A víz világnapja alkalmából bemutatjuk gyűjteményünk néhány remekművét. Látogassanak el hozzánk és csodálják meg a folyókat, tavakat és vízeséseket a kiállítótereinkben látható tájképeken!
A víz nemcsak az élet nélkülözhetetlen eleme, hanem minden kultúrában fellelhető, ősi szimbólum is, amelyhez az idők során számos jelentés társult. Jelképezheti a megújulást, de a pusztítást is, ennek megfelelően különféle szokások és vallási szertartások kapcsolódnak hozzá. A vízbe merítkezés, vagy szimbolikus változata, a víz fejre csorgatása, a rituális megtisztulást szimbolizálja. Benczúr Gyula egyik legismertebb történelmi festményén a magyar történelem legfontosabb keresztelője elevenedik meg, az a pillanat, amikor Vajk, pogány fejedelem a keresztségben az István nevet kapta. A későbbi Szent István király megkeresztelése történelmi szempontból is szimbolikus pillanat volt, amelynek révén a középkori Magyarország a keresztény Európához csatlakozott.
Nem maradhat ki az állomásaink közül a Balaton látképe, amely Brodszky Károly ecsetjén született meg. A tó, amelyhez megannyi hangulat, történet és egyéni élmény kapcsolódik, a XIX. század népszerű magyar tájképfestőjének egyik legkedveltebb témája volt. A nagyméretű festmény a Nemzeti Múzeum gyűjteményének bővítésére kiírt állami megrendelésre készült, miután Brodszky már korábban is sikereket ért el balatoni tájaival. Hogy minél hitelesebben visszaadja a vihar elsöprő erejét és a változatos természeti formákat, a festő a helyszínen készített tanulmányokat, a végső kompozíció azonban műteremben született. Bár a főszerepet a természeti elemek és az időjárási jelenség kapták, a történeti tájképek kedvelt motívumai – a várromok és a vihar elől menekülő emberek – egyaránt részei a tájnak. A környezethez képest apró alakok eltörpülnek a hatalmas természeti erők mellett.
Duna. Az országokon átívelő, emberek és nemzetek sorsát összekötő folyó az évszázadok során számos alkotás témája lett a festészetben, a zenében és az irodalomban egyaránt. Ferenczy Károly festményén a Duna szentendrei partja látható. A fenséges és nagy múltú folyó víztükre itt egész egyszerűen a játék, a kacsázás terepe. Ferenczy, a modern magyar festészet egyik legfontosabb mestere, a nagybányai iskola néven ismert csoportosulás meghatározó alakja, külföldi tanulóévei után 1889-ben telepedett le családjával Szentendrén, majd négy éven át élt és alkotott a Duna menti városban. Ennek a korai időszaknak az egyik fő műve a Kavicsot hajigáló fiúk, amelyen a müncheni és párizsi tanulmányai során szerzett tapasztalatokat a saját természetlátásával hangolta össze. A visszafogott, tompa színek, a szürke árnyalatok használata finom borút kölcsönöz a jelenetnek.
Mednyánszky László nevéről elsősorban a tájkép műfaja juthat eszünkbe. A természet jelenségeit számos különféle stílusú és hangvételű festményen örökítette meg, amelyek közül a legjellegzetesebb a ködbe burkolózó vízparti tájak sorozata. A vízből kimagasló, meredek sziklák látványa szülőföldjének vidékén, a felvidéki Dunajec folyó mentén ragadta magával a festőt. Párás, sejtelmes, misztikus hangulatú tájai nem csupán a természet érzékeny megfigyelésének eredményei, hanem a lélek mélységeinek, saját belső világának kifejeződése is.
Csontváry legendás élettörténetében és festői munkásságában egyaránt fontos szerepet töltött be az utazás. A festő nem csak Európát járta be, hanem a Közel-Keletig is eljutott a nagy motívum, vagyis az ember és a természet teremtőerejének legcsodálatosabb alkotásai után kutatva. A svájci Schaffhausen látképén a lezúduló víztömeget szemlélve a természet szédületes, elemi erejével találjuk szembe magunkat, amely egyaránt kelthet csodálatot és félelmet. Csontváry Kosztka Tivadar festményeinek születésében a táj látványa és az utazások során szerzett élmények mellett a korabeli ismeretterjesztő filmek és a népszerű, kézzel színezett képeslapok egyaránt szerepet játszhattak.
Ugyancsak a dunai táj jelenik meg Kernstock Károly tekintélyes méretű festményén. A dombokkal és nyárfákkal szegélyezett folyópart nagyon is valóságos táj, az Esztergomtól nem messze fekvő Nyergesújfalu vidéke. A parton álló, karcsú testű, meztelen férfiak, lovasok csoportja azonban egy képzeletbeli világhoz tartozik, amelyben ember, állat és táj alkotnak harmonikus egységet. A festő nyergesújfalui birtokán szabadiskolát vezetett, ahol 1907-től egymás után tűntek fel a modern művészet központját, Párizst megjárt fiatal művészek. A szellemi kapcsolat és barátság, amely Kernstock körül kialakult, életre hívta a 20. század elejének forradalmi festőcsoportját, a Nyolcakat.
„Emlékművet állítok az élet egy pillanatának” – jegyezte meg Méhes László az 1970-ben készült Langyos víz című sorozatáról. A festmények kiindulópontját a hajdúszoboszlói gyógyfürdőben készült fényképek adták. A képek felnagyítása és vászonra festése során nemcsak a fotó hibái, félrenyomott színei erősödnek fel, hanem a hangulata is megváltozik. A címadás számos értelmezés szerint politikai utalás, a kádári évtizedek, a puha diktatúra kritikája. A békés, hétköznapi fürdőzők csoportját körüllengő fanyar humor, irónia azonban jóval általánosabb olvasatot is lehetővé tesz. Se nem hideg, se nem meleg. Kellemes, kényelmes vagy éppen lagymatag, élvezhetetlen? A közeg, ami ugyan nem jó, de legalább ismerős? Mi jut eszünkbe, ha a képre nézünk?