Bemutató időpontja:
November 11., péntek, 19.00 | Premier
Előadások:
november 16. szerda, 19.00
november 21. hétfő, 19.00
november 23. szerda, 19.00
november 28. hétfő, 19.00
november 30. szerda, 19.00
KÉPZŐMŰVÉSZET – IRODALOM – SZÍNHÁZ A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN
A képzőművészetet, irodalmat és színházat izgalmasan ötvöző Textúra 2022 őszén ismét beköltözik a Magyar Nemzeti Galéria falai közé. Az ötlet változatlan: a múzeum felkérésére nyolc kortárs magyar szerző írt szöveget a Galéria egy-egy művéből inspirációt merítve, melyeket színművészek tolmácsolnak az ihlető műalkotások társaságában.
A hazai kulturális élet innovatív képző- és előadóművészeti produkciójának köszönhetően novemberben újra megelevenednek a Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményének festményei és szobrai. A formák, karakterek, témák egy-egy jelenetet hívnak életre, melyek révén a művek új értelmezéssel, történettel, asszociációval gazdagodnak.
A Textúrát 2022-ben a nemzetközi hírű Sardar Tagirovsky rendezi, aki munkáiban a képzőművészet, a pszichológia és a mozgásművészet kapcsolódásait, a zenei, a rituális és a filmes elemek egymásra hatásait, a nyelveken és a verbalitásokon túli kifejezési eszközöket keresi. Tagirovsky egyéni megközelítését a nézők a Textúrán is megtapasztalhatják.
A kiválasztott művek átfogják a magyar művészet évszázadait, átvezetve a közönséget térben és időben a középkori szárnyasoltároktól a kortárs alkotásokig. A felkért írók köre és az általuk alkotott szövegek világa épp olyan sokszínű és izgalmas, mint a kiválasztott műalkotások sora: tragédia, humor, melankólia, szakralitás és hétköznapiság váltja egymást a jelenetekben. A színészek rövid szünetekkel tíz alkalommal játsszák el az epizódokat, a közönség ekképpen mindegyik színt meg tudja tekinteni. A jelenetek sorrendjét és az útvonalat azonban a látogatók maguk határozzák meg, így azok egyedi élménnyé sűrűsödnek.
A Textúra során a néma mű megszólal, a befejezett megelevenedik, a statikus kimozdul keretei közül.
Írók/képzőművészeti alkotások:
Halász Rita: Délután Galileában / Szent Anna-oltár a leibici Szűz Mária mennybevétele templomból, 1515-1520 (előadja: Szorcsik Kriszta)
Kemény István: Vita Bortnyik Sándor Zöld szamár című képéről / Bortnyik Sándor: Zöld szamár, 1924 (előadja: Lábán Katalin/ Béres Miklós)
Kemény Zsófia: Barátom, Felicián / Orlai Petrics Soma: Zách Felicián, 1860, előadja: Szikszai Rémusz/ Béres Miklós
László Noémi: Mocorgás / Rippl-Rónai József: Nő fehér pettyes ruhában, 1889 vagy 1892 (előadja: Nagy Katica)
Szeifert Natália: Gyalogprím / Galántai György: Lépésváltás, 1989 (előadja: Csákányi Eszter/ Balog József)
Ugron Zsolna: Egy másik poros út / Munkácsy Mihály: Poros út II., 1874 (előadják: Hámori Gabriella és Vasvári Csaba)
Vida Gábor: Zakuszka / Lakner László: A konzervgyártás kezdetei, 1961 (előadják: Fazakas Júlia és Váradi Gergely)
Zalán Tibor: A földön ültem / Pap Henrik: 1878-ból, 1893 (előadja: Kancsár Orsolya/Berki Szofi)
Rendező: Sardar Tagirovsky
Dramaturg: Bíró Bence
Zeneszerző: Bakk-Dávid László
Jelmeztervező: Kupás Anna
A produkcióban közreműködik a Magyar Rádió Gyermekkórusa, továbbá Takáts Márton zongoraművész és Baksa Krisztina csellóművész.
A jelmezeket a Magyar Állami Operaház Jelmeztára és a Szatmárnémeti Északi Színház biztosította.
Bemutató időpontja:
November 11., péntek, 19.00 | Premier
Előadások:
november 16. szerda, 19.00
november 21. hétfő, 19.00
november 23. szerda, 19.00
november 28. hétfő, 19.00
november 30. szerda, 19.00
Az 1960-as években, mikor a hivatalos kultúrpolitika „közérthető” műveket várt el a művészektől, Lakner nagyon ironikus viszonyt alakított ki ehhez a bizonyos elváráshoz. A munkásosztály női dolgozóit látjuk, akik egy „fontos” ipartörténeti pillanat, a konzervgyártás megszületésének a tanúi. Ugyan ki merte volna kifogásolni, hogy a festmény a kusza, levegőtlen világával, az asztalra halmozott edények, présformák tömegével egyáltalán nem a valóság és a munka nemes szépségét emeli ki, hanem éppen ellenkezőleg, ennek az egésznek értelmetlenségét és abszurditását.
