Az egri nők

Száz évvel ezelőtt, 1922. október 30-án halt meg Gárdonyi Géza, az egyik legismertebb és legolvasottabb magyar regény, az „Egri csillagok” írója. Eger várának 1552-es ostroma, a maroknyi várvédő diadala a százezres török túlerő ellen már a kortársak elismerését is kivívta. Eger krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén „Egri históriának summája” címen 460 soros versben énekelte meg az egriek hőstettét „ezörhatodfélszázháromba”, azaz 1553-ban. Tinóditól tudjuk, hogy „Ott asszonnépek vitézködnek vala, Lám, sok köveket vártákra hordnak, Nagy bátor szívvel ők hagyigálnak” – vagyis a vár védelméből az asszonyok is kivették részüket.

Az egri nők hőstettének emléke évszázadokon át továbbélt, s különösen a reformkorban, majd a forradalom utáni önkényuralom éveiben kapott új erőre. A várvédő asszonyok festményen történő megörökítésének igénye szinte egyidejűleg merült föl Székely Bertalan ifjúkori képterveiben, s az egriek kultúratámogató törekvéseiben. Székely Bertalan (1835–1910) a kép első vázlatát 1856-ban készítette el. Ekkor már létezett az Eger és Vidéke Olvasó és Jótékony Nőegylet, ami különösen fogékonynak mutatkozott a Nefelejts című lap 1860-ban közölt felhívására: „…mily szép lenne, ha Eger jelenleg élő leányai, ősnőik hőstettét a múzeum számára lefestetvén, ezáltal világra szólólag tanúsítanák bátor ősanyáik iránti kegyeletöket.”

Székelyt nagyon mélyen foglalkoztatta a témához leginkább illő kompozíció megtalálása. Az egyik levelében fogalmazta meg, hogy a török sereg százezres túlereje a magyarok kétezer védője ellen festőileg nem megragadható. Ráadásul a vár, ami védelmet nyújt a benne lévőknek, dramaturgiailag kiegyensúlyozza az ostromlók túlerejét. Nem tűnik túlságosan lelkesítő hősi gesztusnak, ha valaki a várfalak oltalmában védi magát: „Ha az ember olvassa, hogy az ostromlók 100.000-en, és a várbéliek 2000-en voltak, akkor a kis csoport hősies, s Dobó is, de ezen numerikus ellentétet festeni nem lehet. Ő a férfi-férfi ellen festhető, s ő a vár által védve nem nézett volna ki hősnek… mint a nők a törökök ellen.” Székely zseniális leleménye volt, hogy a támadók nyomasztó túlerejét úgy jelenítette meg a gyenge védők ellen, mint a férfiak harcát a nők ellen. Vagyis a küzdelem egyenlőtlenségét a gyenge nők és erős férfiak sztereotípiájára alapozva próbálta meg érzékeltetni.

Székely az 1867 novemberében befejezett festményt 1868 márciusában már Egerben állította ki, s a Nőegylet azonnal gyűjtést indított a kép megszerzésére. A festmény ára két hónap alatt összejött, s a kép hátán ma is ott a címke: „Az egri nők ajándékozták 1868. május 5-én.” Az „Egri nők” tehát nemcsak a várvédő asszonyok hőstettére emlékeztet, hanem az 1860-as évek egri asszonyainak áldozatkészségére is, akik a festményt a Magyar Nemzeti Múzeum számára megvásárolták.

2022. október 26.