“Belső utak képei”. Art Brut Ausztriában és Magyarországon

Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből.
A Magyar Nemzeti Galéria és az Osztrák Kulturális Fórum közös kiállítása.

A kiállítás három egység, három gyűjteményi anyag köré csoportosul. Osztrák művészetterápiás és pszichoszociális műhelyekből változatos technikával készült száz darab alkotás érkezett a tárlatra. E kortárs ausztriai válogatáshoz a budapesti Pszichiátriai Múzeum ötven rajza társul. Az Art Brut kollekció végül gróf Teleki Ernő 1954 és az 1970 között készített rajzsorozatával egészül ki, melyet a Magyar Nemzeti Galéria Adattára őriz.

Az 1900-as évek elején az európai civilizáció válságát megélő művészek a kor dekadens életérzéseinek megfogalmazásakor elvetették a hagyományos képi toposzokat. A modernizmus korszaka, a szorongás és az elmagányosodás élménye új vizuális eszközöket és adekvát kifejezési formákat követelt. A primitív népek művészete és a népi kultúrák formakincse mellett a gyermekrajzok igéző őszintesége és az elmebetegek bizarr látomásai, ezek ősi gyökerekből táplálkozó archaikus világa megértésre talált az avantgárd körökben. Az újító törekvések ugyanakkor összecsengtek a korszak elmekórtanának tudományos kutatásaival is. A pszichiátria ebben az időben kezdett intenzíven foglalkozni a primitív népek lélektanával, a gyermeklélektannal, az álom törvényszerűségeivel és az elmebetegek képi megnyilvánulásaival. A tradicionális művészetfogalommal nem értelmezhető kreatív jelenségekre nyitott 20. századi mozgalmakra a reveláció erejével hatottak a pszichotikusok katartikus erejű megnyilatkozásai. A dadaista, az expresszionista és a szürrealista művészek inspirációt merítettek e művek különös világából, de együttes bemutatóikon a közösséget is felvállalták velük. Az avantgárd tekintetében az egyik legszámottevőbb inspirációs forrás a heidelbergi klinika kollekciójára volt, mely többek között Kirchner, Schlemmer, Kubin, Breton, Klee, Max Ernst és Picasso útkereséseiben szolgált ihletőül. Az 1940-es években Jean Dubuffet, francia festőművész a társadalom perifériáján alkotók, pszichotikusok, csavargók és rabok műveinek sokaságát gyűjtötte össze. A marginális élethelyzetekben megnyilvánuló kreativitás e különös, sokszínű produktumaira ő alkalmazta először az Art Brut (nyers, durva, csiszolatlan művészet) megnevezést. Dubuffet vezetésével 1948-ban megalakult az Art Brut Társaság, melyben a számos tag mellett André Breton szürrealista művész, Michel Tapie festő, Max Müller svájci pszichiáter és a későbbi francia kultuszminiszter, André Malraux művészeti író is helyet kapott. Dubuffet Art Brut kollekciója az 1960-as évekre már 5000 művet számlált. A gyűjtemény a művész ajándékaként Lausanne-ba került, ahol az Art Brut múzeuma és kutatási központjaként nyílt meg 1976-ban. Napjainkban a kortárs művészeti jelenségek sorában egyre inkább helyet kapnak a Art Brut-ként fémjelezhető alkotások, világszerte számos alkotó műhely tevékenysége, galériák, gyűjtemények és művészeti vásárok bizonyítják e műfaj létjogosultságát.

A hagyományos művészi képzésben nem részesült alkotók művei az egyén legmélyebb belső világból tudósító szubjektív képek, amelyeknek spontaneitása lenyűgöző nyers őszinteséggel párosul. Megfigyelhető ugyanakkor a kulturális tradícióktól való teljes függetlenedés, bámulatra méltó az a szárnyaló szabadság, amellyel az alkotók figyelmen kívül hagyják a különböző irányzatokat és művészeti trendeket.

