En

Az irodalom nyomában

12 állomás
Az irodalom nyomában

Útvonaltippünk segítségével túrára invitáljuk Önöket az irodalom nyomában, az Egymásra hangolva című bábkiállításon, ahol a Magyar Nemzeti Galéria és a hetvenéves Budapest Bábszínház gyűjteménye találkozik.

Az irodalom, az olvasmányaink hatással vannak ránk, lelki és szellemi életünkre, befolyásolják világképünket, nézeteinket, hangulatunkat, akárcsak a képzőművészet. A művészek reagálnak környezetükre, koruk társadalmi, szellemi és kulturális kérdéseire. Az irodalom és a képzőművészet nagyon sok szálon kapcsolódik egymáshoz. A művészek hangulatokat, emberi érzéseket, gondolatokat, ideológiákat közvetítenek és az adott kor szellemiségétől függően rejtett vagy nyílt formában jelenítik meg őket. A virtuális túrán olyan ismert irodalmi alkotásokkal ismerkedhetnek meg, melyek a képzőművészetben és a bábművészetben is formát öltöttek.

Állomások

  • William Shakespeare: Szentivánéji álom, 1595 - Bródy Vera bábjai: Titánia és Oberon, 1963
  • William Shakespeare: Szentivánéji álom, 1595 - Gulácsy Lajos: A varázsló kertje, 1906
  • Petőfi Sándor: János Vitéz, 1844 - Koós Iván bábjai: Kukorica Jancsi és Iluska, 1973
  • Petőfi Sándor: János Vitéz, 1844 - Koszta József: Kosaras Leány, 1903
  • Arany János: Toldi, 1846 - Bródy Vera bábja: Toldi, 1985
  • Arany János: Toldi, 1846 - Fadrusz János: Farkasokkal viaskodó Toldi, 1901
  • Madách Imre: Az ember tragédiája, 1862 - Balla Margit bábjai: Faun és Nimfa, 1999
  • Madách Imre: Az ember tragédiája, 1862 - Arnold Böcklin: Tavaszi est, 1879
  • Arany János: Rege a csodaszarvasról, 1881 - Bródy Vera bábjai: Ménrót és Ené, 1999
  • Arany János: Rege a csodaszarvasról, 1881 - Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, 1907
  • Tatay Sándor: Kinizsi Pál, 1954 - Bod László bábjai: Mátyás Király és Magyar Balázs, 1954
  • Tatay Sándor: Kinizsi Pál, 1954 - Ligeti Antal-Wágner Sándor: Mátyás király hazatérése a vadászatból, 1872

William Shakespeare: Szentivánéji álom, 1595 - Bródy Vera bábjai: Titánia és Oberon, 1963

William Shakespeare: Szentivánéji álom, 1595 - Bródy Vera bábjai: Titánia és Oberon, 1963

William Shakespeare 1595-ben írt Szentivánéji álom című színművének két szereplője, Titánia tündérkirálynő és Oberon tündérkirály otthona az erdő, ahol képesek befolyásolni mások sorsát. Szerelmi bájitalt kevernek, hogy megtréfálják egymást és a történet szerelmespárjait. Az 1964-ben színpadra kerülő bábjáték csodából, illúzióból és groteszk iróniából lett összegyúrva. A bábszínház különösen alkalmas a Szent Iván-éji erdő csodáinak megelevenítésére. Bródy Vera által tervezett tündérfejedelem-pár hátulról mozgatott botos, pálcás báb. A különböző bábtechnikák a darab különböző szintjeit hivatottak bemutatni: a fekete színház lehetővé teszi a tündéri lét lebegésének és könnyedségének ábrázolását, míg az emberi szintet paravánon botos bábok jelenítik meg. Titánia és Oberon bábfigurái erősen díszítettek, formai kialakításuk és anyaghasználatuk a reneszánsz stílus hagyományait tükrözik, íves, ornamentikus és légies megjelenésük tündér mivoltukat erősíti.

