Lábazati párkány töredéke Gertrúd királyné síremlékéből
Régi Magyar Gyűjtemény
Készítés ideje | 1470–1480 körül |
---|---|
Tárgytípus | táblakép |
Anyag, technika | fenyőfa, tempera, aranyozott |
Méret | képméret: 49 × 37,5 cm |
Leltári szám | 52.642 |
Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Földszint, Templomok ékességei – Gótikus művészet Magyarországon 1300–1500 |
A 15. század utolsó negyedében készült festményen a félalakos Szűz Mária és a teljes alakban ábrázolt gyermek Jézus látható. Mária az Ég Királynőjeként jelenik meg, erre nem csak liliomos koronája, de élénk kék színű köpenye és díszes brokátmintás, ékkövekkel és gyöngyökkel kirakott, arannyal hímzett ruhája is utal. A plasztikusan kialakított, aranyozott indás háttér mennyei ragyogással veszi körül. Brokátmintás kárpittal letakart kőpárkány mögött áll, egyik kezével a lepelbe burkolt Gyermeket, másikkal egy fehér-rózsaszín virágot tart. Krisztus a kárpittal letakart párkányt érinti kinyújtott bal lábával, míg jobb lábát felhúzva mutatja egyik talpát, teste előtt vörös korallból faragott rózsafüzér lóg. Anya és gyermeke elmélyült, érzelemmel teli tekintete egymásba fonódik. A kompozíció több eleme is utal Krisztus kereszthalálára. A Gyermek póza felidézheti a nézőben a keresztre feszített testet, a jobb talp hangsúlyos felmutatása utal a szög által ütött sebre, míg a vörös rózsafüzér a vér színét juttatja eszünkbe. Az ötszirmú virág valószínűleg szellőrózsa, amely gyakran megjelenik középkori Keresztre feszítés-ábrázolásokon és a halált, Mária fájdalmát szimbolizálja.
A díszes, aranyozott keret négyszögű tokocskáiban egykor szentek ereklyéi kaptak helyet, így kibővítve a kép tartalmát, mondanivalóját. A szentek alakját képek helyett testi maradványaik idézték fel, melyek ráadásul még csodatévő erővel is bírhattak. Az ereklyék formájában megjelenő szentek közvetítő, közbenjáró szerepet is betöltöttek a kép előtt imádkozó és az ábrázolt Madonna és a gyermek Jézus között. Ereklyetartók és képek összekapcsolása a 13. században jelent meg Itáliában, majd a 14. században az Alpoktól északra, német, cseh és lengyel területeken is elterjedt az ereklyetartó keretbe foglalt kép típusa (gyakran hasonló, félalakos Madonna Gyermekkel). A Liptónádasdról származó festmény szoros kapcsolatban áll két másik Madonna-ábrázolással, melyek Krakkóban készültek a 15. század végén. Mindhárom festmény eredeti keretében egykor ereklyéket helyeztek el, és nagyon hasonló mindhárom képen a mustrás arany háttér, Mária bal kezének elegáns mozdulata, enyhén jobbra döntött feje, koronája, illetve a gyermek Jézus testtartása és a kárpittal letakart párkány. A sok egyező részlet alapján arra következtethetünk, hogy a liptónádasdi Madonna is Krakkóban készült.
Radocsay, Dénes, A középkori Magyarország táblaképei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.