| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | modell: 1872; öntés: 1873 |
| Tárgytípus | szoborvázlat |
| Anyag, technika | terrakotta |
| Méret | 54,5 × 30 × 25 cm |
| Szignó | A bal váll alatt, a talapzat homorulatában az agyagba karcolva: JB.Carpeaux 1873 |
| Leltári szám | 6811.U |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Jean-Baptiste Carpeaux a 19. századi francia szobrászat önálló, különc alakja volt. Bár François Rude-nél tanult az École des Beaux-Arts-on, és elnyerte a római nagydíjat, sosem tudott megbékélni az akadémiai korlátokkal. A Második Császárság idején sokat foglalkoztatták, sikereit azonban hangos botrányok kísérték: a párizsi Operaház homlokzatát díszítő, a Tánc szellemét megtestesítő szoborcsoportjának önfeledt érzékisége felháborodást keltett.
A francia–porosz háború után saját műhelyt alapított, így személyesen irányíthatta művei sokszorosítását és értékesítését. A vállalkozás keresett darabjai közé tartoztak a dekoratív női büsztök; az olykor Tavasz címen emlegetett Nevető leány rózsákkal is ezek sorába illeszkedik. A mozgás érzetét keltő, elfordított fej, a fogakat is felfedő mosoly a művész jellegzetesen dinamikus, közvetlen megközelítését tükrözik. A szobor Anna Foucart-ra, a szobrász egyik közeli barátjának a lányára emlékeztet. Carpeaux 1860-ban mintázta meg modelljét, de a fiatal szépség vidám arckifejezése később is többször megjelent a művein. A mellszobor több példánya ismert, gipszből, márványból és terrakottából egyaránt.
Kovács Anna Zsófia
Illyés, Mária, Verő, Mária (ed.), XIX. századi francia művek, A Szépművészeti Múzeum gyűjteményei/The Collections of the Museum of Fine Arts, Budapest 4, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2001, 74-77. o.
Ruttkay, Helga (ed.), Múzeumi Kalauz: Magyar Nemzeti Galéria, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2018, 237. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