William Shakespeare: Szentivánéji álom, 1595 - Gulácsy Lajos: A varázsló kertje, 1906

William Shakespeare: Szentivánéji álom, 1595 - Gulácsy Lajos: A varázsló kertje, 1906

A festményen egyszerre jelenik meg a képzelet szülte álomvilág, a szerelem szépsége, a varázslat, akárcsak Shakespeare Szentivánéji álom című művében. A szecesszió mesterei előszeretettel ábrázoltak mitológiai és középkori történeteket. Gulácsy Lajos művészetét sajátos líra jellemzi, az általa teremtett álomországnak, álomvilágnak nevet is adott: Na’Conxypán. Gulácsy álomvilágának, festői és írói-költői életművének szereplői kitalált, különös lények, gyermeki érzékenységű poétalelkek, szerelembe merült ábrándos ifjak, lovagok, kitalált országok hercegecskéi, varázslók… mind a festő alteregói. A művész olykor maga is történelmi kosztümöket öltött, s elképzelt történeti hősök szerepeit játszotta el. Festészetének gyakori témája a szerelem, a férfi és nő kettősének ábrázolása. A varázsló kertje című festmény szereplői középkori trubadúrra emlékeztető, szuggesztív tekintetű, szerelmes ifjú és hozzásimuló nőalak, akinek tekintetében a varázsló igéző pillantása tükröződik. A nő hozzáér a férfihoz, testüket növényi indák fonják egybe, mintha ezzel is a természetből eredő összetartozásukat hangsúlyoznák. Körülöttük bódító áldozati füst rajzol kecsesen kanyargó oszlopokat a kert növényei köré.

Petőfi Sándor: János Vitéz, 1844 - Koós Iván bábjai: Kukorica Jancsi és Iluska, 1973

Petőfi Sándor: János Vitéz, 1844 - Koós Iván bábjai: Kukorica Jancsi és Iluska, 1973

Petőfi Sándor János vitéz című költeménye Kukorica Jancsi kalandos utazásairól mesél, ahol rablókkal, óriásokkal csatázik és megmenti a francia király lányát. A történet végén a fiú visszakapja szeretett Iluskáját: a falu két árvája az örökös boldogság hazájában, Tündérországban találkozik, ahol örökké uralkodnak, és ahol boldogságban, szerelemben élhetnek. Petőfi Sándor János vitéze hosszú évtizedeken át számos változatban szerepelt az Állami Bábszínházban. Az itt látható botos bábok tájelőadásokra készültek 1973-ban, Koós Iván tervei alapján. Az előadás tájváltozata bejárta az egész országot, a darabhoz a könnyű utaztathatóság érdekében egyszerűsített díszlet készült, de a bábok kidolgozottságát ez nem befolyásolta. A Budapest Bábszínház ezt a korábbi változatot 2002-től újította fel és játszotta hosszú éveken keresztül. A történet szinte teljes egészében az ifjúról szól, Petőfi nem említi, hogyan teltek Iluska napjai az ő Jancsija nélkül. Csak hiányos utalásokból tudjuk, hogy a tiszta szívű leány belehalt nehéz sorsába, amit gonosz mostohája mért rá.

