| Készítés ideje | 1470–1480 |
|---|---|
| Tárgytípus | táblakép |
| Anyag, technika | hársfa, olaj-tojás tempera, aranyozott |
| Méret | teljes méret: 59 × 44 × 4 cm |
| Leltári szám | 55.908 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Földszint, Templomok ékességei – Gótikus művészet Magyarországon 1300–1500 |
A Madonna-kép egykor Bártfa főterén, a Szent Egyed-templom Szent Anna-oltárárára helyezve, önálló kegyképként szolgálhatta a hivatalos egyházi szertartásokon kívüli vallási elmélyülést. E funkció határozta meg formai sajátosságait és kompozícióját. A hátteret gazdag növényi motívumokból alakított, aranyozott mustra díszíti, ami Anyát és Gyermekét a hétköznapok világából kiemelve az égi szférára utaló fényességbe emeli. A kép kerete az ábrázolás tartalmát kiegészítő, valóságosságát fokozó, önálló funkciót kapott. Felületében – egy archív fénykép tanúsága szerint –, nyolc, rombusz alakú, ötvösművű ereklyetartó tokot alakítottak ki, amelyek közét – a Mária fejét övező glóriához hasonlóan –, drágakövekkel díszítették. A kegykép önálló használatát bizonyítja olykor láthatóvá váló hátoldalának vörösesbarna festése és annak ezüsttel díszített, zöld kerete is.
A félalakos Mária, s az előtte kőpadkán térdelő, nyitott könyvben lapozgató Gyermek típusa végső fokon németalföldi eredetű, az onnan eredő festészeti hatások jelenlétéről félreérthetetlenül tanúskodik. Festője az 1460-as években Krakkóban, a Szent Szaniszló és Vencel-székesegyház 1467-ben elkészült Szentháromság-oltárának szárnyképein dolgozott. Máriának az ott ábrázolt női szentekhez fűződő hasonlósága első pillantásra szembeötlő, sőt azonos a képek aranyozott háttérmustrája is. A festmények valószínűleg egyazon mester munkáinak tekinthetők, Madonna-képünk vélhetően importműként került Bártfára.
Radocsay, Dénes, A középkori Magyarország táblaképei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
