Langyos víz I. Méhes László

Méhes László még főiskolai tanulmányai alatt alakította ki a szürrealizmus és a naturalizmus sajátos keverékéből táplálkozó egyedi stílusát, és csatlakozott a Csernus Tibor nevével fémjelzett úgynevezett szürnaturalista csoportosuláshoz. Friss diplomásként vett részt a hatvanas évek végén rendezett Iparterv kiállításokon. Ezek az események meghatározták későbbi igazodási pontjait, a pop-arton, a koncepten keresztül a hiperrealista szemléletmódig, majd a későbbi calcitokig. A pop-art felületkezelési technikáit megújította, és egy új grafikai eljárást is kikísérletezett, a monopoltípiát. A magyar hiperrealista festészet egyik ágának, a fotórealizmusnak egyik megteremtője. 1969-ben készült Hétköznap című ceruzarajza a nyitánya Langyos víz című sorozatának, amely a magyar hiperrealizmus egyik csúcsteljesítménye. Méhes a sorozat legtöbb darabját már új otthonában, Párizsban festette. A klasszikus módon, fotó után kidolgozott képek alapját egy gyógyfürdőben, szakszervezeti üdülésen részt vett emberek véletlenszerűen összeállt csoportjáról készült fényképek alkotják. A vizsgálat tárgya, hogy miképpen viselkednek egymással esetlegesen összekerült emberek a langyos vízben. Méhes a különböző részleteket szenvtelenül, tárgyilagosan, különös távolságtartással örökítette meg, és ezáltal a helyzet banalitása került előtérbe. „Emlékművet állítok az élet egy pillanatának” ― jegyezte meg később. Méhes a hiperrealizmus nemzetközi elterjedésével, az amerikai fotórealisták fellépésével egy időben alkotta ezt a sorozatát, és azonnal feltűnést keltett ironikus és groteszk szemléletével, amely a címadás kettős szimbolikájában is megnyilvánult: Beke László szerint „lehetetlen volt nem a lágy diktatúra kemény kritikájaként értelmezni őket”.
Jobbágyi Zsuzsa