Petőfi Sándor: János Vitéz, 1844 - Koszta József: Kosaras Leány, 1903

Petőfi Sándor: János Vitéz, 1844 - Koszta József: Kosaras Leány, 1903

Petőfi Sándor János vitéz című költeménye Kukorica Jancsi kalandos utazásairól szól. Keveset mesél azonban, hogy mi történt ezalatt az otthon maradt Iluskával. Vajon, hogy telhettek napjai az ő Jancsija nélkül? Talán hasonlóan, mint ahogy a szolnoki művésztelep alkotóinak képei mesélnek a vidéki asszonyok mindennapjairól. A szolnoki művésztelep egyik kiemelkedő alkotója, Koszta József előszeretettel ábrázolta a paraszti sors és életforma legbensőségesebb pillanatait. Az alföldi parasztság lelke szinte parázslik vásznain. Festményein bepillantást nyerhetünk a vidéki női sorsokba, képein gyakran tűnnek fel a vidéki asszonyok mindennapjai, olykor derűs és idilli hangulatban, máskor nehéz sorsukat állítva a középpontba. Koszta Kosaras leány című alkotásán a nehéz kosártól görnyedő, munkában megfáradt vagy pihenő parasztasszony alakját látjuk az alkonyat fényében. A női alak lehetne akár Iluska is, akinek nemcsak fáradt teste, hanem szíve is sajog a szenvedéstől. Koszta felesége, Annuska, a csodálatos parasztleány, a munkában megfáradt, vagy a gondokban őrlődő asszonyok gyakori modellje volt. Ábrázolásmódjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző, néprajzi olvasatú alkotásai a századelő és a két világháború közti paraszti életforma lenyomatai.

Arany János: Toldi, 1846 - Bródy Vera bábja: Toldi, 1985

Arany János: Toldi, 1846 - Bródy Vera bábja: Toldi, 1985

Toldi Miklós személye a színházművészetben, az irodalomban és a képzőművészetben is rendre visszatérő, népszerű téma. Arany János Toldi című műve nagy sikert aratott, és nemcsak a Kisfaludy Társaság pályázatának díját, hanem Petőfi Sándor csodálatát is elnyerte. Toldi Miklós alakja és története a magyar bábszínpadoknak is egyik klasszikusa. A darab az Állami Bábszínházban a nyolcvanas években másodszor került színpadra, mindkétszer Bródy Vera tervezésében. A jól ismert történet lehetővé tette, hogy a néző figyelme a színpadi megformálás mikéntjére irányuljon. Bródy botos bábjai a középkori kódexiniciálék világát idézik. A gótikus, csúcsos fejű, méltóságteljes figurák ruhaujjaiba a színész bebújtathatta a kezét, ezáltal a báb kezeinek mozdulatai sokkal életszerűbbek lehettek.

Arany János: Toldi, 1846 - Fadrusz János: Farkasokkal viaskodó Toldi, 1901

Arany János: Toldi, 1846 - Fadrusz János: Farkasokkal viaskodó Toldi, 1901

A XIX. század közepétől a képzőművészetben is megnőtt az irodalmi alakok iránti érdeklődés. Fadrusz János a korszak egyik legismertebb művének, Arany János Toldijának a főszereplőjét jelenítette meg. Fadrusz, a korszak egyik legmarkánsabb szobrászegyénisége, a bécsi akadémián tanult, és tragikusan rövid élete alatt alig készített Toldi szobrához hasonló kisplasztikai művet. A Farkasokkal viaskodó Toldi című szobrát a Budai Tornaegylet megbízásából sportvándordíjnak mintázta. Érdekes látni, milyen módon jeleníti meg Nagy Lajos király korának hősét a szobrász, a bábművész és a költő. Vajon melyik művész alkotása adja vissza a valós történelmi személyt? Egy biztos, mindhárom művész saját látásmódja és személyisége tükröződik az alkotásokban.

Madách Imre: Az ember tragédiája, 1862 - Balla Margit bábjai: Faun és Nimfa, 1999

Madách Imre: Az ember tragédiája, 1862 - Balla Margit bábjai: Faun és Nimfa, 1999

