Szent Cecília Imre Mariann

Imre Mariann munkája megidézése, ugyanakkor empatikus és költői újraértelmezése Stefano Maderno azonos című márványszobrának (1599, Róma, S. Cecilia in Trastevere). Az installáció alsó része egy „kihímzett”, beton padlószobor, amely egyesíti a járófelületbe süllyesztett sírkőlap, egy fűvel, növényekkel borított sírdomb és egy szőnyeg „tulajdonságait”, „funkcióit”. A felületén szétterülő mintázat organikus ornamentikát másol: a szétindázó zöld szárakról levelek hajtanak. A „növényzet” öltéseire fehér cérnaszálak hurkolódnak: ezek kötik össze az eredeti szobor körvonalait követő betonsziluettet a plafon alatt lebegő áttetsző, majdhogynem kétdimenziós plexivetületével. „Transzparens struktúrájuk” – láthatóvá téve a lelki és fizikai teret átszövő erővonalak áramlását – a padlószobor és a függőplasztika egyedi hibridjét létrehozva teremt kapcsolatot földi és égi között. A cérnaszálakat összekötő csomózások egy harmadik testformát, a transzcendens világ felé lebegő szellemalakot rajzolnak ki középen, embermagasságban.

Százados László