Az örök klasszikus, Szinyei Merse Pál Majálisa sem hiányozhat természetesen a listából! A mű csupa szín, üdeség és vibrálás: a ragyogó verőfényben égő zöld mező, a kék ég, az árnyékban látható hattagú társaságra itt-ott ráhulló napfoltok, az öltözékek harmóniája… A színáramlást kontúrmentesség teszi még tisztábbá, ahol minden egymást egészíti ki. Szinte érezzük a virágillatot és halljuk a madárcsicsergést. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen remekmű egyenes úton jutott a magyar művészet legnagyobb remekei közé – és mégsem. Ahogy Szinyei Merse Pál írta önéletrajzában: „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, akiknek nem fog tetszeni képem.” A festő sejtése bevált: a szokatlan üdeség eleinte nem aratott osztatlan sikert, később viszont felismerték korszakos jelentőségét.