A danzigi árvaház udvara Gotthardt Kuehl

Gotthardt Kuehlt az egyik legfontosabb korai német impresszionista festőként tartják számon, aki már élete során is nemzetközi hírnévnek örvendett. 1867-től a drezdai, majd 1870-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, egyik mestere Wilhelm von Diez volt. Kuehl részt vett az 1873-as bécsi világkiállításon, ahol első ízben került kapcsolatba a francia impresszionisták műveivel. 1878 és 1889 között Párizsban élt. A naturalista Jules Bastien-Lepage és Édouard Manet munkái nagy hatással voltak alkotásaira. A régi mesterek műveinek megfigyelése érdekében Kuehl számos tanulmányúton járt Itáliában és Hollandiában, ahol többek között Jan Vermeer és Pieter de Hooch alkotásait tanulmányozta. Az 1880-es évek végén visszatért Németországba. 1893-tól Drezdában élt, ahol később az akadémia professzorrá nevezte ki. A kortárs művészeti élet aktív szereplőjeként számos egyesület és társaság megalapításában részt vett, egyike volt azon művészeknek, akinek közvetítésével Drezdába eljutottak a párizsi impresszionizmus impulzusai.
Kuehl festett tájképeket, városképeket, zsánerképeket, festészetének egyik leggyakoribb tárgya az enteriőr volt. Az impresszionisták hatása művészetében a belső tereket ábrázoló képein megjelenő fénykezelésben is tetten érhető. Alkotásain korának társadalmi problémái is feltűnnek, a század végén festette a lübecki árvaházról készült sorozatát.
A Budapesten őrzött képen is jellegzetesen naturalista téma jelenik meg: négy lány éppen köt, az előtérben egyikük, hóna alatt fonott kosárral, az árvaház tövében ülő sorstársai felé indul. A szorgoskodó lányok az árvaház zöld egyenruháját viselik. A néző bensőséges eseménynek lehet tanúja: bepillanthat az árvaház mindennapjaiba egy árnyékos, lassú délutánon.

Mrázik Rebeka