, 19.00
november 21. hétfő, 19.00
november 23. szerda, 19.00
november 28. hétfő, 19.00
november 30. szerda, 19.00

 

KÉPZŐMŰVÉSZET – IRODALOM – SZÍNHÁZ A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN

A képzőművészetet, irodalmat és színházat izgalmasan ötvöző Textúra 2022 őszén ismét beköltözik a Magyar Nemzeti Galéria falai közé. Az ötlet változatlan: a múzeum felkérésére nyolc kortárs magyar szerző írt szöveget a Galéria egy-egy művéből inspirációt merítve, melyeket színművészek tolmácsolnak az ihlető műalkotások társaságában.  

A hazai kulturális élet innovatív képző- és előadóművészeti produkciójának köszönhetően novemberben újra megelevenednek a Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményének festményei és szobrai. A formák, karakterek, témák egy-egy jelenetet hívnak életre, melyek révén a művek új értelmezéssel, történettel, asszociációval gazdagodnak.

A Textúrát 2022-ben a nemzetközi hírű Sardar Tagirovsky rendezi, aki munkáiban a képzőművészet, a pszichológia és a mozgásművészet kapcsolódásait, a zenei, a rituális és a filmes elemek egymásra hatásait, a nyelveken és a verbalitásokon túli kifejezési eszközöket keresi. Tagirovsky egyéni megközelítését a nézők a Textúrán is megtapasztalhatják.

A kiválasztott művek átfogják a magyar művészet évszázadait, átvezetve a közönséget térben és időben a középkori szárnyasoltároktól a kortárs alkotásokig. A felkért írók köre és az általuk alkotott szövegek világa épp olyan sokszínű és izgalmas, mint a kiválasztott műalkotások sora: tragédia, humor, melankólia, szakralitás és hétköznapiság váltja egymást a jelenetekben. A színészek rövid szünetekkel tíz alkalommal játsszák el az epizódokat, a közönség ekképpen mindegyik színt meg tudja tekinteni. A jelenetek sorrendjét és az útvonalat azonban a látogatók maguk határozzák meg, így azok egyedi élménnyé sűrűsödnek.

A Textúra során a néma mű megszólal, a befejezett megelevenedik, a statikus kimozdul keretei közül.

Írók/képzőművészeti alkotások:
Halász Rita: Szent Anna harmadmagával / Szent Anna-oltár a leibici Szűz Mária mennybevétele templomból, 1515-1520 (előadja: Szorcsik Kriszta)
Kemény István: Vita Bortnyik Sándor Zöld szamár című képéről / Bortnyik Sándor: Zöld szamár, 1924 (előadja: Lábán Katalin/ Béres Miklós)
Kemény Zsófia: Barátom, Felicián / Orlai Petrics Soma: Zách Felicián, 1860, előadja: Szikszai Rémusz/ Béres Miklós
László Noémi: Mocorgás / Rippl-Rónai József: Nő fehér pettyes ruhában, 1889 vagy 1892 (előadja: Nagy Katica)
Szeifert Natália: Gyalogprím / Galántai György: Lépésváltás, 1989 (előadja: Csákányi Eszter/ Balog József)
Ugron Zsolna: Egy másik poros út / Munkácsy Mihály: Poros út II., 1874 (előadják: Hámori Gabriella és Vasvári Csaba)
Vida Gábor: Zakuszka / Lakner László: A konzervgyártás kezdetei, 1961 (előadják: Fazakas Júlia és Váradi Gergely)
Zalán Tibor: A földön ültem / Pap Henrik: 1878-ból, 1893 (előadja: Kancsár Orsolya/Berki Szofi)

Rendező: Sardar Tagirovsky
Dramaturg: Bíró Bence
Zeneszerző: Bakk-Dávid László
Jelmeztervező: Kupás Anna

A produkcióban közreműködik a Magyar Rádió Gyermekkórusa, továbbá Takáts Márton zongoraművész és Baksa Krisztina csellóművész.
A jelmezeket a Magyar Állami Operaház Jelmeztára és a Szatmárnémeti Északi Színház biztosította.

Bemutató időpontja:
November 11., péntek, 19.00 | Premier

Előadások:
november 16. szerda, 19.00
november 21. hétfő, 19.00
november 23. szerda, 19.00
november 28. hétfő, 19.00
november 30. szerda, 19.00

 

 

 

 

Kiemelt látnivalók, érdekességek

Lakner László: A konzervgyártás kezdetei, 1961

Az 1960-as években, mikor a hivatalos kultúrpolitika „közérthető” műveket várt el a művészektől, Lakner nagyon ironikus viszonyt alakított ki ehhez a bizonyos elváráshoz. A munkásosztály női dolgozóit látjuk, akik egy „fontos” ipartörténeti pillanat, a konzervgyártás megszületésének a tanúi. Ugyan ki merte volna kifogásolni, hogy a festmény a kusza, levegőtlen világával, az asztalra halmozott edények, présformák tömegével egyáltalán nem a valóság és a munka nemes szépségét emeli ki, hanem éppen ellenkezőleg, ennek az egésznek értelmetlenségét és abszurditását.

