Szent István király. Oltárszárny hétköznapi oldalának részlete a nagytótlaki Szent Miklós-templomból

A Mária életének és Jézus gyermekségének legfontosabb jeleneteit elbeszélő, mindkét oldalukon festményekkel díszített oltárszárnyak egy Mária tiszteletére szentelt szárnyasoltárához tartozhattak.

A festő – a korban általánosan alkalmazott gyakorlat szerint –, kompozícióihoz széles körben ismert, sokszorosított metszeteket használt mintaképként: a képekhez az 1450-1470 körül, a Felső-Rajna vidéken működő ES mester grafikai lapjai állnak közel. E rézmetszetekről származik az Angyali üdvözlet szobabelsője, az olvasópult előtt térdelő, s az éppen megérkező Gábriel felé hátraforduló Mária alakja éppúgy, ahogy a Születés-képen a bal kezét jellegzetes mozdulattal a gyertyaláng fölé emelő Szent József, s a köpeny csücskén fekvő, meztelen Gyermek. A nyitott ládikát Jézus felé nyújtó, idősebb király, Menyhért, valamint a keleties öltözetű Gáspár és a „szerecsen” Boldizsár alakja ugyane forrásból származik. A Mária halálát bemutató kép – a 15. század végén közkedvelt módon –, az Istenanyát az apostolok körében elmondott utolsó ima közben mutatja. A középpontba ennek megfelelően a térdelő Mária és az őt szelíden átkaroló Evangélista Szent János kerül, míg előttük a könyvből felolvasó Szent Péter áll.

A szárnyasoltár külső, az egyházi év hétköznapjain látható oldalán a magyar szent királyokat és Imre herceget a 15. század végére széles körben ismertté vált típusokat alkalmazva ábrázolta a festő: az alakok különböző életkorokat, eltérő temperamentumokat, a keresztény haza szolgálatának különböző módjait testesítik meg. A plasztikusan megformált szentek egymás felé fordulnak: a mozdulataikban és öltözetükben felfedezhető szimmetria külön-külön bemutatott alakjukat figura-csoporttá fűzi össze.