Ausztriában 2006 Sigmund Freud éve volt. Ehhez kapcsolódott az a szakmai program, melynek keretében az osztrák anyag kurátora, Angelica Bäumer művészeti író az ausztriai centrumokban tanulmányozta és összegyűjtötte a mentálisan sérült alkotók műveit. Válogatása kiterjedt többek között Európa egyik legjelentősebb Art Brut központjára, a guggingi Művészek Házára, valamint hartheimi, salzburgi, innsbrucki, gallneukirchneri, grazi, gmundeni, lienzi, lustenaui, retzi és linzi műhelyekre. E hatalmas anyag legreprezentatívabb darabjai 2007. nyarán Bécsben a Múzeumi Negyedben (Museumsqartier “Kunst von Innen”) kerültek közönség elé. A tárlat ezt követően indult világ körüli utazásra és az első állomások egyikeként most hazánkba is eljutott.

A XIX. század közepétől a betegek képi kifejezésének tudományos kutatása nyomán kórházakhoz kapcsolódó jeles gyűjtemények formálódtak. Cesare Lombroso torinói, Marcel Réja párizsi és a Bethlem Királyi Kórház londoni gyűjteményét, valamint a heidelbergi Prinzhorn-kollekciót hamarosan követte Selig Árpád lipótmezei elmeorvos múzeum alapítása is az 1910-es években. E gyűjtemények a gyógyítás és a tudományos kutatás szerves részeként elsősorban diagnosztikai, majd terápiás célokat szolgáltak, ugyanakkor figyelemre méltó Art Brut anyag koncentrálódását is lehetővé tették. A hasonló profilú európai kollekciók sorában, elmekórtani és történeti egyedisége révén kiemelt helyet kapott a lipótmezei Pszichiátriai Múzeum, melynek anyagából Plesznivy Edit, a gyűjtemény egykori kurátora állított össze a jelen válogatást. Szomorú aktualitást ad a bemutatónak, hogy a gyűjtemény otthona, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007. év végén bezárásra került. A védett, muzeális értékű kollekció sorsa napjainkban még bizonytalan.

Marginális élethelyzetében a betegekhez hasonló kirekesztettséget és fenyegetettséget élt át az a magyar arisztokrata, akit 1954-ben származása és politikai hovatartozása miatt kolozsvári otthonából a Duna-deltába deportáltak. Gróf Teleki Ernő túlélési stratégiának a képzőművészeti alkotást, a rajzolást választotta. Spontán megnyíló kreativitása hasonló volt a kórházba került pszichotikusokból gyakran előtörő alkotási lázhoz. A harminc év alatt több száz rajzot, albumokba kötött “vizuális naplót” készített. Fantázialényei, különös szörnyalakjai és történelmi víziók benépesítette lapjai kultúrtörténeti egyediségük mellett, érdekes analógiát mutatnak az Art Brut alkotásokkal. Megjelenésüket e kiállításon indokolhatja, hogy Dubuffet annak idején híres kollekciójában a betegek művei mellett helyet adott a társadalom perifériáján, kiszolgáltatott helyzetekben élők alkotásainak is. Teleki Ernő naplói a gróf Teleki-Degenfeld család ajándékaként az 1990-es években kerültek a Magyar Nemzeti Galéria Adattárának gyűjteményébe.

A “Belső utak képei” című tárlat szervesen illeszkedik a Magyar Nemzeti Galéria kiállítás programsorozatába, amelyben időről időre helyet kapnak a hagyományos művészetfelfogást újraértelmező, a hivatásosok körén kívül eső kreatív jelenségek és a kisebbségi léttől sújtott alkotók útkeresései is. 1970-1975 között a Nemzeti Galéria része volt a Naiv Gyűjtemény is.

Kurátorok: Prof. Angelica Baumer (Ausztria) és Plesznivy Edit (MNG)