En

Tudta?

A második világháború során a Budavári Palota nagy része kiégett és megsemmisült. A romos állapotú épületet később múzeumi célokra alakították át. A Magyar Nemzeti Galéria az 1970-es években költözött ide, a palotába, ahol az első kiállításunk 1975-ben nyílt meg. A Galéria mai épülete jelenleg szinte tökéletesen őrzi az 1970 körüli évek, akkoriban a legmodernebbnek tekintett belsőépítészeti arculatát. Az ablakok, ajtók, kilincsek, burkolatok, világítótestek hiánytalanul idézik föl egy kor reprezentatív állami építészetének stílusát. A Galéria nemcsak egy múzeum, hanem maga az eleven közelmúlt.

Vigye haza magával az élményt!

#nemzetigaleria

  • ⁣Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Borsos József nem cseréli le a festőpalettát fényképezőgépre az 1860-as évek legelején. A művész ugyanis nemcsak a biedermeier festészet kiemelkedő alakja volt, hanem a kor egyik legjelentősebb fényképészeti vállalkozását is működtette társával, Doctor Alberttel, kis kihagyással egészen 1878-ig. A huszonötezredig felvételük elkészültét a Szép Juhászné vendéglőben ünnepelték meg – 1865-től annak is tulajdonosa volt a festő-fotográfus. Sikerük az ún. vizitkártyákon alapult: a megrendelők tizenkét darabot kértek portréikból, melyeket aztán eljuttattak a népes rokonságnak, de szabadalmaztattak egy speciális montázstechnikát is. A korabeli szójáték szerint "borsos áron, doktori precizitással" dolgoztak.
Azon túl, hogy számos korabeli híresség megfordult a Borsos–Doctor műteremben, olyan megbízásokkal látták el a párost, mint I. Ferenc József császár magyar királlyá koronázásának megörökítése, a Képzőművészeti Társulat báljainak lefényképezése, de az épülő Bazilika beomlott kupoláját is ők örökítették meg 1868-ban. ⠀
Borsos emblematikus festménye, a szintén fotószerű 1850-ben született „Lányok bál után” 1871-ben került az Országos Képtár gyűjteményébe az Esterházy-kollekció darabjaként. A képen csak úgy tobzódnak a különféle anyagok és textúrák: bútorok, brokátok, redők, kárpitok, ékszerek, szőnyegek és szalagok sokasága egészíti ki a hölgyek bál utáni hangulatát a pompás környezetben. Az onnan visszatérő lányokat igen kihívó pózokban ábrázolta a festő, arról nem is beszélve, hogy egy részük már házi öltözetben látható – nem véletlen, hogy olyan érzetünk van, mintha egy kulcslyukon kukucskálnánk be a bámulatos gazdagságú szobába. A légkör fülledtségét erősítik az általuk nézegetett grafikai lapok: a korban népszerű litográfiákról van szó, melyeken hol egy hölgy flörtöl fiatal lakájával, hol egy idős úr kezd ki a cselédlánnyal. A kép szerkezetének megkomponálására is különös figyelmet szentelt Borsos: az alakok klasszikus háromszögalakzatban helyezkednek el, ami általában a rendezettséget hivatott sugallni – jelen esetben hát kivétel erősíti a szabályt…⠀
⠀
Bán Blanka⠀
⠀
🖼: Borsos József: Lányok bál után, 1850
  • ⠀
⠀
Ha szerda, akkor Borszerda!⠀
⠀
A bor ugyanúgy kultúránk része, mint képzőművészetünk – keresve sem találhatnánk jobb párost náluk. A mindig nagy sikerrel zajló esti programsorozat ezúttal is garantálja az egyedülálló hangulatot, a város fölé nyúló páratlan panorámát, a mennyei borokat, a csodálatos műalkotásokat, kellemes élőzenét és hiánypótló művészettörténeti érdekességeket! Az est programja ezúttal a 19. századi művészet  című kiállításunkhoz kapcsolódik.
