En

WANTED – Elveszett Szinyei kerestetik

Szinyei Merse Pál lappangó képei nyomában

2020-ban Szinyei Merse Pál születésének 175., halálának 100. évfordulójára emlékezünk. Az évfodulóra tervezett, de a járvány miatt 2021 elejére halasztott emlékkiállításunk az eddigi kutatások eredményeinek felhasználásával részben a művész nemzetközi párhuzamait igyekszik bemutatni, illetve a 20. századi Szinyei-kultusz egyes állomásainak feltárásával pontosítja a művész már eddig is viszonylag jól behatárolt helyét a magyar és az egyetemes művészet történetében.

Szinyeiről – a már életében kiépülő kultuszának is köszönhetően – a 20. század folyamán több, alapvető megállapításokat tartalmazó monográfia is megjelent. A Magyar Nemzeti Galéria utoljára 1990-ben mutatta be életművét egy nagy kiállításon, melyet Szinyei Merse Anna életmű-katalógust is tartalmazó nagymonográfiája kísért (1990). Bár az elmúlt harminc évben több, addig csak forrásokból ismert Szinyei-kép is előkerült, továbbra is számos olyan műről van tudomásunk, melyek valaha léteztek, ám jelenlegi hollétük ismeretlen.

Ezeket a műveket keressük: „wanted”, azaz körözési listán vannak. A korábbi, hasonló kezdeményezések alapján abban reménykedünk, hogy az itt reprodukcióban közölt és a régebbi monográfiákból származó sorokkal megidézett művek közül – akár itthonról, akár külföldről – több is megkerülhet; minden korábban ismert vagy máig ismeretlen mű felbukkanása gazdagíthatja az életművet.

A keresett művek

01_Fiatal_no_csipkekendovel_1866_oe_34

Fiatal nő csipkekendővel, 1866, olaj, vászon, 48 × 41 cm, j. j. l.: S.P.

02_A_kolto_1866_oe_36

Költő, 1866, olaj, vászon, 51 × 40,5 cm, j. b. l.: Szinyey 1866

03_Fiu_voros_ruhaban_1866_oe_35

Fiú vörös ruhában, 1866, olaj, vászon, 43,5 × 37,5 cm, j. j. l.: Szinyey P. (kétszer)

04_Almatanulmany_1867_oe_55

Almatanulmány, 1867, olaj, vászon (kartonra ragasztva), 23 × 19,5 cm, j. j. l.: Szinyei 1867

Szinyei Merse Pál

Szinye, 1870 körül, olaj, vászon, kb. 40 × 50 cm, j. j. l.: P. v. Szinyey

06_Furdohaziko_1872_oe_98

Fürdőházikó, 1872, olaj, vászon, kb. 26 × 52 cm, j. j. l.: P. v. Szinyey 1872

07_Muterem_I_vazlat_1872_oe_102

Műterem I., 1873, olaj, vászon, 51 × 42 cm, j. j. l.: Sz.

08_Feher_fa_1909_oe_209

Fehér fa, 1909, olaj, vászon, méret ismeretlen, j. j. l.: Szinyei

09_Haborgo_Balaton_1916_oe_242

Háborgó Balaton, 1916, olaj, vászon, 100 × 120 cm, j. b. l.: Szinyei

10_Balerina_1878_oe_121

Balerina, 1878, olaj, vászon, 47,5 × 35 cm, j. b. l.: Szinyei 1878

11_Capri_1903_oe_188

Capri, 1903, olaj, vászon, 31,5 × 37,9 cm, j. j. l.: Szinyei 1903

12_Lovasok_1870_oe_82

Lovasok, 1870, olaj, vászon, méret ismeretlen, j. b. l.: Szinyei 1870.

13_Reggel_1900_oe_170

Reggel, 1900, olaj, vászon, méret ismeretlen, j. b. l.: Szinyei Merse Pál 1900

14_Seta_Tutzingban_1873_oe_105

Séta Tutzingban, 1873, olaj, fa, 7,1 × 19 cm, j. b. l.: Szinyei 1873

15_Veranda_1902_oe_178

Veranda, 1902, olaj, vászon, 121,5 × 108,5 cm, j. b. l.: Szinyei Merse P. 1902

 

·  Fiatal nő csipkekendővel, 1866
olaj, vászon, 48 × 41 cm, j. j. l.: S.P.

