En

1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény

1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény

A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria újraegyesítésével az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény jelentős átalakulások, kihívások előtt áll. A soklépcsős, többéves folyamat egyik alapvető lépése, hogy a gyűjtemény elhagyja az ókortól 1800-ig terjedő művészeti korszakok otthonaként megújult Szépművészeti Múzeum épületét: 2019-ben a mintegy 2300 darabból álló 19–20. századi és kortárs nemzetközi anyag a Liget Budapest Projekt keretében elkészülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központba (OMRRK) költözik. Remekműveink végső soron – a Magyar Nemzeti Galéria hasonló korszakot átfedő magyar műtárgyaival együtt – 2022-től az Új Nemzeti Galéria épületében lesznek láthatók.

A legrangosabb műveinkből készült válogatás ebben az átmeneti időszakban a Magyar Nemzeti Galériában látogatható.

A Szépművészeti Múzeum 1800 utáni nemzetközi gyűjteménye (korábban Modern Gyűjtemény) 2005-ben megváltoztatta elnevezését.

A New York-i Metropolitan Museumban akkoriban kialakított múzeumszerkezethez hasonlóan, azt kívántuk megfogalmazni, hogy a művészetek története egységes elveken nyugszik. Elsősorban Werner Hofmann alapkutatásaihoz kapcsolódva a gyűjtemény történeti íve kifejezte, hogy a művészetek történetét a 18. század végétől kezdve egészen napjainkig érdemes összefüggéseiben vizsgálni. Fő feladatunk az 1920 és 1990 között csak lassan fejlődő kortárs gyűjtemény új és rendszeres vásárlásokkal történő fejlesztése.

1906-ban, a Schickedanz Albert által tervezett épület megnyitásakor a biedermeier festészet alkotásai és az Országos Képtár szerzeményei (Maximilian Lenz, Fernand Khnopff, Giovanni Segantini) képviselték a 19. századi művészetek történetét a Modern Gyűjteményben. Az épület felavatását követően szisztematikus munka kezdődött. Először Pálffy János gróf hagyatéka került a múzeumba, majd egy 1907-es kiállítás alkalmával sikerült megvásárolni Camille Pissarro és Paul Gauguin egy-egy festményét. Térey Gábor, majd Petrovics Elek igazgató Meller Simon művészettörténész segítségével az I. világháború végére európai rangra emelte a francia 19. századi festészeti és szobrászati gyűjteményt (Auguste Rodin, Aristide Maillol, Eugène Delacroix, Gustave Courbet, Édouard Manet, Claude Monet, Camille Pissarro, Paul Cézanne, Pierre Bonnard stb. műveivel). 1945-ben a Herzog-gyűjtemény néhány darabjának megvásárlásával (Camille Corot, Monet, Pierre-Auguste Renoir) a múzeum ezt a történeti gyűjteményt egészítette ki.

A két világháború között és az 1989-es rendszerváltás előtt kevés lehetőség nyílt klasszikus modern és kortárs alkotások vásárlására. Ezen túlmenően a modern képzőművészetek értékelését a sajátos közép-kelet-európai konzervativizmus is gátolta. Kezdetben, az 1960-as és 1970-es években, a gyűjtemény elsősorban külföldön élő magyar származású művészek alkotásaival gyarapodott. A szocialista kultúrpolitika időről időre utat nyitott a Nyugat-Európa, esetenként az Amerikai Egyesült Államok irányából érkező adományoknak, mivel a magyar gazdaság gondjai rákényszerítették erre. Denise René, valamint Victor Vasarely gyűjteményének konstruktivista és konkrét művekből álló remekei (Josef Albers, Le Corbusier, Jean Dewasne, Jean Deyrolle, Alberto Magnelli stb.) megteremtették egy kisebb, 20. századi állandó kiállítás alapjait.

1983-ban Victor Vasarely több mint 300 művét ajánlotta fel Magyarországnak. 1989 után az angol Montgomery-gyűjtemény mintegy 150 alkotása (Kenneth Martin, Joe Tilson, Ellsworth Kelly) került Budapestre.

A vizuális kultúra területén elmaradott Magyarországon a hiánypótló monografikus kiállítások megszervezése (Monet-, Van Gogh-, Toulouse-Lautrec-, Schiele-, Cézanne-, Modigliani-, Picasso-kiállítás) mellett a kortárs művészet bemutatása volt az 1800 utáni Gyűjtemény egyik feladata. Ezért a klasszicizmussal és a romantikával kezdődő nagy ívű történeti folyamatot a gyűjtemény a modern művészetek történetét reprezentáló munkákkal mutatja be. Az 1980-as és 1990-es években a Modern Gyűjtemény igyekezett több lehetőséget megragadni.Carl Moll, Alekszandr Rodcsenko, Le Corbusier, Uecker, Heinz Mack, Gérard Titus-Carmel, Tàpies, Anthony Caro, Reigl Judit, Magdalena Abakanowicz, Ilja Kabakov, Vlagyimir Jankilevszkij, Hermann Glöckner, Władysław Hasior, Sam Gilliam, Hantai Simon és mások művei gazdagították a gyűjteményt.

Az elmúlt másfél évtizedben jelentős kortárs művészek állítottak ki a Hősök terén, Óbudán (Vasarely Múzeum), majd a Budai Várban: Günther Uecker, Jovánovics György, Lakner László, Fernando Botero, William Kentridge, Hans Jörg Glattfelder, fontos alkotásai kiállításaikat követően kerültek a gyűjteménybe.

Ajándékok (Hantai, Uecker) és vásárlások révén (Tàpies, Chillida, Kentridge, Žilvinas Kempinas, Peter Halley, Jesús Rafael Soto) igen jelentős kortárs művek (Bernard Venet, Frank Stella, Baselitz, Jiři Kolář) kerültek be a gyűjteménybe. Emellett az 1984-ben a Grafikai Gyűjteményben létrehozott, majd 2010-ben az 1800 utáni Gyűjteménynek átadott fotó- és médiagyűjtemény (Rodcsenko, Le Corbusier, Endre Tot, Sylvia Plachy stb.) az utóbbi évtizedben például Lucien Hervé és Alan Sonfist alkotásaival is kiegészült.

 

 

Munkatársaink

Almásy Ivor

gyűjteménykezelő, restaurátor

Dr. Fehér Dávid

muzeológus

Dr. Geskó Judit

tudományos munkatárs

Dr. Orosz Márton

főmuzeológus

Dr. Tóth Ferenc

főmuzeológus

Kovács Anna Zsófia

gyűjteményvezető

Somodi Anett

muzeológus

osztálytitkár

További gyűjtemények