Szent Farkas. Szent Miklós-oltár szekrényfelének részlete a jánosréti Szent Miklós-templomból
Régi Magyar Gyűjtemény
Készítés ideje | 1512 |
---|---|
Tárgytípus | szárnyasoltár |
Anyag, technika | fenyőfa, hársfa, festett, aranyozott |
Méret | 420 × 270 cm |
Leltári szám | 53.569.1-12 |
Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Első emelet, Késő gótikus szárnyas oltárok |
A Régi Magyar Gyűjtemény e szinte épségben fennmaradt szárnyas oltára a Szent András oltalmába ajánlott hajdani liptói megyei település templomának főoltára volt. Az oltárszekrényben finoman faragott lombdíszekből formált faragvány alatt, kissé megemelt talapzaton Szent András kitűnő kvalitású szobra áll. Az apostol a jobbjában tartott könyvből olvas, baljában attribútumát, a keresztet tartja. Aranyozott köpenye mozgalmas redőkkel gazdagon faragott. A szekrény hátoldalát arany brokátmustrával díszített, színes rojtokban végződő függöny ékesíti, a színhatást a két karcsú oszlop ezüstje gazdagítja. Az oltárszárnyak belső oldalának képei Krisztus és Szent András életének két-két epizódját állítják párhuzamba: a felső sorban a Kálvária jelenetének az apostol kínzása, az alsóban a Feltámadásnak a szent keresztrefeszítése felel meg. A figurák a kompozíciókat lezáró aranyhátterek előtt színpadszerű térben mozognak, mögöttük – egyes jeleneteken az épületből kitekintve vagy mellvéd fölött átlátva –, sziklákból, fenyvesekből, távolban kéklő hegyekből, épületekből és vízfelületekből komponált, gazdagon festett táj bontakozik ki. A predella drámai hatású, kissé töredékes képén két angyal szinte feltárja a szenvedő Krisztus arcát mutató, úgy nevezett Veronika-kendőt. Az oromzat eredetileg aranyozott és azurittal színezett, karcsú fiatornyai közül a középső – ritkán alkalmazott megoldással, talán a szentély boltozatának ívét követve –, ’S’ vonalban előrehajlik, az alatta kialakított szoborfülkében Szent Bertalan apostol alakja kapott helyet. A külső szárnyképek erősen sérült képei férfi és női szenteket mutatnak.
A liptószentandrási főoltárhoz mind szerkezeti szempontból, mind a faragványok és festmények stílusát tekintve a Zólyom megyei Pónik (Poniky, ma Szlovákia) Szent Ferenc-templomának Mária-oltára áll a legközelebb. A két retabulum egyazon évben készült: a mozgószárnyak belső oldalára, a képeket elválasztó keretlécre, egymásnak pontosan megfelelő, egyforma írásképpel készített feliratok mindkét művet 1512-re keltezik. Közös festőjük jellegzetes formanyelvének nyilvánvalóan a besztercebányai Szent Borbála-oltár szárnyképei szolgáltak kiindulópontként. A festői dísz legjobb kvalitású részlete mindkét esetben a predella ábrázolása, a liptószentandrási már-már el is éri a mintakép művészi minőségét. Szoros rokonság kapcsolja össze a két oltár szobrait is: hasonlóak a figurakompozíciók, a drapériák egymásnak jól megfeleltethető elemekből komponáltak, a hasonlóság azonban leginkább az arcokat egymás mellé állítva érhető a tetten.
Az oltárok egyazon műhelyből való származtatásához a legfőbb érvet azonban a szerkezeti azonosság, az asztalosmunka, az aranyozott drapéria mustrája és a faragott ornamentális díszek hasonlósága szolgáltatja. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a két falusi templomba megrendelt, ennek megfelelően hasonló nagyságrendű szárnyasoltár egyazon, feltehetően a Garam-vidéki bányavárosok valamelyikében működő, ám legalább időlegesen sziléziai stiláris befolyás alatt álló műhely alkotása. Kettősükhöz csatlakozhatott az a feltehetően hasonló igények kielégítésre szánt, a jelenleg Żywiec (Lengyelország) templomában másodlagosan beépített, Mária halála-domborművet magában foglaló oltár is, amelynek eredeti felállítási helye feltehetően a kiszucaújhelyi (Kysucké Nové Mesto, ma Szlovákia) plébániatemplomban volt. Feltétlenül megjegyzendő azonban, hogy ezen retabulumok közül a liptószentandrási Szent András-oltár – elsősorban a kor felvidéki szobrászatának legjobbjai közé tartozó szekrényszobrának – kvalitásával messze kiemelkedik.
Radocsay, Dénes, A középkori Magyarország táblaképei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955.
Radocsay, Dénes, A középkori Magyarország faszobrai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.
Ungarische Nationalgalerie Budapest: Alte Sammlung, Corvina Kiadó, Budapest, 1984.
The Hungarian National Gallery: The Old Collections, Corvina Kiadó, Budapest, 1984.
A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményei, Corvina Kiadó, Budapest, 1984.
Török, Gyöngyi, Gótikus szárnyasoltárok a középkori Magyarországon, Kossuth Kiadó, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2005.
Treasures from Budapest: Europian Masterpieces from Leonardo to Schiele, Royal Academy of Arts, London, 2010.
Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019.
Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.