En

A Múzeumról

BUDAVÁRI PALOTA

A Budavári Palota története Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király idejéig nyúlik vissza, amikor a vár Európa egyik fényes királyi lakhelyének számított. Az épület 1541-től a török hódoltság alatt, majd 1686-ban, Buda visszavételekor súlyosan megrongálódott.
Újjáépítése 1749-ben, Mária Terézia uralkodása alatt kezdődött, az akkor divatos barokk stílusban.
A várpalotát a 19. század végén Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei szerint újabb épületrészekkel bővítették, majd neobarokk elemekkel egészítették ki.
A II. világháborúban az épület egy része kiégett és megsemmisült. A romos állapotú palota felújítása sokáig váratott magára, a munkálatok csak az 1960-as években kezdődtek meg. A Magyar Nemzeti Galéria 1975-ben költözött a palota múzeumi célokra átalakított épületegyüttesébe.

MÚZEUMTÖRTÉNET

A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzőművészet kialakulásának és fejlődésének folyamatát dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyűjtemény. Gyűjtőköre az államalapítástól napjainkig, a legkorábbi magyarországi emlékektől a kortárs művészetig terjed. Állandó kiállításai átfogó képet adnak a magyar művészet történetéről.

A Magyar Nemzeti Galéria létrejötte abba a magyar muzeológiát jellemző folyamatba illeszkedik, amelynek során az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeumból az 1870-es évektől kezdődően sorra szakadtak ki az egyre speciálisabb gyűjteményeket őrző szakmúzeumok. Ennek megfelelően a képzőművészeti alkotásokat őrző gyűjtemények az 1896-ban alapított Szépművészeti Múzeumba kerültek. A modern magyar alkotások gyors gyarapodása azonban már az 1920-as években halaszthatatlanná tette a magyar és a nemzetközi anyag szétválasztását. Ennek eredményeként született meg 1928-ban a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára, amely önálló épületben, de ugyanazon intézmény keretén belül mutatta be a Nagybányával kezdődő korszak képzőművészetét. 1945 után ismét az intézményi centralizáció került a kultúrpolitika középpontjába: 1953-ban államosították a Fővárosi Képtár gyűjteményét, amely a Szépművészeti Múzeumba való beolvasztást jelentette. Az ezáltal még hatalmasabbra duzzadó magyar képzőművészeti anyag méltó és kellő terjedelmű bemutatására így a Szépművészeti Múzeumban egyre kevésbé volt lehetőség.

Az 1956-os forradalom után fogalmazódott meg a magyar kultúrpolitikában egy teljesen önálló magyar képzőművészeti múzeum megalapításának gondolata, s született meg végül 1957-ben a Magyar Nemzeti Galéria.

Az 1957-ben megalapított Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeinek alapját a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára, modern szobor- és érem-, valamint grafikai gyűjteményének magyar anyaga képezte. Ebben az időben a kollekció mintegy 6000 festményből, 2100 szoborból, 3100 éremből, 11 000 rajzból és 5000 nyomatból állt. A Magyar Nemzeti Galéria 1957. október 5-én nyílt meg a volt Kúria épületében a Kossuth téren. Az állandó kiállítás mellett az 1957. október végén megnyílt első időszaki kiállítás a nagybányai Réti István művészetét mutatta be.

A múzeum történetének újabb nagy fordulópontja az intézmény 1975-ös átköltözése volt a Budavári Palota felújított B–C–D épületeibe. Az új helyen 1975 októberében nyílt meg az első kiállítás, amelyen középkori szárnyas oltárokkal találkozhatott a közönség. A középkori magyar anyag korábban a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Osztályához tartozott, s miután ez a gyűjteményi anyag is átkerült a Magyar Nemzeti Galériába, a Budavári Palotában először nyílt lehetőség a magyar művészet történetének teljes bemutatására a 11. századtól kezdve egészen a jelenkor művészetéig.

2005-ben a Magyar Nemzeti Galéria kiállítóterei a Budavári Palota A épületével bővültek, amely nagyobb léptékű ideiglenes kiállításoknak ad helyet.

2012-ben a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria egy intézménnyé egyesült.

A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye jelenleg 110 000 műtárgyat foglal magában, kiemelkedő darabjait a közönség az állandó kiállításokon láthatja, az egyes alkotók életművének gazdagabb bemutatására pedig a múzeum időszaki kiállításai adnak lehetőséget.  

