Zsuzsanna és a két öreg Giacomo Favretto

A lagúnák városában, szegénységben felcseperedő, beteges és vézna Favretto nem tudott asztalos apja segítségére lenni a fizikai munkában. Tizenhat éves koráig egy papírboltban dolgozott, a szabadidejében pedig rajzolgatott: felfigyeltek rá, így a tehetségének köszönhetően lehetőséget kapott arra, hogy a velencei művészeti akadémián tökéletesítse a tudását. Eleinte romantikus történelmi és zsánerképeket festett; a kezdetekben akadémikusan száraz rajzmodorát a nagy velencei elődök színpompás palettáját felelevenítő, laza és oldott festői virtusban teljesítette ki, és egy újfajta „velencei realizmus” megteremtőjévé vált. A harmincéves korára széles körben elismert művészt a vidám hétköznapi jeleneteket, 18. századi velencei utcaképeket, szobabelsőket felidéző zsánerképei miatt „az ecset Goldonija” névvel illették a kortársai.
A képeit jellemző anekdotázó kedv már Favretto 1878 körül festett első műremekein is megnyilvánult. Jelen alkotásán egy Dániel könyvéből vett ószövetségi történetet értelmez újra és helyez a saját korába. A ragyogó kék és a sárga árnyalataival megfestett, polgári enteriőrbe helyezett, friss és spontán jelenetben, két idősebb férfi bizalmaskodik egy fiatal lánnyal, aki kissé feszengve fogadja, de nem utasítja el az illetlen közeledést.

Lantos Adriána