En

Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815–1867)

Online jegyvásárlás

Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815–1867)

Földszint, időszaki kiállítótér - 2024. október 29. – 2025. február 16.

Biedermeier mindennapok címmel új időszaki kiállítást mutat be október végétől a Magyar Nemzeti Galéria. A főként magyar és osztrák festményeket, grafikákat, bútorokat, viseleteket és egyéb használati tárgyakat felsorakoztató tárlat összművészeti szemlélettel mutatja be a 19. század első évtizedeinek meghatározó stílusirányzatát. A kiállítás a hazai biedermeier festészet ikonikus ábrázolásai mellett a korabeli bécsi művészeti élet legnagyobb mestereinek alkotásaival is megismerteti a közönséget. A legjelentősebb magyar alkotók – Borsos József és Barabás Miklós – mellett Friedrich von Amerling, Ferdinand Georg Waldmüller, Josef Danhauser és a legnagyobb osztrák festők alkotásai jelennek meg az összesen több mint 300 műtárgyat felvonultató nagyszabású kiállításon.

A Műcsarnok 1938-as festménykiállítása után először láthat ismét a közönség Magyarországon a biedermeier nevével fémjelzett korszak művészetét átfogóan reprezentáló tárlatot. A biedermeier a házi örömöket és a családját kedvelő polgár tárgykultúrája, a tükörsima ecsetkezeléssel, derűs színekkel megfestett képek és az egyszerű, jellegzetesen ívelt bútorok stílusának elnevezése. Az egykor a német nyárspolgári ízlést kigúnyoló, szatirikus kifejezés a Weiland Gottlieb Biedermaier költői álnévből eredt. A hagyományosan az 1815-ben véget érő bécsi kongresszus és az 1848-as forradalmak közötti időszakról később lekopott a negatív jelentéstartalom. Magyarországon a biedermeier az osztrák művészeti hatások mellett fejlődő magyar festőknek köszönhetően gyökerezett meg, és maradt fenn egészen az 1860-as évekig.

A kiállítás – kiindulva a korszak művészeti emlékanyagából – az emberi életút főbb szakaszaiban és helyzeteiben tárja a látogatók elé az élet minden területén megjelenő biedermeier korszellemet. A születéstől a halálig vezető tematikai egységekből kibontakoznak a tipikusan ebben az időszakban nagy súllyal megjelenő témák, egyetemes toposzok és műfajok. Az egyes életszakaszok ábrázolásai és tárgyai mellett kirajzolódnak a korszak jelentős változásokat hozó történelmi kontextusai is a reformkortól a kiegyezésig. Ugyan a korszakot nagy történelmi fordulatok keretezik, a biedermeier művészet elsősorban az emberek mindennapjairól, a családi történésekről, az otthon nyugalmáról és intimitásáról szól.

A kiállítás tizenegy szekción, az emberi élet egyes korszakain (gyermek- és ifjúkor), horizontjain (születés, halál), az egyén társas viszonyain (házasság, család), társadalmi szintű funkcióin (hétköznapok, hivatás), terein (otthon, természet) és szabadidős tevékenységein (szórakozás) keresztül vezeti a látogatót.

Az anyák és a gyermekek kultusza ihlette a születés és a gyermekkor bensőséges ábrázolásait, ahogyan Josef Danhauser Anyai szeretet című képét is, amely 1840 után ismét hazai kiállításon látható. Az ifjúkor a biedermeier portré és az ideálkép – benne az ideális ifjúkor – sajátosságaira reflektál.

A házasság és a házastársak ábrázolásain egy átalakulóban lévő értékrend tükröződik: az apajogú családmodell tovább él, de a bensőséges gesztusok, a pillantások, az összefonódó kezek újfajta intimitásról árulkodnak. A családtagok közötti hierarchia a családi csoportképeken is mozdulatokban, érintésekben oldódott fel: ennek ikonikus példája Johann Baptist Reiter Linzből kölcsönzött, asztaloscsaládot ábrázoló festménye. A biedermeier polgári morál szerint a család életének központja az otthon, amelyet tárlatunk a bútorművészet legjellegzetesebb, köztük a bécsi Danhauser-gyárhoz köthető darabokkal idéz meg.

A természet, a kirándulás divatjára utaló tájképek és a hétköznapokról szóló életképek a biedermeier festészet kedvelt műfajai. A zsánereken a szórakozás, az álarcosbálok csillogó, könnyed, olykor frivol világa is megjelenik. A zene a mindennapok része: Liszt Ferencet valóságos sztárkultusz övezte, népszerű volt a nemzeti érzülettel átitatott verbunkos és muzsikáltak a szalonokban is.

A festői hivatást a 19. század első felében még nélkülözés és alacsony társadalmi megbecsültség kísérte, később – a kultúra intézményesülésének is köszönhetően – változott a presztízse.

