| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | finn |
| Készítés ideje | 1906 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 35,3 x 26 cm |
| Szignó | lent, balra: P. Halonen 1906 (írott betűkkel) |
| Leltári szám | 383.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Pekka Halonen tájképei közül kiemelkednek az 1895 után, főként Kelet-Finnországban készült téli látképek. Ezeken a festményeken az az évszak kelt életre, mely minden évben közel hat hónapon át határozza meg Finnország arculatát. Halonen mindig a szabadban dolgozott, még akkor is, ha fagypont alatt volt a hőmérséklet. Hol a derűs, napos, de fagyos, hol pedig a komor, szürke, zord oldalát mutatta meg ennek a meghatározó évszaknak. A budapesti kis méretű, álló formátumú tájkép érzékletes ábrázolása a hosszú, északi tél után tavaszba tartó átmenetnek. A zöldülni készülő domboldalon még kisebb-nagyobb hófoltok láthatók. A dombtetőn néhány ház sejlik fel, az ég csupán keskeny sáv a kép felső rétegében. A visszafogott színfoltok Paul Gauguin szintetizmusára vezethetők vissza, melyeket Halonen a szecesszió ihlette ívelt körvonalakkal kombinált. A festőre a nyugat-európai művészeti irányzatokon túl a japán művészet is hatással volt, a keleti ország fametszeteit harmadik párizsi útja után kezdte el gyűjteni.
Somodi Anett
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
