Késő barokk impressziók. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807)

Mester és tanítvány párosának kiállítását tárja közönség elé a Magyar Nemzeti Galéria. A Bodeni-tó mellől Bécsbe települt Franz Anton Maulbertsch az Alpokon túli festészet legragyogóbb 18. századi tehetsége, Winterhalder pedig legkiválóbb követője, sőt utánzója. A Fekete-erdőből elszármazott fiatalabb festő Morvaországban élt, műveinek zöme a mai Cseh Köztársaság déli tájain található. Mindkét művész erőssége a freskó, főműveik megtalálhatók a Dunántúlon, Alsó-Ausztriában és a morva vidéken. Kiállításra mindenekelőtt múzeumi képek kerültek: olajfestmények és rajzok, köztük számos spontán frissességű vázlat, valamint kisebb számban különböző, egyháztól kölcsönzött oltárképek, kolostori sorozatok.

A két önálló kiállításrész találkozásában a szombathelyi székesegyház festményei állnak. Az oltárképeket még Maulbertsch készítette; halála után Winterhalderre maradt a mennyezetfreskók kivitelezése mestere vázlatai alapján. A templomot 1945 tavaszán bombatalálat érte; ekkor nemcsak mennyezetképei pusztultak el, hanem a barokk berendezés is súlyosan megsérült. A főoltár hatalmas Vizitáció-képét több száz darabban menekítették múzeumba, és csak a közelmúltban vált lehetővé, hogy megkísérelhessük helyreállítását. Erről a heroikus restaurátori munkáról is számot ad a kiállítás.

A brnói művészettörténészek által válogatott Winterhalder-kollekciót idén nyáron Langenargenben, Maulbertsch szülővárosában láthatta a közönség, Budapestről pedig továbbutazik Olomoucba. Még tizennyolc külföldi kölcsönzőtől kértünk és kaptunk Maulbertsch-műveket – New Yorktól Gyulafehérvárig -, a mozdítható életmű legjavát. A katalógusban és a kiállításon igyekszünk közvetíteni a megértésükhöz feltétlenül szükséges történeti-művészettörténeti ismereteket. Ám a virtuóz, színpompás alkotások élménye önmagában is vonzó benyomásokat kínál a 18. század második felének késő barokk modernizmusáról.

A kiállítás kurátorai: Jávor Anna és Boda Zsuzsanna