| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | skót |
| Készítés ideje | évszám nélkül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 90,5 × 128,5 cm |
| Leltári szám | 190.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A tengeri festészet a brit szigetország kultúrájának szerves és magával ragadó része, ahol a jelenetek festői általában valamiféle szoros kötelékben, közvetlen kapcsolatban álltak kedvelt témájukkal. John Wilson egy skót kereskedelmi tengerészkapitány fiaként jött a világra. 1798-ban Londonba költözött, ahol a század elejétől hosszú éveken át, legalább 1827-ig, színházi díszletfestőként dolgozott. Ebben az időszakban kezdett olajfestményeket, főként tengeri témájú képeket kiállítani. Wilson 1807-től haláláig rendszeresen szerepelt a Royal Academy of Art tárlatain, illetve 1823-ban alapítója, majd 1827-ben elnöke volt a Brit Művészek Királyi Társaságának.
A képen a brit tengeri festészet egyik legfontosabb alműfaját, a romantika egyik kedvenc témáját, egy hajótörést láthatunk. A kor közönségét lenyűgözték a hajózás kockázatai, kihívásai, és kíváncsiságtól hajtva özönlött a kiállításokra, hogy láthassa a hátborzongató festményeket tengeri viharokról, hajóroncsokról. Wilson műve a természet pusztító erejére
összpontosít: azt a pillanatot ábrázolja, amikor a vihar elemi erővel lecsap a hajóra és a túlélésért küzdő emberekre.
Mrázik Rebeka
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 174. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
