En

Lépésváltás – frissítve!

Online jegyvásárlás

Lépésváltás – frissítve!

Az 1945 utáni magyar művészet története egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok és egyéni utat kereső alkotók munkásságának a láncolatából áll. Érvényesülésükben nagy szerepet játszottak az állami intézmények, a kisebb galériák, illetve azok a kiállítások, amelyeken a művészek elveiket kinyilatkoztatták.

A tárlat három szempontot igyekszik egymás mellé állítani: az egyik a különböző irányzatok párhuzamos jelenléte, a másik a kiállításnak mint meghatározó eseménynek a történeti folyamatba való beemelése, a harmadik pedig a magyar művészet európai tendenciákhoz való viszonyíthatóságának a bemutatása mértékadó műveken keresztül.

Az 1945 utáni magyar művészet egyik sajátossága, hogy az egyes alkotói felfogások nem váltják, hanem kísérik egymást. Ilyen például a korábbi generációkra építő absztrakt vagy figuratív művészet, melyek művelői az európai avantgárd kísérletező alkotómódszereit vették alapul, ugyanakkor a helyi művészeti hagyományokat is követték.

A korszak egy-egy kiállítása a művészettörténet meghatározó eseményének számított. Ezt is hangsúlyozzuk a tárlat több pontján, mert világossá tesz olyan, művészek közötti kapcsolódási pontokat, amelyek sokkal inkább az elvközelségről szóltak, mint a stilisztikai azonosság vagy különbözőség kérdéséről.

A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek művészeti stílusainak párhuzamba vagy ellentétbe helyezését azért tartjuk fontosnak, mert míg az előbbiekben az avantgárd került dialógusba a szocializmus tűrt modernizmusával, addig a nyolcvanas években a nemzetközi kapcsolatokra építő újexpresszív festészet és a fiatal generációt meghatározó underground jelenségek párhuzamát figyelhetjük meg.

A kiállítás címében szereplő „lépésváltás” a művészet szemléleti fordulatát, a piac átértékelő szerepét és az intézményrendszer átalakulását hangsúlyozza.

 

Lépésváltás – frissítve!

 

A Lépésváltás – frissítve! című kiállítás a közelmúltban a gyűjteménybe került jelentős szerzeményeket állítja a fókuszba. A négy lépésben megújuló, friss arculattal megjelenő tárlaton a már ismert alkotások mellett olyan új műveket emelünk ki, melyek történeti, műfaji vagy tematikus szempontból meghatározóak az elmúlt hat évtized hazai művészete szempontjából, reflektálnak a Jelenkori Gyűjtemény (és általa a magyar művészet) sajátos közép-európai kontextusára, illetve árnyalják, vagy épp újraértelmezik az 1945 utáni magyar művészet jól ismert narratíváját.

Az elmúlt időszak különféle médiumokra kiterjedő gyűjtési stratégiájának köszönhetően egy-egy korszakot vagy tendenciát többek között a fotóművészet, a rajz, a grafika, az installációművészet, és a textilművészet széles spektrumán keresztül mutatjuk be a közönségnek.

 

2022-ben kiállításunk az alábbi művészek munkáival frissül:

I. 2022. április 20-tól:
Kemény György, Keserü Ilona, Maurer Dóra

II. 2022. június 25-től:
Bálint Endre, Birkás Ákos, Bullás József, Gedő Ilka, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Kelemen Károly, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Mata Attila, Mazzag István, Martyn Ferenc, Méhes Lóránt, Mulasics László, Ország Lili, Révész László László, Szilágyi Lenke, Tóth Menyhért, Vajda Júlia, Vaszkó Erzsébet, Vilt Tibor, Wahorn András, ef Zámbó István, Zemplényi Magda

Kiemelt látnivalók, érdekességek

Szilágyi Lenke: Kozma György és az Európa Kiadó, 1985–1986 körül

Szilágyi Lenke a legjelentősebb hazai fotográfusok egyike, akinek neve szinte egybeforrt a portréfotózás műfajával. Az 1980-as években barátként, résztvevőként dokumentálta a korszak underground életének emblematikus helyszíneit, alakjait (Dixi [Gémes János], Pillangó [Deák Ferenc]) és zenekarjait (A. E. Bizottság, Európa Kiadó). Szilágyi a maga hétköznapiságában örökítette meg az 1980-as évek értelmiségi szubkultúrájának atmoszféráját. Dokumentarista szemléletét felszabadult személyesség, olykor sajátos líraiság jellemzi.

Vajda Júlia: Elvégeztetett, 1946

Elvégeztetett című művén Vajda Júlia a második világháború traumáinak kifejezéséért a keresztény ikonográfiához nyúlt, de mint több más festményén, itt is eltért a művészettörténeti sémáktól. A képen egy asztalszerű emelvényen a keresztről levett Krisztus figurájának arc nélküli sziluettjét látjuk. A lehanyatló fej és az elsoványodott test a halál drámai képét idézi, míg a fejnél elhelyezkedő, kígyószerű, vigyorgó lény az eredendő bűnnel és a Sátánnal kapcsolja össze a szenvedésben magát feláldozó képét. A mű a reménytelenséget fejezi ki, hisz a kereszthalál után itt nem következik be a feltámadás és ezáltal a megváltás.

Korniss Dezső: Tücsöktánc I., 1949 körül

Korniss Dezső Tücsöktánc című képsorozatát 1949-ben festette Szentendrén. A második világháború során átélt borzalmak végérvényesen összetörték korábbi művészi világát, s művein abszurd figurák, félelmetes bogarak, ördögök jelentek meg. A képstruktúrák geometrikus zártsága, a képszervezés precizitása, tisztasága, motívumainak borotvaéles határokkal való megformálása és a homogén színekkel festett formák szigorú rendje egy félelmetes vízió képét tárja elénk: a háborúban önmagát elpusztító civilizáció utáni korszakot, az ember utáni világot.

Lépésváltás – frissítve!

Online jegyvásárlás

Kiállításaink közül ajánljuk