Pap Henrik: 1878-ból. (Huszárok vonulása Boszniába 1878-ban), 1893

Pap Henrik (1864–1910) képének fő témája a gyermekeivel egyedül maradó magányos anya kétségbeesése férjének hadbavonulása miatt. A különös című kép témája Bosznia 1878-as megszállására utal. A megszállt terület újabb konfliktusok forrásává vált. Pap Henrik sem egy diadalmas eseményként számol be Bosznia megszállásáról, hanem inkább a tragédiát látja benne. Nézőpontjának aktualitását pedig a jövő igazolta: mintegy húsz évvel később Bosznia fővárosában lesz merénylet áldozatává az Osztrák–Magyar trónörökös, s veszi kezdetét az első világháború.

Szent Anna-oltár a leibici Szűz Mária mennybevétele-templomból , 1515-1520

A középkori templomok legékesebb díszei a szárnyasoltárok voltak. Megrendelőik céhek, városi testületek, magánszemélyek voltak, s a gazdagabb városok templomaiban nemcsak a szentélyben, hanem a kisebb oldalkápolnákban is gazdagon díszített oltárok álltak. A Késmárkhoz közeli Leibic is gazdag és jelentős felvidéki város volt. A templom Szent Anna oltárának szekrényében a megváltás három nemzedéke foglal helyet: a gyermek Jézus, anyja, Szűz Mária és végül Mária anyja, Szent Anna. Szent Anna középkori tiszteletében az anyaság, a nemzedékeket összekötő idős életkor emberi értékei öltenek testet.

Galántai György: Lépésváltás, 1989

Galántai György (1941) művének, mint a legtöbb neoavantgárd alkotásnak is a valóságra való ironikus rákérdezés áll a középpontjában. Hogyan is hordozhat ugyanaz a dolog ellentétes jelentéseket? A Lépésváltás 1989-ben, a Kádár-korszak utolsó évében, a rendszerváltás idején készült, s természetesen nagyon nyilvánvalóan fejezi ki az idők változását. Ami eddig pozitív volt, az negatív lett, a lépő lábból hirtelen önmaga lábnyoma lett, s mindeközben tulajdonképpen nem is történt semmi. A szobor a helybenjárás ironikus emlékműve, aminek két fő motívuma a lépő ember alakját nélkülöző, önmagában álló, banális talp és annak hűlt helye.

Munkácsy Mihály: Poros út (II. változat), 1880 körül

Munkácsy és felesége 1874 nyarán kötött házasságukat követően európai nászútra indultak, melynek során meglátogatták Munkácsy békéscsabai rokonságát is. Itt, Békéscsabán fogalmazódott meg a poros alföldi utat ábrázoló tájkép gondolata is. Az erős, alkonyi fényben az alföldi út porából előtűnő lovaskocsi képét csupán néhány ecsetvonással érzékelteti a festő. A por száll, a fény vibrál, a kocsi pedig – mint egy sejtelmes látomás – hamarosan eltűnik a távolban. Az égen színes fények cikáznak, amik valóságos természeti drámává alakítják ezt a mindennapi eseményt.

Rippl-Rónai József: Nő fehérpettyes ruhában, 1892

A festmény Rippl-Rónai festészetének egyik legfontosabb darabja, s egyben a magyar szecessziónak is első reprezentatív alkotása. Ez volt az a kép ugyanis, amellyel Rippl végleg hátat fordított mestere, Munkácsy Mihály stílusának, s rátalált a saját útjára. A tiszta és egyértelmű körvonalakkal határolt figura, a levegős kompozíció, a csak néhány színre redukált színvilág valóban hatalmas eltávolodást jelentett a Munkácsy-féle gazdag, színes, mozgalmas festészettől, bár a figura élénk gesztusa, a mozgalmas, zsánerszerű felfogás még képes felidézni Munkácsy szalonképeinek világát.

Orlai Petrics Soma: Zách Felicián, 1860

1330 tavaszán egy visegrádi királyi lakoma alkalmával Zách Felicián fegyverrel rontott Károly Róbertre és a királynéra. A királyt könnyebben sebesítette meg, a királynénak azonban négy ujját levágta. A legenda szerint Zách azért akart bosszút állni a királyi családon, mert leányát, Zách Klárát a királyné egyik udvaronca elcsábította. Orlai 1860-ban festett „Zách Felicián” című képének középpontjában a dühöngő főúr, Zách Felicián áll. A teátrális jelenetezés olyan kompozíciót eredményezett, melyben a néző nem talál sem nyugvópontot, sem azonosulásra alkalmas szereplőt.

Bortnyik Sándor: Zöld szamár, 1924

Bortnyik Sándor 1921 és 1925 között Bécsben, majd Weimarban dolgozott, s ekkoriban születtek meg azok a munkái, melyek nemcsak letisztult formavilágukkal emelkednek ki a magyar avantgárd festészetéből, hanem sajátosan humoros látásmódjukkal is. Rideg, geometrikusan megszerkesztett, s kissé abszurd városi tájat látunk, s a pompás telihold fényénél egy ábrándos szerelmespár baktat a néptelen éjszakai téren át. A teret egy zöld szamár monumentális szobra ékesíti. Talán ez a bizarr motívum is közrejátszhatott abban, hogy Bortnyik 1925-ben egyik alapítója lett a Zöld szamár nevű abszurd színháznak Budapesten.

Textúra 2022 | Képzőművészet – irodalom – színház

Online jegyvásárlás

Kiállításaink közül ajánljuk