| Készítés ideje | 1450–1460 |
|---|---|
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | fa, festés nyomaival, aranyozás nyomaival |
| Méret | 40 × 17 × 10 cm |
| Leltári szám | 2000.2M |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Földszint, Templomok ékességei – Gótikus művészet Magyarországon 1300–1500 |
Mária szembe nézetre komponált, finoman faragott szobra kis méretű oltár szekrényében állhatott. Lábai alatt – Evangélista Szent János látomását emlékezetbe idézve –, a lefelé fordított holdsarló, amelyet kissé durván faragott, vastag szájú, nagy orrú férfiarc tölt ki. Hullámos tincsekben kétoldalra fésült haját a lágy redőket vető fejkendő nagyrészt eltakarja. Aranyozott, kék bélésű köpenyt visel, a bal karján ülő, meztelen Gyermek fejkendőjébe kapaszkodik.
A magánájtatosság céljára kiválóan alkalmas Madonna-szobor eredetileg talán a tihanyi bencés apátsági templom berendezéséhez tartozott: a rend II. József által elrendelt, 18. század végi feloszlatásakor kerülhetett az akkor hivatalban levő, a korban irodalmi munkásságáról is ismert, Vajda Sámuel apát tulajdonába. A 15. század közepét jellemző stílusvonások alapján az 1450-1460 közötti évtizedre keltezhető. A szoros sváb, bajor stiláris igazodást, különösen a korszak egyik legmeghatározóbb szobrásza, az ulmi Hans Multscher köréhez kötődő rokonságot tekintve a Régi Magyar Gyűjtemény tüskevári eredetű Madonna-szobrai közül a korábbival, s a nyugati határszél néhány hasonló korú emlékével áll párhuzamban. Ezek az összefüggések is a szobor készítési, illetve középkori használati helyének Nyugat-Magyarországra való lokalizálását valószínűsítik.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
