En

„Ki ez a barbár zseni?” – Aba-Novák Vilmos művészete

6 állomás
„Ki ez a barbár zseni?” – Aba-Novák Vilmos művészete

Aba-Novák Vilmos a két világháború közötti magyar festészet egyik legjelentősebb mestere volt, akinek képeit már életében hamisították. Fiatalkorától fogva festőnek készült, gyermekkorában gyakran rajzeszközökre cserélte otthon talált limlomjait, hogy hobbijának, s későbbi hivatásának élhessen. Pályaválasztásakor érte az első világégés és a négyéves katonai szolgálat, melynek során jobb karja hónapokra lebénult, ám szorgalmának, szívósságának, elkötelezettségének és vele született szuggesztív kifejezőerejének hála végül a modern művészet egyik zászlóvivője lett. Aba-Novák Vilmos azon kevesek egyike, aki szokatlan, egyedi világát kortársaival is többé-kevésbé el tudta fogadtatni, az 1930-as években reprezentatív állami és egyházi megbízások sorát kapta, mára pedig a 20. századi festészet megkerülhetetlen szereplőjeként tekintjük őt. Grafikusként, festőként és freskófestőként egyaránt tudott nagyot alkotni – rajztudását a fronton alapozta meg, ami a későbbiekben is egyik fő erőssége maradt, festményeinek mozgatórugója a hétköznapi élet élménye, érzései és dinamizmusa, a színek játékos, harsány sokasága, freskóinak ereje pedig magában a művész jellemében, nyers őszinteségében és rendkívüli formaérzékében rejlik. Nem véletlen, hogy – az anekdota szerint – amikor 1937-ben, a párizsi világkiállításon bemutatták a „Magyar–francia kapcsolatok 1000 éve” című pannóját, Pablo Picasso, a díjzsűri elnöke felkiáltott a grandiózus alkotást látva: „Ki ez a barbár zseni?”. Ismerjék hát meg ezt a zsenit mélyebben!

Állomások

  • Aba-Novák Vilmos: Pipás önarckép, 1926
  • Aba-Novák Vilmos: Szicíliai régi város, 1930
  • Aba-Novák Vilmos: Körhinta, 1931
  • Aba-Novák Vilmos: Csíkszeredai vásár, 1935
  • Aba-Novák Vilmos: New York, 1935
  • Aba-Novák Vilmos: Vázlat a pannonhalmi Szent István-kápolna freskójához, 1938

Aba-Novák Vilmos: Pipás önarckép, 1926

Aba-Novák Vilmos: Pipás önarckép, 1926

„Van téma, mert élek és van véleményem róla. Ezt közölni kell! […] Nemcsak szemem van, hanem ember is vagyok” – foglalta össze művészi ars poeticáját. Egy különleges festő mögött csakis különleges ember rejtőzhet: a főiskolán ő volt a negyedik Novák nevű diák, így 1912-ben, tizennyolc évesen felvette az Aba előnevet, amelyet unokája szerint rábökéses módszerrel választott ki a lexikonból, s nem véletlenül a könyv elejéről – az volt a célja, hogy csak kevesen előzzék meg őt. „Tehát volt már egy előlegezett művésznevem és mérhetetlenül nagy ambícióm” – fogalmazta meg. A „Pipás önarckép” megfestésekor Zugligeten élt feleségével, Katóval, és általában a lakás környékén, a budai hegyekben alkotott. Az önarckép műfaja a Szőnyi-kör művészeinél, azaz Szőnyi István, Korb Erzsébet, Patkó Károly és Aba-Novák Vilmos életművében jellegzetes témának számított, s  a képekre a plasztikusság és az erőteljes fény-árnyék kontrasztok jellemzők. Az alkotók természetes helyzetekben ábrázolták magukat, mellőzve a felvett szerepeket, helyette intim közelségbe kerülve a kép nézőjével. Ezt láthatjuk a „Pipás önarckép”-en is: a háttér fatörzsei közül egyenesen a szemlélőre tekint a művész, spontánnak ható, ám művi mozdulattal nyúlva pipájához. Az egyszerű témájú, ám koloritban gazdag festmény kellékeit fotókról is ismerhetjük, és kortársait szintén inspirálta hasonló önportrék megalkotására.

