Impressziók – Papíron 1820-1920

AKVARELLEK, RAJZOK ÉS GRAFIKÁK A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA ÉS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL

A Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai – Impresszionista és posztimpresszionista remekművek című időszaki kiállításhoz kapcsolódó grafikai kamaratárlatunkon az impresszionizmus rajzművészetéhez vezető, illetve az onnan továbbvivő út néhány jellemző állomását és mozzanatát mutatjuk be. Az 1820-as évek elejétől az 1900-as évek elejéig terjedő, mintegy százévnyi időszak grafikai művészetéből a hasonló törekvéseket mutató magyar és európai alkotók lapjaiból válogattunk. Az angol akvarellfestészetet, az itáliai táj élményét, a felhők természettudományos és művészi tanulmányozását, a barbizoni tájábrázolást, a modern nagyvárosi élet képeit és a rézkarc megújulását a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményeinek legszebb darabjain – akvarelleken, szén- és ceruzarajzokon, rézkarcokon, litográfiákon – tárjuk a közönség elé.

Noha elsősorban festészeti irányzatként gondolunk az impresszionizmusra, valójában a rajzművészet és a grafikai műfajok is nagyon sokat köszönhetnek az impresszionista művészeknek. A rajzművészet korábban másodlagos szerepet játszott a festészet mellett, hiszen elsősorban a vázlatok, tanulmányok médiuma volt. Az akadémiai hagyományoktól való elszakadás egyik jele, hogy az 1860-as évektől az új stílus festői a papírra készült munkákat – beleértve a sokszorosított grafikai műveket is – egyenrangúnak tekintették a nagy festészeti alkotásokkal. Bátor kísérletezésbe kezdtek a különböző technikákkal, s ebben nagy segítségükre volt, hogy ekkor már könnyen hozzá lehetett jutni a rajzhoz szükséges eszközök, a papírok, kréták, szén, tus, akvarellfestékek legnagyobb választékához. Az ő munkásságuk “szabadította fel” a grafikai műfajokat a másodlagos szerep alól, s ez óriási jelentőségű volt a rajzművészet autonómiája szempontjából.

Ugyanakkor az impresszionisták is sokat köszönhettek a rajzművészetnek. A művészek már a 18. század végétől, a 19. század elejétől elkezdték a festői problémák elemzéséhez használni a rajzot, az akvarellt, a szépiát, elsősorban a tájképfestészetben. A látvány helyszínen történő rögzítésének igénye új megoldásokat, technikákat kívánt az alkotóktól.

A kiállítást magyar és angol nyelvű kiadvány kíséri. A kiállítás kurátorai Földi Eszter és Hessky Orsolya művészettörténészek.