
Lányok bál után
19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály
Földszint, időszaki kiállítótér - 2024. október 29. – 2025. február 16.
Biedermeier mindennapok címmel új időszaki kiállítást mutat be október végétől a Magyar Nemzeti Galéria. A főként magyar és osztrák festményeket, grafikákat, bútorokat, viseleteket és egyéb használati tárgyakat felsorakoztató tárlat összművészeti szemlélettel mutatja be a 19. század első évtizedeinek meghatározó stílusirányzatát. A kiállítás a hazai biedermeier festészet ikonikus ábrázolásai mellett a korabeli bécsi művészeti élet legnagyobb mestereinek alkotásaival is megismerteti a közönséget. A legjelentősebb magyar alkotók – Borsos József és Barabás Miklós – mellett Friedrich von Amerling, Ferdinand Georg Waldmüller, Josef Danhauser és a legnagyobb osztrák festők alkotásai jelennek meg az összesen több mint 300 műtárgyat felvonultató nagyszabású kiállításon.
A Műcsarnok 1938-as festménykiállítása után először láthat ismét a közönség Magyarországon a biedermeier nevével fémjelzett korszak művészetét átfogóan reprezentáló tárlatot. A biedermeier a házi örömöket és a családját kedvelő polgár tárgykultúrája, a tükörsima ecsetkezeléssel, derűs színekkel megfestett képek és az egyszerű, jellegzetesen ívelt bútorok stílusának elnevezése. Az egykor a német nyárspolgári ízlést kigúnyoló, szatirikus kifejezés a Weiland Gottlieb Biedermaier költői álnévből eredt. A hagyományosan az 1815-ben véget érő bécsi kongresszus és az 1848-as forradalmak közötti időszakról később lekopott a negatív jelentéstartalom. Magyarországon a biedermeier az osztrák művészeti hatások mellett fejlődő magyar festőknek köszönhetően gyökerezett meg, és maradt fenn egészen az 1860-as évekig.
A kiállítás – kiindulva a korszak művészeti emlékanyagából – az emberi életút főbb szakaszaiban és helyzeteiben tárja a látogatók elé az élet minden területén megjelenő biedermeier korszellemet. A születéstől a halálig vezető tematikai egységekből kibontakoznak a tipikusan ebben az időszakban nagy súllyal megjelenő témák, egyetemes toposzok és műfajok. Az egyes életszakaszok ábrázolásai és tárgyai mellett kirajzolódnak a korszak jelentős változásokat hozó történelmi kontextusai is a reformkortól a kiegyezésig. Ugyan a korszakot nagy történelmi fordulatok keretezik, a biedermeier művészet elsősorban az emberek mindennapjairól, a családi történésekről, az otthon nyugalmáról és intimitásáról szól.
A kiállítás tizenegy szekción, az emberi élet egyes korszakain (gyermek- és ifjúkor), horizontjain (születés, halál), az egyén társas viszonyain (házasság, család), társadalmi szintű funkcióin (hétköznapok, hivatás), terein (otthon, természet) és szabadidős tevékenységein (szórakozás) keresztül vezeti a látogatót.
Az anyák és a gyermekek kultusza ihlette a születés és a gyermekkor bensőséges ábrázolásait, ahogyan Josef Danhauser Anyai szeretet című képét is, amely 1840 után ismét hazai kiállításon látható. Az ifjúkor a biedermeier portré és az ideálkép – benne az ideális ifjúkor – sajátosságaira reflektál.
A házasság és a házastársak ábrázolásain egy átalakulóban lévő értékrend tükröződik: az apajogú családmodell tovább él, de a bensőséges gesztusok, a pillantások, az összefonódó kezek újfajta intimitásról árulkodnak. A családtagok közötti hierarchia a családi csoportképeken is mozdulatokban, érintésekben oldódott fel: ennek ikonikus példája Johann Baptist Reiter Linzből kölcsönzött, asztaloscsaládot ábrázoló festménye. A biedermeier polgári morál szerint a család életének központja az otthon, amelyet tárlatunk a bútorművészet legjellegzetesebb, köztük a bécsi Danhauser-gyárhoz köthető darabokkal idéz meg.
A természet, a kirándulás divatjára utaló tájképek és a hétköznapokról szóló életképek a biedermeier festészet kedvelt műfajai. A zsánereken a szórakozás, az álarcosbálok csillogó, könnyed, olykor frivol világa is megjelenik. A zene a mindennapok része: Liszt Ferencet valóságos sztárkultusz övezte, népszerű volt a nemzeti érzülettel átitatott verbunkos és muzsikáltak a szalonokban is.
A festői hivatást a 19. század első felében még nélkülözés és alacsony társadalmi megbecsültség kísérte, később – a kultúra intézményesülésének is köszönhetően – változott a presztízse.
