| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 15. század második negyede |
| Tárgytípus | kőfaragvány |
| Anyag, technika | vörös, tömött jura mészkő |
| Méret | 56 × 58 × 19 cm, 65 kg |
| Leltári szám | 55.1061 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Két oldalán faragott, gótikus sírkő töredéke. A gerecsei vörös mészkőből faragott sírkő egyik oldalán a Garai család kígyós címerének alsó része (a kígyó pikkelyes, tekergőző testének alsó három szelvénye), másik oldalán egy párnán fekvő kucsmás férfifej látható. Ez utóbbi utólagos átfaragás, melyet a Garai-sírkő szarkofágfedéllé való átalakításakor faragtak ki valószínűleg szintén még a 15. század közepe előtt.
Az átfaragás során a sírkő címeres oldalán érdesítették a csiszolt, valószínűleg felirat nélküli keret belső sávját, míg a perem élét egy negyedhomorlattal tagolták. Az átfordított új előlapon egy dísztelen kerettel körbevett, kimélyített és csiszolt mezőben helyezkedett el a magas domborműként kifaragott férfi prémkucsmás, bajszos feje, amelyet azonban sosem fejeztek be, mivel az arc részletei kidolgozatlanul maradtak. Maga a prémkucsma, melyet Vittore Pisanello Zsigmond királyról készült, 1433-as portréja után gyakran hívnak Zsigmond-kucsmának, a 15. században gyakori eleme volt a páncélos vagy előkelő viseletbe öltözött főúri síremlékeknek.
A sírkőtöredék Budapesten, az I. kerület Szentháromság téren, az egykori Pénzügyminisztérium építésekor, az épület alapozása során került elő 1901-ben. A Garai-címeres sírkövet minden bizonnyal a budai Nagyboldogasszony-templom Garai-kápolnájába szánták, azonban valószínűleg soha nem került oda, és talán épp ez lehetett az oka, amiért végül elkezdték átfaragni. A töredék budai provenienciája alapján feltételezhető, hogy a címeres sírkő, de talán a befejezetlen átfaragott oldal is a Stibor-síremlékek mestere szükségnévvel illetett szobrász-kőfaragó által a 15. század első felében működtetett és jelentős főúri megbízásokban részesülő műhelyben készült.
Beke, László – Marosi, Ernő – Wehli, Tünde (eds.), Művészet Zsigmond király korában, 1987, Magyar Tudományos Akadémia. Művészettörténeti Kutató Csoport, Budapest, 1987, 106 o. (9. jegyzet), 171 (37. jegyzet).
Horler, Miklós (ed.), Lapidarium Hungaricum: Általános helyzetkép 1., Lapidarium Hungaricum : Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye, Országos Műemléki Felügyelőség – Országos Tudományos Kutatási Alap, Budapest, 1988, 18. sz. (Török Gyöngyi).
von Biegel, Gerd (ed.), Budapest im Mittelalter: Ausstellung, Braunschweigisches Landesmuseum; Historisches Museum Budapest, Braunschweig, 1991, 353, 361, 527. o., 910. sz. (Pál Lővei).
Farbaky, Péter – Farbakyné Deklava, Lilla – Rákossy, Anna – Végh, András – Katona, Júlia (eds.), A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai (1246-2013): Kiállítási vezető, Budapesti Történeti Múzeum – Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia, Budapest, 2015, 91. o., 16. jegyzet. j.
Lővei, Pál, Porfír, kő, márvány. 1. kötet: kőanyagok, kőfaragók, kőberakások a középkori Magyarországon, ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2022, 185-186, 195, 212-213. o.
Lővei, Pál, Porfír, kő, márvány. 2. kötet: kőanyagok, kőfaragók, kőberakások a középkori Magyarországon, ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2022, 284-285.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