  • ⁣Benczúr Gyulát és Munkácsy Mihályt aligha kell bemutatni, míg Karlovszky Bertalan neve talán kevésbé ismert, annak ellenére, hogy élete az említett művészekkel több ponton is összekapcsolódott. A honi akadémizmus mestere fiatalon három évet töltött Benczúr Gyula növendékeként a müncheni akadémián, és a források szerint 1881-ig kiváló eredményeket is küldött onnan haza. Ezután édesanyja közbenjárása révén, aki fiatalkorától ismerte Munkácsyt, Párizsba mehetett, miután a mesternek annyira megtetszett egy vázlata, hogy meghívta őt dolgozni a műtermébe. Bruck Miksát idézve, Munkácsy „…védője volt a Párizsba került fiatal magyar festőknek. Mindenkit ellátott, ha kellett, tanácsokkal, ha kellett, más anyagi segítséggel is. Ekkoriban jött ki Karlovszky, akit igen kedvelt.”⠀
Karlovszky a legtöbbekkel ellentétben nem kívánt magyar témákkal foglalkozni, sokkal inkább a francia világváros légköre ragadta meg: a szalonok, női boudoir-ok, miniatúrák, kosztümös portrék és arcképek. A festőművész ezzel is tűnt ki igazán többi honfitársa közül, aminek köszönhetően képei – Szana Tamás 1889-es írása szerint – már a festőállványon vevőkre leltek, mivel „ecsetkezelését még a párisi collégák is megirigyelhették”, és „kevés művésznek van olyan jóhangzású neve, mint a fiatal magyar képírónak”. A „Duzzogók” című alkotás állítólag akkora népszerűségnek örvendett annak idején a francia fővárosban, hogy másolatait kirakatok dekorálására használták. Az aprólékosan megmunkált, franciás könnyedségű alkotáson a pár egy klasszikus párizsi szalonhangulatban látható, a háttérben finom, karcsú nyakú vázával, képekkel és egy keleti esernyővel. A könyöklő női alakon különösen érezhető Munkácsy hatása: akár a mester egyik szalonbeli miliőjében is tökéletesen megállná a helyét.⠀
Lyka Károly szerint Karlovszky sokszor maga sem tudta, hogy hol és kinél voltak az alkotásai, úgy kapkodtak értük – ez is az oka annak, hogy ma sajnos igen kevés festmény áll a rendelkezésünkre. Az 1884-ben született „Duzzogók” viszont szerencsére igazán méltó helyen tekinthető meg: a „Változatok a realizmusra Munkácsytól Mednyánszkyig” című tárlatunkon!⠀
⠀
Bán Blanka⠀
⠀
🖼: Karlovszky Bertalan: Duzzogók, 1884
  • ⁣⠀
⠀
Ha szerda, akkor Borszerda! 🍷⠀
⠀
A bor ugyanúgy kultúránk része, mint képzőművészetünk – keresve sem találhatnánk jobb párost náluk. A mindig nagy sikerrel zajló esti programsorozat ezúttal is garantálja az egyedülálló hangulatot, a város fölé nyúló páratlan panorámát, a mennyei borokat, a csodálatos műalkotásokat, kellemes élőzenét és hiánypótló művészettörténeti érdekességeket! Az est programja ezúttal a “Delacroix-tól Vasarely-ig. Válogatás a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményéből” című kiállításunkhoz kapcsolódik.⠀
⠀
Az részletekért és online jegyvásárlásért kattintsatok a bio-ban található linkre! 🍷🖼
  • ⁣Az ablak jelenti a természet és az otthonunk közötti kapcsolatot, és a ház szemeként figyeli, hogy mi történik odakinn. A belső és külső világ összekötője, a nyitott és zárt szimbóluma. A művészeket is gyakran megihlette az egyszerű, de nagyszerű téma.⠀
Csontváry 1880. október 13-án egy hangot hallva, mely szerint ő lesz „a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél”, döntött úgy, hogy festő lesz. Rómába utazott, hogy Raffaello képeit tanulmányozza, ám hazatérve továbbra is gyógyszerészként dolgozott még egy darabig. 1884-ben Losonc mellett, Gács községben nyitotta meg patikáját, így próbálva meg összegyűjteni a pénzt a festéshez. Tízévnyi patikusság után üzletét bérbe adta, így teremtve meg magának az anyagi függetlenséget és a hátteret festészetének. Az itt szerzett tapasztalatait ugyanakkor a későbbiekben is felhasználta: jellegzetesen csillogó napút-színei a saját maga által kevert festékeknek köszönhetőek.⠀
