This website uses cookies so that we can provide you with the best user experience possible. Cookie information is stored in your browser and performs functions such as recognising you when you return to our website and helping our team to understand which sections of the website you find most interesting and useful.
Száz évvel ezelőtt, 1922. október 30-án halt meg Gárdonyi Géza, az egyik legismertebb és legolvasottabb magyar regény, az „Egri csillagok” írója. Eger várának 1552-es ostroma, a maroknyi várvédő diadala a százezres török túlerő ellen már a kortársak elismerését is kivívta. Eger krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén „Egri históriának summája” címen 460 soros versben énekelte meg az egriek hőstettét „ezörhatodfélszázháromba”, azaz 1553-ban. Tinóditól tudjuk, hogy „Ott asszonnépek vitézködnek vala, Lám, sok köveket vártákra hordnak, Nagy bátor szívvel ők hagyigálnak” – vagyis a vár védelméből az asszonyok is kivették részüket.
Az egri nők hőstettének emléke évszázadokon át továbbélt, s különösen a reformkorban, majd a forradalom utáni önkényuralom éveiben kapott új erőre. A várvédő asszonyok festményen történő megörökítésének igénye szinte egyidejűleg merült föl Székely Bertalan ifjúkori képterveiben, s az egriek kultúratámogató törekvéseiben. Székely Bertalan (1835–1910) a kép első vázlatát 1856-ban készítette el. Ekkor már létezett az Eger és Vidéke Olvasó és Jótékony Nőegylet, ami különösen fogékonynak mutatkozott a Nefelejts című lap 1860-ban közölt felhívására: „…mily szép lenne, ha Eger jelenleg élő leányai, ősnőik hőstettét a múzeum számára lefestetvén, ezáltal világra szólólag tanúsítanák bátor ősanyáik iránti kegyeletöket.”
Székelyt nagyon mélyen foglalkoztatta a témához leginkább illő kompozíció megtalálása. Az egyik levelében fogalmazta meg, hogy a török sereg százezres túlereje a magyarok kétezer védője ellen festőileg nem megragadható. Ráadásul a vár, ami védelmet nyújt a benne lévőknek, dramaturgiailag kiegyensúlyozza az ostromlók túlerejét. Nem tűnik túlságosan lelkesítő hősi gesztusnak, ha valaki a várfalak oltalmában védi magát: „Ha az ember olvassa, hogy az ostromlók 100.000-en, és a várbéliek 2000-en voltak, akkor a kis csoport hősies, s Dobó is, de ezen numerikus ellentétet festeni nem lehet. Ő a férfi-férfi ellen festhető, s ő a vár által védve nem nézett volna ki hősnek… mint a nők a törökök ellen.” Székely zseniális leleménye volt, hogy a támadók nyomasztó túlerejét úgy jelenítette meg a gyenge védők ellen, mint a férfiak harcát a nők ellen. Vagyis a küzdelem egyenlőtlenségét a gyenge nők és erős férfiak sztereotípiájára alapozva próbálta meg érzékeltetni.
Székely az 1867 novemberében befejezett festményt 1868 márciusában már Egerben állította ki, s a Nőegylet azonnal gyűjtést indított a kép megszerzésére. A festmény ára két hónap alatt összejött, s a kép hátán ma is ott a címke: „Az egri nők ajándékozták 1868. május 5-én.” Az „Egri nők” tehát nemcsak a várvédő asszonyok hőstettére emlékeztet, hanem az 1860-as évek egri asszonyainak áldozatkészségére is, akik a festményt a Magyar Nemzeti Múzeum számára megvásárolták.
2022. október 26.