Az emberi életciklus lezárása, a halál mindennaposnak számított, hiszen a várható élettartam 38-39 év körül járt az 1840-es években. A halotti portré és maszk hagyománya mellett jellemző volt a nagybetegek, a virrasztók, a gyászolók életképi ábrázolása is. Nemcsak a személyes gyászt örökítették meg, hanem a szabadságharc tragédiája után a nemzethalál szimbolikájával a kollektív, közösségi gyász is a művészet témája lett.

A kiállítást nagyszabású restaurálási program előzte meg, amelynek köszönhetően a jól ismert művek mellé eddig nem látott, méltatlanul elfeledett képek is kerülhettek.

A műtárgyak nagy része hazai – Magyar Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum és Iparművészeti Múzeum – és osztrák közgyűjteményekből, többek között a bécsi Belvederéből és a Wien Museumból érkezik a tárlatra.

A kiállítást gazdagon illusztrált, magyar és angol nyelven is megjelenő katalógus kíséri.

 

A tárlat kurátora Prágai Adrienn művészettörténész.

 

 

 

 

A tárlattal párhuzamosan a Szépművészeti Múzeumban  A portré otthona, az otthon portréja címmel biedermeier arcképeket és enteriőröket kortárs reflexiókkal bemutató kiállítás látható. Két kiállítás együtt kedvezményesen! A Liget+ oldalán megvásárolható kombinált jeggyel mindkét kiállításba az érvényességi időn belül egyszer lehet belépni.

Kiemelt látnivalók és érdekességek

Friedrich von Amerling: Nápolyi lány, 1836–1838

A biedermeier Bécs legnépszerűbb portréfestője egyértelműen Friedrich von Amerling volt. Képei a választékos szín- és fényhasználatnak köszönhetően bravúrosan egyensúlyoznak az idealizmus és a realizmus között. A Nápolyi lány az arckép és az életkép műfajának határán áll, az úgynevezett italianizáló, kosztümös zsánerképek sorozatába tartozik. E megkapóan bájos térdképen a lány merengő alakja, komoly arckifejezése nagy mesterségbeli tudással, ugyanakkor finom empátiával készült.

Schäffer Béla: Csendélet Elssler Fanny szobrával, 1845

Schäffer Béla ugyan Bécsben élt, de aktívan jelen volt a magyar művészeti életben is. 1845-ben festette meg azt a csendéletét, amely egy a világhírű balerináról, a cachucát táncoló Elssler Fannyról készült, virágokkal körülvett nippet (porcelán dísztárgyat) ábrázol. Az ünnepelt táncosnőnek a képen is szereplő szobrocskáját sok helyen lehetett kapni a magyar fővárosban, az 1842-es műegyleti tárlaton ki is állították. Fanny 1844-ben érkezett Pestre: nyolc alkalommal a Pesti Német Színházban, egyszer pedig a Nemzeti Színházban lépett fel. Minden előadása – a drága jegyek ellenére – telt házas volt.

Borsos József: Libanoni emír, 1843

A pesti és a bécsi művészeti élet meghatározó személyisége, Zichy Edmund gróf 1842-ben indult útnak Batthyány Artúrral és Forray Ivánnal, hogy egzotikus tájakat fedezzenek fel. Szolimán pasa meghívta őket kairói kerti ünnepségére, ahol Zichy Edmund a festményen szereplő öltözéket viselte. Hazatérte után Borsos József ebben a ruházatban festette meg a grófot: boltozatos helyiségben, párducbőrön ül, vörös bugyogót és gazdagon hímzett, sárga kabátot visel. Fején turbán, övtartójában handzsár (rövid keleti tőr), előtte kardja.

Canzi Ágost: Numvári Werther Olga arcképe, 1851

Canzi érzékeny fénykezeléssel, finom tónusokkal és puhán összemosott színekkel festette meg a galambot tartó kislányt. Numvári Werther Olga családja Hannoverből vándorolt be, a családfő volt az egyik első hazai gőzmalom-tulajdonos. A hölggyé érett Olga széles körű műveltsége irodalmi, képző- és iparművészeti érdeklődésében teljesedett ki: szenvedélyesen gyűjtötte múltjának és jelenének művészeti emlékeit. Ő az egyik első és legjelentősebb magyar gyűjtőnő, aki később magyar múzeumokra hagyta több száz darabos kollekcióját.

Kann Henrik: Férfiarckép, 1842

Kann Henrik a bécsi képzőművészeti akadémián, majd Münchenben tanult. Később Pesten telepedett le, itt festette meg a háziköntöst viselő ismeretlen férfi portréját is. A képről sugárzik a biedermeier életfelfogás, amelynek része a polgárság zeneszeretete és az otthoni, műkedvelő muzsikálás. A zeneszerszámon Sigismond Thalberg gyászindulójának kottája látható, azé a zongoravirtuózé, aki Liszt Ferenc legnagyobb riválisa volt ebben az időszakban. Thalberg első pest-budai hangversenyét, amelyen egyébként a gyászindulót is eljátszotta, 1845-ben adta. Ekkor ismerkedett meg Erkel Ferenccel is.

Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815–1867)

2024. október 29. – 2025. február 16.

Online jegyvásárlás

Kiállításaink közül ajánljuk