This website uses cookies so that we can provide you with the best user experience possible. Cookie information is stored in your browser and performs functions such as recognising you when you return to our website and helping our team to understand which sections of the website you find most interesting and useful.
XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép
- 2010. november 5. - 2011. április 3.
A kiállítás nemzet és művészet eszmei összekapcsolódásának legjellemzőbb képi emlékeit mutatja be a 18. század végétől az első világháborúig terjedő időszakban. Ez a “hosszúnak” nevezett évszázad a polgári nemzet kialakulásának korszaka: a nemzetépítésé és a nemzeti keretek közötti önmeghatározásé. A “nemzet” olyan történetileg változó fogalom, melynek időben módosuló és összetett jelentései a képzőművészetben is megragadhatóak. Az európai kultúrnépekhez való felzárkózás motiválta az önálló nemzeti művészet megteremtését, s ennek szellemében indult meg a képzőművészet intézményesülése is. A 19. század első felében festőinket, szobrászainkat már a sajátos nemzeti karakterjegyek megragadásának lehetőségei foglalkoztatták, ami újszerű tematikát eredményezett. Noha alkotóink az európai akadémiákon megismert festői sémákat követték, a magyar történelemből vett példák, a nemzeti dicsőség és áldozat képei vagy a tájfestészetben gyakran ábrázolt történelmi emlékek mind a nemzeti múltat idézték. A hazai tárgykör nem volt független a befogadói igényektől: érzelmi azonosulásra ösztönözte a nézőt, erősítve benne a nemzethez mint közösséghez való kötődése tudatát. A puszta és a gémeskút a magyar táj szimbólumaként, a búsongó vagy mulató nép a jellegzetes magyar karakter képviselőjeként tűnt fel a kor festményein. A modernizálódó főváros képeiben a nemzet egyrészt önnön civilizációs fejlődésére, másrészt a városiasodás ellentmondásosságából fakadó, borúsabb életérzéseire ismerhetett. A századfordulón a naturalista, plein air és posztimpresszionista irányzatot követő alkotók egy része számára a nyugatias, modern áramlatokhoz való igazodás és formai megújulás mellett változatlan feladat maradt a nemzeti jegyek megőrzése is. A hagyományos témák, motívumok részben továbbéltek, de a művek a modern művészi szubjektum egyéni hangján közvetítették a nemzeti önazonosságot. E képeken a természet vagy a népi élet mint a közösség kisebb vagy nagyobb alakulatai számára ismerős, otthonos világ jelent meg. A kiállítást a mélyen átélt nemzeti sors emblematikus művei és az első világháború tragikus képei zárják. Nemzet és művészet címmel tehát olyan együvé tartozó műalkotásokat rendezünk csoportokba és tárunk a látogatók elé, amelyek téma- és motívumvilága mindnyájunk kulturális emlékezetében régtől fogva jelen van, s pillérét alkotja a generációkon átörökített nemzeti önképnek is. A kiállítás ezeket történelmi távlatból, egy korszak és gondolkodásmód emlékeiként vizsgálja, feltárva születésük és hagyományozódásuk folyamatát, illetve jelentésváltozásaikat. A kiállításon látható válogatás és csoportosítás a korszak képzőművészetének egy lehetséges olvasatát adja “nemzeti látószögből”.
A kiállítás kurátorai: Király Erzsébet, Róka Enikő, Veszprémi Nóra.
A kiállítás “A felemelő század” című kulturális programsorozat keretében valósul meg.