A HABSBURG NÁDORI KRIPTA

A József nádornak és családtagjainak, leszármazottainak földi maradványait őrző budavári családi kripta a Magyar Nemzeti Galéria egyetlen olyan helye, ami még megőrzött valamit a palota eredeti, 19. századi szépségéből. A kripta valaha a fölötte álló és 1961-ben lebontott barokk Szent Zsigmond-kápolnához tartozott. A palota az 1790-es évektől vált nádori, vagyis a király mindenkori magyarországi képviselőjéhez tartozó rezidenciává. József nádor, I. Ferenc király testvére, 1795 és 1847 között viselte a nádori címet, s ő volt az első, aki királyi engedéllyel családi temetkezőhellyé alakíttatta a várkápolna kriptáját. A nádor és özvegyének halála után fiuk, József Károly ad megbízást Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos építészeknek a kripta átépítésére, illetve Zala György szobrászművésznek József nádor síremlékének elkészítésére.

A kripta leglátványosabb dísze József nádor kétszeres embernagyságú márványszobra, illetve a további öt figurális emlékmű. Zala György szobra a kinyújtott karral a Szent Korona előtt térdeplő nádor alakjával azt az érzést kelti, mintha a nádor nemcsak a nemzetet óvná a korona fölé emelt kezével, hanem a látogatót is, aki úgy sétál el a nádor karja alatt, mint aki maga is áldásban részesül. Az észak–déli tájolású kripta déli végében egy hatalmas bronzangyal terjeszti szárnyait a holtak fölé, pontosabban József Károly főherceg, a nádor legkisebb fia és felesége, Klotild fekvő alakos sírja fölé. A két szobor szintén Zala György műve. Mellettük jobbra gyermeküknek, az 1895-ben vadászbalesetben elhunyt ifjú László főhercegnek Stróbl Alajos által alkotott síremléke áll.

Budapest ostromakor a budavári palota súlyos károsodásokat szenvedett, de a nádori kripta halottainak nyugalmát nem zavarta semmi. Az 1950-es évektől kezdődő építkezések, számos még megmenthető régi épület, köztük a várkápolna lebontása azonban már súlyos veszélyt jelentett a kriptára is. 1973 elején behatoltak az egyébként teljesen őrizetlen kriptába és feldúlták. A koporsókat felfeszítették, József nádor mumifikált holttestének fejét pedig leszakították a testéről.

Ezt követően a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója befalaztatta a kriptát, amelyet majd csak 1977 októberében tártak föl újra, de már azzal a tudományos céllal, hogy utána felújítva, eredeti szépségében mutassák meg a közönségnek. A felújítások 1987 tavaszára értek véget, és 1987. október 3-án a kriptát a nádor tizenegy leszármazottjának és néhány meghívott vendégnek a jelenlétében ismét ünnepélyesen beszentelték. Az 1987-es újraszentelés óta 1992-ben kilenc újabb családtag földi maradványait helyezték el a kriptában, így ma a család huszonnégy tagja nyugszik itt, remélhetőleg már örök békében.

A kripta mint kegyeleti hely csak előzetes bejelentéssel és vezető kíséretében látogatható.

A belépődíj: egységesen 2800 Ft/fő (mely a múzeum állandó kiállítására is belépésre jogosít)

A tárlatvezetés díja – amely a belépőjegyen felül fizetendő – magyar nyelven 10.000 Ft/csoport, idegen nyelven (angol, német, francia és orosz) 16.000 Ft/csoport, a vezetés hossza körülbelül 30 perc.

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a kriptába való lejutás nem akadálymentes.

Információ és bejelentkezés: +36 20 439 7408  

KUPOLA

Budapest egyik jelképe a Duna-parti panorámát meghatározó, jellegzetes kupolájáról messziről felismerhető Budavári Palota. 

A palota legmagasabb pontjáról, a Magyar Nemzeti Galéria kupolájából gyönyörű panoráma nyílik a városra.

A kupola április 13-tól a kiállításokra szóló belépőn felül a pénztárban váltott Kupolajeggyel (melynek díja 1000 ft), keddtől vasárnapig 10 és 17 óra között látogatható.

Biztonsági okokból a teraszokon egyszerre maximum 15 fő tartózkodhat. Rossz idő esetén, biztonsági okokból a kupola zárva tart.

Kiállításaink közül ajánljuk