XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép

A kiállítás nemzet és művészet eszmei összekapcsolódásának legjellemzőbb képi emlékeit mutatja be a 18. század végétől az első világháborúig terjedő időszakban. Ez a “hosszúnak” nevezett évszázad a polgári nemzet kialakulásának korszaka: a nemzetépítésé és a nemzeti keretek közötti önmeghatározásé. A “nemzet” olyan történetileg változó fogalom, melynek időben módosuló és összetett jelentései a képzőművészetben is megragadhatóak. Az európai kultúrnépekhez való felzárkózás motiválta az önálló nemzeti művészet megteremtését, s ennek szellemében indult meg a képzőművészet intézményesülése is. A 19. század első felében festőinket, szobrászainkat már a sajátos nemzeti karakterjegyek megragadásának lehetőségei foglalkoztatták, ami újszerű tematikát eredményezett. Noha alkotóink az európai akadémiákon megismert festői sémákat követték, a magyar történelemből vett példák, a nemzeti dicsőség és áldozat képei vagy a tájfestészetben gyakran ábrázolt történelmi emlékek mind a nemzeti múltat idézték. A hazai tárgykör nem volt független a befogadói igényektől: érzelmi azonosulásra ösztönözte a nézőt, erősítve benne a nemzethez mint közösséghez való kötődése tudatát. A puszta és a gémeskút a magyar táj szimbólumaként, a búsongó vagy mulató nép a jellegzetes magyar karakter képviselőjeként tűnt fel a kor festményein. A modernizálódó főváros képeiben a nemzet egyrészt önnön civilizációs fejlődésére, másrészt a városiasodás ellentmondásosságából fakadó, borúsabb életérzéseire ismerhetett. A századfordulón a naturalista, plein air és posztimpresszionista irányzatot követő alkotók egy része számára a nyugatias, modern áramlatokhoz való igazodás és formai megújulás mellett változatlan feladat maradt a nemzeti jegyek megőrzése is. A hagyományos témák, motívumok részben továbbéltek, de a művek a modern művészi szubjektum egyéni hangján közvetítették a nemzeti önazonosságot. E képeken a természet vagy a népi élet mint a közösség kisebb vagy nagyobb alakulatai számára ismerős, otthonos világ jelent meg. A kiállítást a mélyen átélt nemzeti sors emblematikus művei és az első világháború tragikus képei zárják. Nemzet és művészet címmel tehát olyan együvé tartozó műalkotásokat rendezünk csoportokba és tárunk a látogatók elé, amelyek téma- és motívumvilága mindnyájunk kulturális emlékezetében régtől fogva jelen van, s pillérét alkotja a generációkon átörökített nemzeti önképnek is. A kiállítás ezeket történelmi távlatból, egy korszak és gondolkodásmód emlékeiként vizsgálja, feltárva születésük és hagyományozódásuk folyamatát, illetve jelentésváltozásaikat. A kiállításon látható válogatás és csoportosítás a korszak képzőművészetének egy lehetséges olvasatát adja “nemzeti látószögből”.

A kiállítás kurátorai: Király Erzsébet, Róka Enikő, Veszprémi Nóra.

A kiállítás “A felemelő század” című kulturális programsorozat keretében valósul meg.