Madách Imre Az ember tragédiája című drámája a magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotása, az író legismertebb műve. Az 1862-ben megjelent költemény talán a legtöbbször színpadra állított mű Magyarországon, a „Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!” mondat pedig a legismertebb irodalmi idézeteink közé tartozik. A tragédia szereplői, Faun és Nimfa, a római színben tűnnek fel Ádám és Éva mellett, istenek és félistenek társaságában, ahol Faun, mint az érzékiség és a szerelem római mitológiából ismert megtestesítője jelenik meg. A bábműfaj örök nagy kihívása a jelentős drámai művek színpadra állítása. A Budapest Bábszínház alapításának 50. évében, 1999-ben vállalkozott Madách Imre drámai költeményének bemutatására. Szilágyi Dezső a műfaj törvényszerűségeinek megfelelően, erős húzásokkal hozta közelebb Madách művét a fiatalokhoz. A grandiózus vállalkozás egy évadon keresztül készült, közel 300 báb színpadra állításával, annak ellenére, hogy az Ádám és Éva bábok bizonyos változatai átöltöztethetők. Az előadás szinte az összes bábtechnikát felvonultatja, az egyes technikák filozófiailag is kapcsolódnak a különböző történelmi korokhoz, hiszen – legalábbis az elő adás keretjátéka szerint – Isten maga a legnagyobb bábjátékos…

Madách Imre: Az ember tragédiája, 1862 - Arnold Böcklin: Tavaszi est, 1879

Madách Imre: Az ember tragédiája, 1862 - Arnold Böcklin: Tavaszi est, 1879

A Faun és a Nimfa bábfigurái a Nemzetközi Gyűjtemény szimbolizmussal foglalkozó termében kaptak helyet, ahol Arnold Böcklin Tavaszi est című alkotásával folytatnak párbeszédet. A kapcsolódást elsősorban a művek azonos szereplői indokolják, de Böcklin és Madách témaválasztása és formanyelve is közel áll egymáshoz. A szimbolizmus jeles képviselője, Arnold Böcklin festményének szereplőit a mitológia világából kölcsönzi, megteremtve az aranykor természettel való egységének misztikus hangulatát. A festményen a faun pánsíppal csalogatja magához a nimfát, aki a fa mögül kíváncsisággal vegyült félénkséggel figyeli a csábítót. A darab jelenleg is szerepel a Budapest Bábszínház repertoárján, így a bábokkal a közönség a színpadon is találkozhat.

Arany János: Rege a csodaszarvasról, 1881 - Bródy Vera bábjai: Ménrót és Ené, 1999

Arany János: Rege a csodaszarvasról, 1881 - Bródy Vera bábjai: Ménrót és Ené, 1999

A magyarság ősi eredetét feldolgozó történetek közül az egyik legismertebb a csodaszarvas legendája, melyet Kézai Simon krónikája, valamint Arany János és Benedek Elek népi hagyományokon alapuló feldolgozásából ismerhetünk. A történet szerint a szép Enének és Ménrótnak két fiát, Hunort és Magyart egy csodaszarvas vezette a mai Pannónia területére. Amikor szemük elé tárult a csodálatos vidék, tudták, hogy itt szeretnének új hazát alapítani. A közelben zene és énekszó hallatszott, majd meglátták a körben táncoló szűz lányokat, akik összekapaszkodva járták tündértáncukat. A testvérpár minden vitézének jutott egy-egy hajadon, a két vitéz pedig Dúl két lányát vette nőül. Fiakat nemzettek, gyermekeik pedig szétszóródtak, új országot alapítottak. Az Urbán Gyula rendezte bábelőadás is a magyar nép eredettörténetét dolgozza fel. Bródy Vera bábjai anyagiságukban is az ősi időket idézik: a forgóbotos bábok vászonruházatát bőr és fém kiegészítők teszik autentikussá. Az agancsos fejdíszt viselő figura Ménrót, a lovas nemzetség ősapja, a női karakter, Ené pedig a csodaszarvas emberi megjelenése.