Az emberi életciklus lezárása, a halál mindennaposnak számított, hiszen a várható élettartam 38-39 év körül járt az 1840-es években. A halotti portré és maszk hagyománya mellett jellemző volt a nagybetegek, a virrasztók, a gyászolók életképi ábrázolása is. Nemcsak a személyes gyászt örökítették meg, hanem a szabadságharc tragédiája után a nemzethalál szimbolikájával a kollektív, közösségi gyász is a művészet témája lett.
A kiállítást nagyszabású restaurálási program előzte meg, amelynek köszönhetően a jól ismert művek mellé eddig nem látott, méltatlanul elfeledett képek is kerülhettek.
A műtárgyak nagy része hazai – Magyar Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum és Iparművészeti Múzeum – és osztrák közgyűjteményekből, többek között a bécsi Belvederéből és a Wien Museumból érkezik a tárlatra.
A kiállítást gazdagon illusztrált, magyar és angol nyelven is megjelenő katalógus kíséri.
A tárlat kurátora Prágai Adrienn művészettörténész.
A tárlattal párhuzamosan a Szépművészeti Múzeumban A portré otthona, az otthon portréja címmel biedermeier arcképeket és enteriőröket kortárs reflexiókkal bemutató kiállítás látható. Két kiállítás együtt kedvezményesen! A Liget+ oldalán megvásárolható kombinált jeggyel mindkét kiállításba az érvényességi időn belül egyszer lehet belépni.
A biedermeier Bécs legnépszerűbb portréfestője egyértelműen Friedrich von Amerling volt. Képei a választékos szín- és fényhasználatnak köszönhetően bravúrosan egyensúlyoznak az idealizmus és a realizmus között. A Nápolyi lány az arckép és az életkép műfajának határán áll, az úgynevezett italianizáló, kosztümös zsánerképek sorozatába tartozik. E megkapóan bájos térdképen a lány merengő alakja, komoly arckifejezése nagy mesterségbeli tudással, ugyanakkor finom empátiával készült.
Schäffer Béla ugyan Bécsben élt, de aktívan jelen volt a magyar művészeti életben is. 1845-ben festette meg azt a csendéletét, amely egy a világhírű balerináról, a cachucát táncoló Elssler Fannyról készült, virágokkal körülvett nippet (porcelán dísztárgyat) ábrázol. Az ünnepelt táncosnőnek a képen is szereplő szobrocskáját sok helyen lehetett kapni a magyar fővárosban, az 1842-es műegyleti tárlaton ki is állították. Fanny 1844-ben érkezett Pestre: nyolc alkalommal a Pesti Német Színházban, egyszer pedig a Nemzeti Színházban lépett fel. Minden előadása – a drága jegyek ellenére – telt házas volt.
A pesti és a bécsi művészeti élet meghatározó személyisége, Zichy Edmund gróf 1842-ben indult útnak Batthyány Artúrral és Forray Ivánnal, hogy egzotikus tájakat fedezzenek fel. Szolimán pasa meghívta őket kairói kerti ünnepségére, ahol Zichy Edmund a festményen szereplő öltözéket viselte. Hazatérte után Borsos József ebben a ruházatban festette meg a grófot: boltozatos helyiségben, párducbőrön ül, vörös bugyogót és gazdagon hímzett, sárga kabátot visel. Fején turbán, övtartójában handzsár (rövid keleti tőr), előtte kardja.
Canzi érzékeny fénykezeléssel, finom tónusokkal és puhán összemosott színekkel festette meg a galambot tartó kislányt. Numvári Werther Olga családja Hannoverből vándorolt be, a családfő volt az egyik első hazai gőzmalom-tulajdonos. A hölggyé érett Olga széles körű műveltsége irodalmi, képző- és iparművészeti érdeklődésében teljesedett ki: szenvedélyesen gyűjtötte múltjának és jelenének művészeti emlékeit. Ő az egyik első és legjelentősebb magyar gyűjtőnő, aki később magyar múzeumokra hagyta több száz darabos kollekcióját.
Kann Henrik a bécsi képzőművészeti akadémián, majd Münchenben tanult. Később Pesten telepedett le, itt festette meg a háziköntöst viselő ismeretlen férfi portréját is. A képről sugárzik a biedermeier életfelfogás, amelynek része a polgárság zeneszeretete és az otthoni, műkedvelő muzsikálás. A zeneszerszámon Sigismond Thalberg gyászindulójának kottája látható, azé a zongoravirtuózé, aki Liszt Ferenc legnagyobb riválisa volt ebben az időszakban. Thalberg első pest-budai hangversenyét, amelyen egyébként a gyászindulót is eljátszotta, 1845-ben adta. Ekkor ismerkedett meg Erkel Ferenccel is.
2024. október 29. – 2025. február 16.
Online jegyvásárlás