Az 1450 körüli években két erős hatalmi központ volt Magyarországon. A kiskorú király (V. László) és nagybátyja, gróf Czillei Ulrik, valamint a Czilleivel szemben álló, kormányzói jogkörrel fölruházott Hunyadi János országos főkapitány. 1456 nyarán Hunyadi sikerrel verte vissza a törökök támadását az ország déli határáról, Nándorfehérvár (ma: Belgrád) ostromakor, de röviddel a diadal után meghalt. Fia, Hunyadi László (1431–1457) minden szempontból apja helyébe akart lépni. Ennek érdekében 1456 novemberében embereivel megölette Czilleit, s a királytól kegyelmet eszközölt ki magának. 1457 tavaszán azonban a hatalomra törő Hunyadit felségárulás vádjával perbe fogták, s március 14-én, Budán ki is végezték.
Bár Hunyadit a gyilkosság vádja alól nem lehet felmenteni, az utókor szemében Hunyadi László mégis úgy él tovább, mint egy ártatlanul kivégzett hős, kit a királyi kegyelem ellenére a király mégis lefejeztetett. Hunyadi kultusza a 19. században éledt újjá a szépirodalomban és elsősorban Erkel Ferenc operájában. Elfogult történelmi megítélésben nagy szerepet játszik az is, hogy öccse, Hunyadi Mátyás (1440–1490) a magyar történelem egyik legdicsőségesebb uralkodója volt.