Aba-Novák Vilmos: Szicíliai régi város, 1930

Aba-Novák Vilmos: Szicíliai régi város, 1930

Ahogy Ybl Ervin fogalmazott 1931-ben, „fényittasan, a színek világító erejébe szerelmesen került Aba-Novák 1929-ben Rómába”, a római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként. A Collegium Hungaricum a Klebelsberg Kunó-féle kultúrpolitika zászlóshajója volt, az ösztöndíj pedig Gerevich Tibor művészettörténész nevéhez köthető, akinek az volt a célja, hogy a magyar művészek megismerhessék az olasz novecento, azaz neoklasszicizmus stílusát, ami az akkori Európa legfrissebb irányzatainak egyike volt. Az ösztöndíjnak köszönhetően született meg itthon az ún. római iskola stílusa, amelynek Aba-Novák lett az egyik legjelentősebb képviselője. Az ország hatására jelentős változás ment végbe festészetében: temperával, falemezre kezdett alkotni, ahogyan a „Szicíliai régi város” is ezzel a technikával készült, illetve az architektonikus formák iránt is egyre jobban érdeklődött. „Szürke sziklák és mély kék tengeröblök meglepő teljességgel élik ki a maguk forma- és színkarakterét, tömören és határozottan zengik szépségharmóniájukat” – Ybl szavaival élve –, az ebben a témákban festett műveken érződik igazán, hogy milyen kicsiny tud lenni az ember a természet alkotásai között. A festő vélhetően Olaszországban elsősorban magába szívta a benyomásokat és csak vázlatokat készített, a végső, dinamikus, madártávlatból ábrázolt szicíliai látképet pedig már itthon örökítette meg 1930 második felében.

Aba-Novák Vilmos: Körhinta, 1931

Aba-Novák Vilmos: Körhinta, 1931

Aba-Novák Vilmost különösen vonzotta a vidéki vándorcirkuszok romantikája, a búcsúsok, a falusi lakodalmak és forgatagos csinnadratták. Olaszországból való hazajövetele után ezek a témák vissza-visszatérő elemekké váltak művészetében. Genthon István „magános bolygó”-nak nevezte a művészt, utalta ezzel arra, hogy bár életműve jellegzetesen 20. századi, mégis sok mindenben eltér korának irányzataitól, például önmagában azzal a ténnyel, hogy őt az ember és az élet érdekelte, nem pedig az izmusok – saját szavaival élve „életes” művészetet szeretett volna művelni. Festészetének állandó eleme az életöröm és dekorativitás mellett a groteszk is, melyek a cirkuszi témájú festményein tökéletesen összegződnek. Az első löket egy 1930-as évek eleji megrendelés volt számára, amikor egy szombathelyi műértő új villáját kellett dekoratív festményekkel díszítenie – ettől a megbízatástól kezdve rendszeresen visszatérő motívumok lettek életművében a „Körhintá”-hoz hasonló alkotások. Az eleven, kifejező figurák és jelenetek mintha a mindennapi életből lépnének elénk. Az urbánus, nagyvilági jelenetek helyett a vásárok, ünnepek és tréfás pillanatok érdekelték. Aba-Novák nem bízta a véletlenre: szisztematikusan feltérképezte a tarkabarka, a modern ember esztétikájához közel álló világot, és ezen emlékeket ötvözte egyéni hangú alkotásain, amelyek attól olyan őszinték, hogy maga is megélte őket.

