Nifo Derek Boshier

Boshier pályája az angliai pop art mozgalom egyik nagy ígéreteként indult. A művészcsoport talán legnehezebben megfogható egyénisége volt, féktelen kíváncsisága és nyughatatlansága állandó kísérletezések felé vitte. Amíg a többiek tőkét kovácsoltak a pop art nemzetközi karrierjéből, Boshier hamarosan abbahagyta azt a fajta sajátos, politikai élű, ironikus festésmódot, amely hírnevet hozott számára.
1962-ben ösztöndíjjal Indiába utazott, majd egy év múlva onnan hazatérve teljesen elhagyta képein a figuratív elemeket, és az op arthoz közel álló geometrikus formákat kezdett használni. Ennek a változásnak a nyomait viseli a Nifo című kép, amely Boshier festészettel szembeni radikális hozzáállásának jelentős összegzése. Bridget Riley, Frank Stella és az amerikai hard-edge festők példáját követve, a hatvanas évek közepén geometrikus színsávokkal és világosan elkülönülő, olykor térbeli illúziót kiváltó formákkal alkotott közvetlen vizuális hatást kiváltó képeket. A vakráma kialakítása és ezzel a vászon körvonala szakít a hagyományos négyszög formátummal. Képei a figurális elemek mellőzésével is architektonikus szerkezeteket idéznek, és burkoltan ugyanazokra a nagyvárosi látványelemekre, vizuális jelekre (közlekedési tábla, útburkolati jelek, festett falfelületek, a reklámtáblák képi nyelve) utalnak, mint a korábbi pop art képek.
A hatvanas évek végén Boshier abbahagyta a festést, és különböző médiumokkal (fotó, film, kollázs, könyv, plakát, lemezborító) kezdett kísérletezni, majd Texasba való áttelepülésekor (1980) hasonlóan váratlanul tért vissza újra figuratív képeivel a festészethez.

Tóth Ferenc