Szinyei 1865 májusában felvételt nyert a müncheni akadémia úgynevezett Mal-Schuléjába, amelynek vezetője Hermann Anschütz (1802–1880) festőművész volt. 1866 januárjában Szinyei a következőket írta édesapjának: „…az Akadémiai testület belátta, hogy a mostani Malschule Anschütz tanár vezetése alatt elégtelen arra, hogy jól meglehessen tanulni festeni, és a Componier-Schulebe által menni, azért egy új, mintegy közvetítő osztályt akarnak felállítani Wagner Sándor hazánkfia tanársága alatt.” (63. sz. levél) Amikor Szinyei ezt írta, egy ideje már barátságban állt a müncheni magyar festőnövendékekkel, közülük is elsősorban az egy évvel idősebb Benczúrral és a mintegy hat évvel idősebb Wagner Sándorral és Liezen-Mayer Sándorral. Előbbi az általa is említett osztályban később a tanára lett. Valószínűleg már Wagner Sándor irányítása alatt született meg a Fiatal nő csipkekendővel című mű, amely jelenleg ismeretlen tulajdonosnál lappang. Hoffmann Edith 1943-ban megjelent monográfiájában így ír a képről: „Szinyei fejlődése szempontjából fontos darab, mert itt merül fel nála először s méghozzá figurális képen a napfényprobléma.” (Hoffmann 1943. 7.) Szinyei Merse Anna szerint „Ábrázolásmódja határozottan egyéni és figyelemreméltó haladásról tesz tanúságot, művészi szépsége a szokványos akadémiai arcképtanulmányok fölé emeli.” (Szinyei 1990. 29.)

·  Költő, 1866
olaj, vászon, 51 × 40,5 cm, j. b. l.: Szinyey 1866

 ·  Fiú vörös ruhában, 1866
olaj, vászon, 43,5 × 37,5 cm, j. j. l.: Szinyey P. [kétszer]

Ugyanebben az időszakban, ugyanilyen körülmények között keletkezhetett A költő és a Fiú vörös ruhában című portré, amelyekről Szinyei Merse Anna ezt írja: „Már nem az emberi arc pontos megragadása jelenti számára az egyetlen célt, hanem a benne rejlő lélek megközelítését is megkísérli. Modelljeit általában komoly elmélyedésükben ragadja meg – ez lesz későbbi érett portréinak is legfőbb sajátossága.” (Szinyei 1990. 29.) Mindkét kép – egykori adat szerint – budapesti magántulajdonban lappang.

·  Almatanulmány, 1867
olaj, vászon (kartonra ragasztva), 23 × 19,5 cm, j. j. l.: Szinyei 1867

1866–1867 elsősorban tervezéssel, komponálással telt el, s így kevesebb befejezett festmény készült ebben az időszakban. Ugyanakkor, miután bekerült Karl von Piloty (1826–1886) osztályába, Szinyei – nem utolsósorban mestere biztatására – a természet tanulmányozásával kezdett foglalkozni. Ekkorra tehető Almatanulmány című befejezetlen műve, amelyről Szinyei Merse Anna így írt: „…remekbe talált természetkivágat, kirobbanó életszeretet és közvetlenség árad róla. Bármennyire is terjedőben volt már Németország-szerte a világosan festett, összefogottabb ábrázolásmód a tájfestésben, ilyen bátor, modernül szemlélt színes látványfestés még senkire sem volt jellemző. Az igénytelen tájrészletet lazurozás nélkül, vékony festékrétegekkel, alla prima módszerrel örökítette meg, amely nagyvonalúságában is egyedül Courbet almáit idézi, de Szinyei tanulmánya még a Courbet-énál is keresetlenebb, üdébb összképet nyújt.” (Szinyei 1990. 37.)

·  Szinye, 1870 körül
olaj, vászon, kb. 40 × 50 cm, j. j. l.: P. v. Szinyey

Valószínűleg külföldön lappang az a kis kép, amely a Szinye címet viseli: „…apja Szinye faluban levő manzárdtetős házának előkertjében két elegáns nőalak sétál a léckerítés mögött: újból hazai emlékek reminiszcenciája öltött benne teste. Március végén kezdte ezt is festeni […] a május elejére elkészült képet kiállította a Kunstvereinban, ahol az azonnal el is kelt, s mivel azóta is lappang, csupán fekete-fehér fotójából következtethetünk arra, hogy ez is élénk világos színekben festett tavaszi kép lehetett, kedves meghitt hangulattal.” (Szinyei 1990. 62.) Mint Malonyay forrásértékű könyvéből megtudható: „Fleischmann müncheni műkereskedő vásárolta meg 1870-ben; nyoma veszett”. (Malonyay 1910. 18. műmelléklet) Végvári Lajos is megemlékezik a régen nem látott remekműről: „megfestette Szinye című tájképét, amelyet májusban kiállított, és azonnal el is adta. A festmény elkallódott, de a ránk maradt fénykép alapján megállapíthatjuk, hogy két Szinyei Merse van, egy friss szellemű, szinte öntudatlanul, de biztosan újító festőzseni és egy szorgalmas […] akadémikus képzettségű művész.” (Végvári 1986. 41.)

·  Fürdőházikó, 1872
olaj, vászon, kb. 26 × 52 cm, j. j. l.: P. v. Szinyey 1872

A feltevések szerint szintén külföldön lappanghat fekvő téglalap alakú kompozíciója, amelyet hosszabb kihagyás után a bajor fővárosba visszatérve festett. „1872 tavaszán, kiköltözve ismét, Münchenben kezdtem munkához. Pezsgett a művészi élet, örömmel fogadtak művésztársaim… Milyen boldogan dolgoztam! Fürdőház című képem tetszett a Kunstvereinban, el is adtam hétszáz forintért” – idézi Malonyay Dezső 1910-es könyvében a művész sorait. (Malonyay 1910. 15.) A 28. oldalon közölt reprodukció alatt ez olvasható: „Fürdőház a Stahrembergi tón. (1872.) (München; olajfestés vászonra; Fleischmann müncheni műkereskedő vásárolta meg s nyoma veszett; 1873-ban, a bécsi világkiállításon »Für Kunst« éremmel tüntették ki.)”