Aba-Novák Vilmos: Csíkszeredai vásár, 1935

Aba-Novák Vilmos: Csíkszeredai vásár, 1935

„Aba Novák Vilmos Csíkszeredai vására csodálatos fantáziával teli teremtő erejének hirdetője”, „a […] Csíkszeredai vásár már a sajtóbemutatón is nagy feltűnést keltett”, „kiállításának legszebb darabjai: a mozgalmas Csíkszeredai vásár […]”, „Aba-Novák híres Csíkszeredai-vására páratlan lendületü vászonra varázslása a színes mozgalmasságnak” – csak néhány idézetet szemlézve az 1937 és 1939 között megjelent lapokból, melyek hírt adtak a mű bemutatásáról. Az Élet 1937-es számának szavaival élve a „rakéta színekre épített” festmény zsenialitása a rögtönzésnek, esetlegességnek ható szerkesztésben rejlik – ami valójában nagyon is tudatos kompozíciós megoldás –, olyan érzetet keltve, mintha ténylegesen ott lennénk a vásárban és elvesznénk a szekerek és portékák között. A művész előszeretettel járta be a Székelyföldet és örökítette meg a csíki székelyek életét, Csík megye hegyeinek és falvainak világát, illetve a vásárok nyüzsgő népét. A jellegzetes piacot egy adag humorral megfűszerezve, zsánerszerűen örökítette meg. Korábban emlegetett rajztudása szépen tetten érhető a képen, ahogyan erős színkontrasztjai is csak úgy sugároznak róla.

Aba-Novák Vilmos: New York, 1935

Aba-Novák Vilmos: New York, 1935

„A pénz itt szörnyen megy, ha van. Nálam nem, mert nincs. Összegezve: még egy vasat sem kerestünk…” – írta Aba-Novák Vilmos feleségének az amerikai útjáról 1935. március 11-én. Nem sok magyar művész próbált, próbálhatott szerencsét Amerikában, ha akadt is egy-két kiállítás, kevés példát ismerünk arra, hogy egy itthon elismert művész egészen a tengerentúlig utazzon a magyar művészet és persze saját művei megismertetéséért. Pedig a festő így tett, és bár New Yorkot olyan csodálatosnak ítélte, „hogy erről írni bajos”, mégis egy sor levélből és egy, a feleségének szánt útinaplóból ismerhetjük az ottani nehézségeket és végül a nagy energiabefektetések árán megszervezett tárlat kudarcát. Ennek ellenére a Nagy Alma komoly hatást gyakorolt rá és az olaszországi városokhoz hasonlóan megragadta az amerikai épületek tektonikus rendje is: „Ez a város egy festő részére csodálatos!”, ahogyan fogalmazott. Érdekes az 1935. május 4-én kelt, utolsó amerikai levele is: „Egy rakás akvarellel érkezem (csak skiccek!), erről ne beszéljen senkinek, mert egyrészt a rossz nyelvek azzal is vádolnak majd, hogy propaganda helyett festettem, másrészt ez meglepetés lesz a pesti kiállításomon” – ezek szerint tervezte, hogy egy kiállítást is rendez a tengerentúlon készült vízfestményeiből Budapesten „Aba-Novák amerikai akvarelljei” címmel, ám ez végül sohasem valósult meg.

Aba-Novák Vilmos: Vázlat a pannonhalmi Szent István-kápolna freskójához, 1938

Aba-Novák Vilmos: Vázlat a pannonhalmi Szent István-kápolna freskójához, 1938

A művész festészetének sajátosságai legjobban a monumentális falképein mutatkoznak meg és teljesednek ki: az expresszív kifejezésmód, az alakok arcának és gesztusainak beszédessége, a színek izzása és a formák plaszticitása a freskóin és seccóin érik el leginkább a kívánt hatást. Aba-Novák 1931. márciusi Vallomásában így fogalmazott a falképfestészetről: „…kimondom, ahogy gondolom: a jövő piktúrája a fal” – és nem is tévedett, az évtizedben ugyanis számtalan monumentális művet készített, így dolgozott Székesfehérváron, Pécsett, Jászszentandráson, a budapesti városmajori templomon, Szegeden és Pannonhalmán is. Utóbbi megbízatást 1938-ban kapta a műcsarnokbeli Szent István Emlékkiállításon egy 3000 pengős első díj mellett, melyet a „Szent István klérusa élén térít” című pályaműért nyert el. A pannonhalmi Bencés Főapátság Millenniumi kápolnájának falképe secco, azaz száraz vakolatra, enyves kötőanyaggal felvitt festmény. A kápolnát a magyar honfoglalás ezredik évfordulójának tiszteletére emeltették hat másik emlékművel egyetemben, ám végül nem fejezték be építését, ahogyan az államalapítást szimbolizáló falkép sem készülhetett el Aba-Novák Vilmos 1941-es halála miatt. A ma látható építmény és falkép egy 1996-os felújítás eredménye.