Madonna Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal Filippo Agricola

Az egyesek által a „19. század Raffaellójának” tartott Filippo Agricola – az egyik legjelentősebb alkotása, a Constance Monti Perticariról festett portréjának köszönhetően – már alig tizenhét évesen felhívta magára Antonio Canova figyelmét, akitől hároméves alkotói ösztöndíjat kapott. A fiatal korában kifejezetten sikeres Agricola számára Raffaello testesítette meg a művészeti tökélyt, így nemcsak másolta a műveit, de elsődleges inspirációt is belőlük merített. Ezt az Esterházy II. Miklós herceg megrendelésére készült, meghittséget sugárzó művet klasszicizáló módon sima kivitelezés, elegáns, kifinomult ecsetkezelés jellemzi. A dekorativitása ellenére azonban hiányzik belőle – akárcsak a festő többi művéből – mindaz az erő és vitalitás, amely a nagy reneszánsz példakép műveinek sajátja, ahogy erre az író Stendhal is rámutatott a római élményeit feldolgozó, 1828-ban kiadott könyvében.
A kortársak által ünnepelt festményt Esterházy herceg, alig néhány évvel Bécsbe érkezése után Széchenyi Istvánnak ajándékozta. A megkapó alkotást a „legnagyobb magyar” fia adományozta tovább a Magyar Tudományos Akadémiának, ahonnan a múlt század derekán végül a Szépművészeti Múzeumba került.

Lantos Adriána