·  Műterem I., 1873
olaj, vászon, 51 × 42 cm, j. j. l.: Sz.

Erre ez időszakra tehető szoros barátsága a nála idősebb svájci festővel, Arnold Böcklinnel. „…[Böcklin] beszélt arról, hogy ha egyáltalán díszítené a műtermét, helyesnek tartaná, hogy rikító nagy színfelületekkel borítaná a falait. A szeme szükségét érzi annak, hogy néha egy színbe behatoljon, azt maga előtt lássa és erre volna jó ez a tarka faldíszítés. Az ő eszméje alapján készítettem is ilyen vázlatot egy ideális műteremről, de sohasem valósítottam meg. Ellenben szokásom lett, hogy amikor festek, néhány színt kenek fel valahol a közelben, hogy a szemem ügyében legyenek.” (Szinyei 1990. 76.) Szinyei két, közvetlenül a nagy Majális előtt festett Műterem-vázlata közül a kettes számot viselő ma az MNG állandó kiállításán látható; a másikat, időben az elsőt, azonban szem elől vesztettük: „…alig van térmélysége, csupán a műterem ablakos falát idézi fel az ablaktáblákat tagoló oszlopokra erősített függönyökkel, amelyek közül a jobb oldalit félrehúzták, így kilátás nyílik a zöldlombos szabadba. Az 1948-ban rendezett utolsó nagy Szinyei-kiállításon még látható volt a kép, de azóta sajnos nyoma veszett…” – írja Szinyei Merse Anna. (Szinyei 1990. 76.)

·  Fehér fa, 1909
olaj, vászon, méret ismeretlen, j. j. l.: Szinyei

Már 1909-ben készült Fehér fa című műve, amelynek holléte ma ismeretlen. Ezen „…a jernyei kertnek a ház előtti részét örökítette meg teljes nyári pompában. A festményen jól nyomon követhető a kerttelepítő művész törekvése, amikor néhány évtizeddel azelőtt lombszínben-formában szépen elkülönülő fákat és bokrokat választott szűkebb környezete díszítésére […] a pompás fehér levelű juharfa a maga nagyszerűségében uralja a kertnek ezt a zugát, melyet virágzó bokrok színesítenek az előtérben.” (Szinyei 1990. 135.)

·  Háborgó Balaton, 1916
olaj, vászon, 100 × 120 cm, j. b. l.: Szinyei

Az utolsó évek munkái közül való több balatoni festmény is, amelyek közül a Háborgó Balaton címet viselő művet is ismeretlen helyen őrzik. „…a feljebb helyezett látóhatár is a víz őserejének kiemelésére szolgál, […] nagyobb kiterjedésű égbolt ellensúlyozza a hullámok enyhe vertikálisait. Mivel öreg szeme nem tudta már jól megkülönböztetni a hullámzó víz finom részleteit, megkérte unokáját, hogy készítsen fényképet számára a viharos hullámokról. Ezek közül a legjobban sikerülteket felnagyíttatta, és így nyugodtabban tudta rajtuk megfigyelni a hullámtarajok különféle természetét.” (Szinyei 1990. 141.)

·  Balerina, 1878
olaj, vászon, 47,5 × 35 cm, j. b. l.: Szinyei 1878

 ·  Capri, 1903
olaj, vászon, 31,5 × 37,9 cm, j. j. l.: Szinyei 1903

 ·  Lovasok, 1870
olaj, vászon, méret ismeretlen, j. b. l.: Szinyei 1870.

 ·  Reggel, 1900
olaj, vászon, méret ismeretlen, j. b. l.: Szinyei Merse Pál 1900

 ·  Séta Tutzingban, 1873
olaj, fa, 7,1 × 19 cm, j. b. l.: Szinyei 1873

 ·  Veranda, 1902
olaj, vászon, 121,5 × 108,5 cm, j. b. l.: Szinyei Merse P. 1902

Felhasznált irodalom:

Malonyay Dezső: Szinyei Merse Pál. Budapest, 1910.
Hoffmann Edith: Szinyei Merse Pál. Budapest, 1943.
Végvári Lajos: Szinyei Merse Pál. Budapest, 1986.
Szinyei Merse Anna: A Majális festője közelről. Szinyei Merse Pál levelezése, önéletrajzai, visszaemlékezések. Budapest, 1989.
Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és művészete. Budapest, 1990.

Szakmai konzulens: Szinyei Merse Anna
Összeállította: Hessky Orsolya​, Krasznai Réka, Prágai Adrienn

 

 

 

 

 

Kiállításaink közül ajánljuk