Arany János: Rege a csodaszarvasról, 1881 - Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, 1907

Arany János: Rege a csodaszarvasról, 1881 - Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, 1907

A csodaszarvas a magyarságot övező történelem, az újjászületés, a megújulás és a Nap jelképe, mint Isten által küldött mitikus vezérállat. Csontváry Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című festményén a cédrus szintén a magyar őstörténet szimbólumaként jelenik meg. Csontváry idejében népszerű elképzelés volt, hogy a magyarok őshazája a Közel-Keleten van, így az ezeréves cédrusokat gyakran kapcsolták össze az ezeréves magyarság történetével. A fa háromszög alakú lombja a szentháromságot, vastag törzse az erőt, a törzs két része az életet és halált, a férfit és a nőt jelképezi. A fa körül rituális táncot járó hófehér ruhás lányok és az őket körülvevő lovasok felidézhetik a csodaszarvas mondájának egy-egy jelenetét, vagy a cédrus két erős, összefonódó törzse a honalapítók, Hunor és Magyar egységét.

Tatay Sándor: Kinizsi Pál, 1954 - Bod László bábjai: Mátyás Király és Magyar Balázs, 1954

Tatay Sándor: Kinizsi Pál, 1954 - Bod László bábjai: Mátyás Király és Magyar Balázs, 1954

Mátyás király zsoldosokból álló fekete serege a korabeli Európa legjelentősebb és legerősebb hadserege volt. Antonio Bonfini, Mátyás király krónikása már a XV. században beszámolt Kinizsi Pál hőstetteiről. Mátyás király hadvezéreit, Kinizsit és Magyar Bálintot Tatay Sándor Kinizsi Pál című ifjúsági regénye tette halhatatlanná. Az Állami Bábszínház 1954-ben vitte színre a darabot. Bod László, az Állami Bábszínház első igazgatója, az előadást társrendezőként és tervezőként is jegyezte. Bod tervezői munkásságára az obrazcovi esztétika nagy hatással volt. Mátyás király és Magyar Balázs bábfigurái az emberi test arányait követik, a látványt hatalmas színpadképek, rengeteg báb, egyfajta realista megjelenítés jellemzi. A bábszínház tulajdonképpen az élőszínház kicsinyített leképezése. A szovjet típusú propagandadarabok után tematikai újdonságként jelentek meg a magyar mesék és a magyar mondák hősei és történetei.

Tatay Sándor: Kinizsi Pál, 1954 - Ligeti Antal-Wágner Sándor: Mátyás király hazatérése a vadászatból, 1872

Tatay Sándor: Kinizsi Pál, 1954 - Ligeti Antal-Wágner Sándor: Mátyás király hazatérése a vadászatból, 1872

Az irodalomban és számos képzőművészeti alkotáson is gyakran találkozhatunk a törökök elleni küzdelmekben életüket kockáztató hősökkel, hadvezérekkel, ahol Hunyadi Mátyás mint kora egyik legnépszerűbb szereplője jelenik meg. Mátyás király olykor hősiesen harcoló katonaként, máskor választott királyi minőségében babérkoszorúval a fején tűnik fel gyűjteményünk egyes darabjain. Ligeti Antal és Wágner Sándor 1880 körül készült Mátyás király hazatérése a vadászatból című festményén kedvenc szórakozásának hódoló uralkodóként látjuk. Mátyás király egyik szenvedélye a vadászat volt, s a kép éppen egy ilyen pillanatot örökít meg a romantika eszközeivel, vadregényes környezetbe helyezve a szereplőket. A háttérben Vajdahunyad impozáns vára magasodik, amelyet Zsigmond király adományozott a Hunyadi családnak. A gótikus, középkori várat Hunyadi János alakította át, mely során reneszánsz stílusú épületrészekkel bővült. Mátyás király szélesebb körű kultuszának jele, hogy a történelmi festészeten kívül a tájkép- és életképfestészetben is ábrázolták. A kép kettős szerzősége azt jelzi, hogy a tájképi részeket a tájfestő Ligeti Antal, a figurális és állatábrázolásokat az ebben jártasabb Wagner Sándor festette.