This website uses cookies so that we can provide you with the best user experience possible. Cookie information is stored in your browser and performs functions such as recognising you when you return to our website and helping our team to understand which sections of the website you find most interesting and useful.
A tervezőasztaltól a hirdetőoszlopig
- 2015. június 16. - szeptember 27.
VÁLOGATÁS GUNDA ANTAL GRAFIKUSMŰVÉSZ HAGYATÉKÁBÓL
2015. június 16. – 2015. szeptember 27.
Hogyan zajlott az illusztrátorok és plakátművészek diplomavédése 1952-ben? Hogy nézett ki egy káderlap a Képzőművészeti Főiskolán? Milyen feladatokat kapott a grafikus iskolái elvégzése után az 1950-1960-as években? Papír falvédő és kártyanaptár – mi az? Miért foglalkozott a Ludas Matyi szatirikus hetilap egy egészségvédelmi plakáttal? Egyáltalán milyen újság is volt ez? Milyen művészi utak vezettek az 1960-as évek filmplakátjaihoz, amelyek a magyar plakátművészet kiemelkedő alkotásainak számítanak? Mi a különbség kézzel rajzolt terv és a nyomdai úton kivitelezett plakát és prospektus között? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre ad választ a grafikai kabinet következő kiállítása.
Kiállításunk a Gunda Antal grafikusművész özvegye által a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteménye számára felajánlott hagyatékból, illetve a múzeum saját plakátgyűjteményének Gunda-műveiből válogatott anyagot mutat be.
Gunda Antal (1929-2013) 1952-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán. Jellegzetes, a korszak hangulatát tükröző nívós plakátjai és egyéb alkalmazott grafikai munkái jól példázzák az 1950-1970-es évekbeli magyar tervezőgrafika színvonalát. A most gyűjteményünkbe került művek és a nálunk őrzött más Gunda Antal-munkák jól láthatóan kirajzolják a korszak reklámgrafikájának stiláris változásait a festői realizmustól a síkszerű, elvontabb ábrázoláson át a fotómontázsig, majd a tárgyilagos grafikai jelrendszerig. Az egyben megőrzött hagyaték kivételes lehetőséget nyújt arra, hogy betekintsünk az alkotófolyamatba, a művészi tervezés körülményeibe, a zsűrizésbe, a tervezőgrafika legkülönfélébb, kevésbé látványos részleteibe, a művész tájékozódásának, művelődésének képi és szöveges forrásaiba.
Kiállításunk ugyanakkor azt is mutatja, hogy milyen fontos szerepet játszik a múzeumi gyarapításban a magánszemélyek, gyűjtők, vagy jelen esetben a művész hagyatékával gondosan sáfárkodó örökösök önzetlen ajándékozása.