| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | dán |
| Készítés ideje | 1903 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 188,5 x 102 cm |
| Szignó | lent, jobbra: M Ancher 03 |
| Leltári szám | 192.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Ancher pályatársaihoz hasonlóan a koppenhágai Dán Királyi Művészeti Akadémián tanult festészetet. 1874-ben látogatott el először Skagenbe, majd a festő Anna Brøndummal (Anna Ancher) kötött házassága után itt is telepedett le. Otthonukban sok művész megfordult, ugyanis a 19. század végére a kis északi üdülőhelyen művészkolónia alakult ki. A félsziget sajátos természeti közege, a speciális fényviszonyok, a plein air festészet lehetőségei divatossá tették a helyet a skandináv festők körében. Az idelátogató művészek fokozatosan elszakadtak a merev akadémiai hagyományoktól, helyette a barbizoni iskola realizmusát, a naturalizmust és a francia impresszionizmust tartották követendő példának. Ancher képein a halászok mindennapi küzdelmei mellett feltűnik az atmoszferikus hangulatú tengerpart és a környező táj is. Legtöbb önarcképét is a tengerparton festette, jellegzetes barna kabátjában és kalapjában, munka közben, vagy festőszerszámait, tábori székét tartva, ahogyan a budapesti képen is látható. Önarcképével Budapesten 1906-ban kis állami aranyérmet nyert.
Somodi Anett
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3. rész, Új szerzemények. 1.füzet: a, Festmények; b, Festmények módjára kezelt műtárgyak, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1914.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