A magyar művészettörténet senkihez sem hasonlítható gyógyszerész-festője életművének csak kis százalékát képezik a portrék, ugyanakkor több konkrét vagy allegorikus önarcképe is ismert. Ez az ablak mellett ábrázolt önportré több szempontból is különleges. A művészek munka közben ábrázolt önarcképei már önmagukban ars poeticáknak tekinthetők: az alkotás szintén a Csontváry-lelkület jellemző megfogalmazása, a magányában is komoly hivatástudattal elénk ülő, meg nem értett férfi és festő póza. Szuggesztív, kutató tekintetében igazi művészi megszállottság lappang – egyik szemével a külvilágot kutatja, míg a másikkal befelé tekint.⠀
A mű keletkezésének pontos idejére és helyére csak következtetni lehet. Bár a színvilág a festő müncheni tanulmányaihoz köthető, az enteriőr patikusságának színterét, Gácsot idézi. Így az ablakon túl minden valószínűség szerint a szlovák község látható, ahol a művész saját elmondása szerint is előszeretettel üldögélt az ablakban és rajzolgatott, festegetett. Érdekesség, hogy a kép csak a festő halála után került elő a gácsi patika padlásáról, előtte évtizedeken át lappangva.⠀
⠀
Bán Blanka⠀
⠀
🖼: Csontváry Kosztka Tivadar: Önarckép, 1896
  • ⁣⁣A Magyar Nemzeti Galériában Borok és korok címmel kerülnek megrendezésre szeptember öt szerdáján az estek, melyek a múzeum állandó kiállításait veszik górcső alá. A szeptember 2-i alkalmon A realizmus zamatába kóstolhatnak bele a látogatók a Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig kiállítást középpontba helyezve. A szeptember 9-i esten az 1800 utáni nemzetközi gyűjteményben lesz egész estés Szüret határok nélkül, Delacroix-tól Vasarely-ig, 16-án stílszerű Szalon-spicc a 19. században, 23-án bemutatjuk, hogy milyen volt a 20. század első fele A felemelkedéstől a delíriumig, s végül az utolsó, 30-i alkalmon egy HosszúLépésváltással zárjuk a 20. század második felének művészetét a Lépésváltáskiállítás kapcsán. És ha mindez nem lenne elég: a város fölé nyúló páratlan panorámával, csodálatos műalkotásokkal, mennyei borokkal, a hangulathoz illeszkedő kellemes élőzenével és hiánypótló művészettörténeti érdekességekkel várunk ezúttal is Benneteket!⠀
Töltsetek velünk ismét egy kellemes estét – és természetesen egy-két finom pohár bort, minden este más borászat jóvoltából! 🍷⠀
⠀
A ⁣szeptember 2-i est programját megtaláljátok a bio-ban lévő linkre kattintva! 🤓☝🏼
  • ⁣Az önarckép alkotója gyermekeinek és további szeretteinek írt leveleiben „Ölel Carolus”, „Adios, csókolja Papa”, „Isten áldjon, Carolus” formájában zárja gondolatait. Hogy feloldjuk az aláírások mögött rejtőző embert: kollégájához és jó barátjához, Réti Istvánhoz írt levelében „Barátod Ferenczy Károly”, a Nemzeti Múzeum igazgatójához 1887-ben másolási kérelemmel címzett levelében pedig –természetesen – formálisan, „Mély tisztelettel, Ferenczy Károly”-ként búcsúzik.⠀