Pap Henrik (1864–1910) képének fő témája a gyermekeivel egyedül maradó magányos anya kétségbeesése férjének hadbavonulása miatt. A különös című kép témája Bosznia 1878-as megszállására utal. A megszállt terület újabb konfliktusok forrásává vált. Pap Henrik sem egy diadalmas eseményként számol be Bosznia megszállásáról, hanem inkább a tragédiát látja benne. Nézőpontjának aktualitását pedig a jövő igazolta: mintegy húsz évvel később Bosznia fővárosában lesz merénylet áldozatává az Osztrák–Magyar trónörökös, s veszi kezdetét az első világháború.
A középkori templomok legékesebb díszei a szárnyasoltárok voltak. Megrendelőik céhek, városi testületek, magánszemélyek voltak, s a gazdagabb városok templomaiban nemcsak a szentélyben, hanem a kisebb oldalkápolnákban is gazdagon díszített oltárok álltak. A Késmárkhoz közeli Leibic is gazdag és jelentős felvidéki város volt. A templom Szent Anna oltárának szekrényében a megváltás három nemzedéke foglal helyet: a gyermek Jézus, anyja, Szűz Mária és végül Mária anyja, Szent Anna. Szent Anna középkori tiszteletében az anyaság, a nemzedékeket összekötő idős életkor emberi értékei öltenek testet.
Galántai György (1941) művének, mint a legtöbb neoavantgárd alkotásnak is a valóságra való ironikus rákérdezés áll a középpontjában. Hogyan is hordozhat ugyanaz a dolog ellentétes jelentéseket? A Lépésváltás 1989-ben, a Kádár-korszak utolsó évében, a rendszerváltás idején készült, s természetesen nagyon nyilvánvalóan fejezi ki az idők változását. Ami eddig pozitív volt, az negatív lett, a lépő lábból hirtelen önmaga lábnyoma lett, s mindeközben tulajdonképpen nem is történt semmi. A szobor a helybenjárás ironikus emlékműve, aminek két fő motívuma a lépő ember alakját nélkülöző, önmagában álló, banális talp és annak hűlt helye.
Munkácsy és felesége 1874 nyarán kötött házasságukat követően európai nászútra indultak, melynek során meglátogatták Munkácsy békéscsabai rokonságát is. Itt, Békéscsabán fogalmazódott meg a poros alföldi utat ábrázoló tájkép gondolata is. Az erős, alkonyi fényben az alföldi út porából előtűnő lovaskocsi képét csupán néhány ecsetvonással érzékelteti a festő. A por száll, a fény vibrál, a kocsi pedig – mint egy sejtelmes látomás – hamarosan eltűnik a távolban. Az égen színes fények cikáznak, amik valóságos természeti drámává alakítják ezt a mindennapi eseményt.
A festmény Rippl-Rónai festészetének egyik legfontosabb darabja, s egyben a magyar szecessziónak is első reprezentatív alkotása. Ez volt az a kép ugyanis, amellyel Rippl végleg hátat fordított mestere, Munkácsy Mihály stílusának, s rátalált a saját útjára. A tiszta és egyértelmű körvonalakkal határolt figura, a levegős kompozíció, a csak néhány színre redukált színvilág valóban hatalmas eltávolodást jelentett a Munkácsy-féle gazdag, színes, mozgalmas festészettől, bár a figura élénk gesztusa, a mozgalmas, zsánerszerű felfogás még képes felidézni Munkácsy szalonképeinek világát.
1330 tavaszán egy visegrádi királyi lakoma alkalmával Zách Felicián fegyverrel rontott Károly Róbertre és a királynéra. A királyt könnyebben sebesítette meg, a királynénak azonban négy ujját levágta. A legenda szerint Zách azért akart bosszút állni a királyi családon, mert leányát, Zách Klárát a királyné egyik udvaronca elcsábította. Orlai 1860-ban festett „Zách Felicián” című képének középpontjában a dühöngő főúr, Zách Felicián áll. A teátrális jelenetezés olyan kompozíciót eredményezett, melyben a néző nem talál sem nyugvópontot, sem azonosulásra alkalmas szereplőt.
Bortnyik Sándor 1921 és 1925 között Bécsben, majd Weimarban dolgozott, s ekkoriban születtek meg azok a munkái, melyek nemcsak letisztult formavilágukkal emelkednek ki a magyar avantgárd festészetéből, hanem sajátosan humoros látásmódjukkal is. Rideg, geometrikusan megszerkesztett, s kissé abszurd városi tájat látunk, s a pompás telihold fényénél egy ábrándos szerelmespár baktat a néptelen éjszakai téren át. A teret egy zöld szamár monumentális szobra ékesíti. Talán ez a bizarr motívum is közrejátszhatott abban, hogy Bortnyik 1925-ben egyik alapítója lett a Zöld szamár nevű abszurd színháznak Budapesten.
