Quathlamba II Frank Stella

Stella a század második felének egyik legnagyobb hatású amerikai művésze, aki párhuzamos sávokból álló, “formára vágott” vásznaival a hatvanas évek Post-Painterly Abstraction mozgalmának egyik leginvenciózusabb festőjeként lett elismert. Ekkor készült képein teljesen elkerüli a tér- és mélységillúzió minden lehetőségét, helyette a vászon síkbeliségét és tárgyi minőségét hangsúlyozza. Képeinek határvonala többnyire nem szabályos négyszög, hanem megegyezik a geometrikus egységekből kialakított formával. Ugyancsak elválaszthatatlan az összefüggés a forma és a belső felépítés, a kép struktúrája között. A forma, a struktúra és a szín alapvető problémáit Stella szisztematikus sorozatokban, egy-egy téma variációit következetesen végigkísérő ciklusokban dolgozta fel.
1967-ben már az egyik legelismertebb absztrakt festőként kezdett nyomtatott grafikákat készíteni a Los Angeles-i Gemini G.E.L. kiadónál. Lapjain tovább folytatta azokat a sajátosan formai kutatásokat, amelyeket nagyméretű festményein elkezdett, gyakran ugyanazoknak a témáknak a felelevenítésével és továbbgondolásával. Első litográfiáihoz az 1964-65-ben készített sávos festményeinek motívumait használta fel, amelyek jellegzetes csoportja, a kiinduló elemre utalva, az úgynevezett V (vagy “Chevron”) sorozat volt. A 2, 3 vagy 4, váltakozva megfordított állásban oldalukkal egymáshoz kapcsolódó V-motívum a részek számától függő hosszúságú formát képezett (Axsom 21-28, 1968). A festményeken látott ötletek grafikai átültetésekor az eredeti elemek olykor némileg módosultak. Fontosabb azonban, hogy nagyobb lehetőség nyílott a geometriai alakzatok permutációjának szabályozására, ami a festmények esetében nem mindig volt olyan egzakt. A kisebb méretű komplett grafikai sorozatok érzékletessége fontos szerepet kapott a koncepció letisztulásában és Stella képi világának továbbfejlődésében.

Tóth Ferenc