Ferenczy Károly életműve a magyar kultúra kiemelkedő értékei közé tartozik: a nagybányai művésztelep alapítójaként a modern magyar művészet egyik kulcsfiguráját tisztelhetjük személyében. Mivel nem hagyott hátra elméleti feljegyzéseket, művészetről alkotott nézeteire szinte kizárólag alkotásaiból következtethetünk – ezeket egészíti ki több száz fennmaradt levele, melyek megmutatják a művész mögött rejtőző embert is. Mindig érdekes belegondolni, hogy egy alkotás mögött egy (művész)ember áll – jelen esetleg egy családcentrikus és művelt férfiú.⠀
Az olyan fényáradatban úszó műveket szemlélve, mint az „Október” vagy a „Festőnő”, arcunkon érezzük a nap melegét, szemünket pedig szinte elvakítják a visszaverődő napsugarak. Nemcsak a művei, hanem maga Ferenczy Károly mint ember is nagyon szerethető, aki egyszerre kötötte össze életét két igaz szerelmével, a művészettel és – a szintén szakmabeli – Fialka Olgával, haláláig hűségesen ragaszkodva hozzájuk. Szép szerelmükből három gyermek született: a legidősebb Valér ugyancsak festőművész, az ikrek közül Béni szobrász, Noémi pedig gobelinművész lett. Ferenczy Valér emlékezései alapján apja „szép ember volt, szeretetre méltó világfi”, kissé tartózkodó, de széles látókörű, több nyelven beszélő férfi, aki élt-halt családjáért. Ezt bizonyítják levelei is, ahol Valért Bimbiként és Mungóként, Bénit Brösztesként, Ben Kristofonzeként, Röstropcsin Sanként, Pomplejovszkiként, esetleg Topcsinként, Noémit pedig legfőképp Édes Czavankaként emlegette… Érdemes hát elolvasni Carolus, avagy Ferenczy Károly leveleit – kinek hogy tetszik.⠀
⠀
Bán Blanka⠀
⠀
🖼:Ferenczy Károly: Önarckép, 1893.
  • ⁣⠀
⠀
„A pénz itt szörnyen megy, ha van. Nálam nem, mert nincs. Összegezve: még egy vasat sem kerestünk…” – írta Aba-Novák Vilmos feleségének, Katónak amerikai útjáról 1935. március 11-én. Nem sok magyar művész próbált, próbálhatott szerencsét Amerikában – ha akadt is egy-két kiállítás, kevés példát ismerünk arra, hogy egy itthon elismert művész egészen a tengerentúlig utazzon a magyar művészet és persze saját művei megismertetéséért. Pedig Aba-Novák Vilmos így tett, és bár New Yorkot olyan csodálatosnak ítélte, „hogy erről írni bajos”, mégis egy sor levélből és egy, a feleségének szánt útinaplóból ismerhetjük az ottani nehézségeket és végül a nagy nehézségek árán megszervezett tárlat kudarcát.⠀
Jópofa eljátszani a gondolattal, hogy a festő akár „odakint” is komoly karriert csinálhatott volna magának, de maradjunk a valóságnál és értékeljük a tipikus, karakteres, senkihez és semmihez sem hasonlítható sokalakos kompozíciót, melyet látva Picasso is felkiáltott az 1937-es párizsi világkiállítás alkalmával: „Ki ez a barbár zseni?”. Aba-Novák Vilmost különösen vonzotta a vidéki vándorcirkuszok romantikája, a búcsúsok, a falusi lakodalmak és forgatagos csinnadratták. Az első löket egy 1930-as évek eleji megrendelés volt számára, amikor egy szombathelyi műértő új villáját kellett dekoratív festményekkel díszítenie – ettől a megbízatástól kezdve rendszeresen visszatérő motívumok lettek életművében a „Körhintá”-hoz hasonló alkotások. Harsány színű, tarka, dinamikus erejű festményein az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét olvasztotta magába. Remekül jellemzett figurái, a sötét háttérből elővillanó koloritgazdagság ritmikussága, a játékosság, könnyedség és mozgalmasság, illetve áradó életszeretet a legfőbb értékei festészetének. Aba-Novák egyébként nem bízta a véletlenre: szisztematikusan feltérképezte a tarkabarba, a modern ember esztétikájához közel álló világot és ezen emlékeket ötvözte egyéni hangú alkotásain. S talán attól oly őszinték, hogy meg is élte őket.⠀
⠀
Bán Blanka ⠀
⠀
🖼:Aba-Novák Vilmos: Körhinta, 1931