En

19. századi művészet

Online jegyvásárlás

19. századi művészet

A reformok korától a századfordulóig

Az 1810 és 1900 közötti magyar képzőművészet alkotásainak újrarendezett állandó kiállítása a múzeum főépületének első emeleti körbefutó teremsorában kapott helyet. A közel 150 festményt, 40 szobrot, 40 érmet és 33 iparművészeti tárgyat felvonultató új tárlaton új szempontok szerint, új válogatásban találkozunk a jól ismert remekművekkel, és mellettük több olyan alkotással is, amelyet eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A 19. század a nemzeti művészet megszületésének, az alapvető művészeti intézmények – múzeum, akadémia, kiállítások, művészeti díjak, műkritika, szaksajtó – kialakulásának nagy korszaka. Ferenczy István, Szinyei Merse Pál, Izsó Miklós, Barabás Miklós és mások a magyar nemzeti művészet szinte ikonikus, ismertté vált alakjai, az olyan alkotások, mint a Pásztorlányka, a Majális, a Búsuló juhász, vagy a Vásárra induló román család pedig a közös magyar képi emlékezet mindenki által ismert példái.

Az újrarendezett kiállítás a 19. század elejétől a századfordulóig követi végig a korszak legfontosabb alkotóit és törekvéseit. A tizennégy szekcióba csoportosított anyagban találunk kronológiai (magyar művészet a 19. század elején, nemzet és művészet), stílustörténeti (a biedermeier, a Kelet vonzásában, a szabadban, a naturalizmus), tematikus (a modern élet heroizmusa, Itália földjén, egzotikum és erotikum) és műfaji (a természettől a tájig, a portré fénykora) szempontú blokkokat, a teremsor közepét pedig egy kultúrtörténeti-intézménytörténeti szekció foglalja el. A kultúra színterei címet viselő terem a kiállítás izgalmas újdonsága, itt ismerheti meg a közönség azokat a 19. században kialakult művészeti intézményeket, amelyek lehetővé tették és segítették a művészeti élet kibontakozását hazánkban. Az egyes szekciók anyagában szereplő egységek egy-egy fontos művész (például Ferenczy István, idősebb Markó Károly, Izsó Miklós, Barabás Miklós, Lotz Károly, Szinyei Merse Pál, Stróbl Alajos) hangsúlyozott bemutatásán alapulnak.

A festmény-, szobor- és éremanyag mellett az újrarendezett állandó kiállításon bútorok és kerámiatárgyak is láthatók, többek között az Iparművészeti Múzeum és a Zádor Anna Alapítvány gyűjteményeiből; a korabeli enteriőrök a korszak hangulatát idézik meg.

A kiállítás kurátorai:
Hessky Orsolya
Krasznai Réka
Szeifert Judit, Gulyás Dorottya (szobor)
Tokai Gábor (érem)

 

Történelmi festészet

A kupolacsarnokból nyíló két külön kiállítási egységben egy-egy jelentős műtárgycsoport kapott helyet. Az egyik oldalon a történelmi festészet jeles magyar alkotásaival találkozhatunk. A 19. század magyar festészetét nagymértékben meghatározó nemzeti romantika fő művei: az Egri nők, a Hunyadi László siratása, vagy a Vajk megkeresztelése mellett Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Liezen-Mayer Sándor legjelentősebb történeti festményeivel.

Kurátor:
Veszprémi Nóra

 

Az első nagybányai nemzedék

A kupolacsarnok másik oldalán a század végén Münchenben és Nagybányán alkotó Hollósy Simon, Csók István, Iványi Grünwald Béla és Ferenczy Károly képei, a modernizmus kezdeteit jelentő plein air naturalizmus reprezentatív alkotásai kaptak helyet.

Kurátor:
Zwickl András

  

A 19. századi magyar művészet egészét bemutató, a Magyar Nemzeti Galéria első emeletét elfoglaló állandó kiállítóterek sorában az utolsó egység a közelmúltban friss koncepcióval átrendezett Munkácsy-teremsor: Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig.

 

 

Kiemelt látnivalók, érdekességek

Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nő, 1874 (részlet)

Szinyei Merse Pál korai remekműve feleségét, Probstner Zsófiát ábrázolja jernyei kastélyuk kertjében. A pár 1873-ban házasodott össze, miután Szinyei megfestette élete főművét, a Majálist. A festmény a lila és a sárga komplementer színpárosára, illetve a zöldre épül. Érdekes, hogy a Majálissal ellentétben itt Szinyei szinte egyáltalán nem használ pirosat, csak a nő száján látni egy kicsi foltot, illetve a kalligrafikus igényű szignón, ami így kifejezetten hangsúlyosság válik.

Ligeti Antal: Visegrád, 1854 (részlet)

Visegrád, a középkori magyar királyság egykori nagyságát és fényét reprezentáló fenséges várrom a 19. század elején lett a romantikus tájképfestők kedvenc témája. Ligeti Antal szokatlan szemszögből ábrázolta a várhegyet s a mögötte látható Dunát. A folyó kékjét és a zivatar utáni eget a lehető legmozgalmasabb formákkal és élénk színekkel festette meg. A történelmi jelentőségű várrom feloldódik a festői tájábrázolásban.

Székely Bertalan: Egri nők, 1867 (részlet)

Székely Bertalan nagyméretű történelmi festményén valósággal nemzeti „fogadalmi” képpé emelkedett az egri nők története. 1552. szeptember 29-én hetvenezer fős török sereg támadta meg Eger várát. A várvédők mindössze kétezren voltak, köztük számos nő és gyermek, de ennek ellenére visszaverték a támadást. A nők ostromban játszott szerepére Horváth Mihály 19. századi munkája hívta fel a figyelmet. A festő az előnytelen küzdelemben kibontakozó dráma tetőfokát ábrázolta.

19. századi művészet

Online jegyvásárlás

Kiállításaink közül ajánljuk