„Névházasságot kötött titkos szeretője lányával”, „Párbajban ölte meg rokonát a híres festőművész”, „Testvérével házasította össze elvált feleségét” – írhatták volna róla minden túlzás nélkül a korabeli lapok. Szinyei Merse Pál unokatestvéréről van szó, akitől Szinyei apja óva intette Münchenben tanuló fiát: „ő becsületes és jó ember – de hóbortos – extravagáns, igen tartok tőle, hogy végre is bajba kerít”. De ki is volt ez a hóbortos és extravagáns művész, akinek most, április 28-án ünnepelhettük volna a száznyolcvanhetedik születésnapját?
Gundelfinger Gyula: Sáros vára, 1876, olaj, vászon, 78 × 126,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria
Szepes vármegye alispánjának az unokája, régi korompai család sarja, érdekes rokonokkal Szepes, Árva, Liptó és Sáros vármegyékben, közelebbről: Gundelfinger Gyula (1833–1894). A fiú ötévesen veszítette el apját, s ezt követően anyja, Szinyei Merse Matild feleségül ment gróf Szirmay István huszárezredeshez. Házasságukból 1852-ben született meg Gyula féltestvére, Szirmay Alfréd, aki szintén ötéves volt, amikor apját elveszítette. Az idős Szirmay gróf a király jelenlétében kapott szívrohamot, s fordult le holtan a lováról. Gundelfinger Gyula hallgatag, zárkózott fiú volt, s ezt a különcségét anyja valami rendellenességnek vélte. Férjével együtt úgy gondolták, hogy ebből csak a katonai pálya „gyógyíthatja ki” a fiút. Gyula 1854-ben főhadnagyként hagyta ott a katonaságot, majd 1855-től Bécsben, Düsseldorfban és Münchenben folytatott művészeti tanulmányokat. 1858-tól már kiállításokon is szerepelt, eleinte még Gyulaffy László álnéven.
Gundelfinger az 1850-es évek végétől folytatott viszonyt Probstner Adolfnéval, akinek gyilkosság miatt börtönben ült a férje. 1861-ben megözvegyülvén, az asszony Gundelfingert nevezte ki gyermekei gyámjának. Amikor azonban az asszony is meghalt, a családi vagyont csak úgy lehetett megmenteni a rokonoktól, hogy Gundelfinger 1870-ben névleg házasságot kötött a nagyobbik lánnyal, Probstner Máriával (Mária húgát, Zsófiát 1873-ban Szinyei Merse Pál vette feleségül). Gyula szinte apaként nevelte Alfrédot, a nála tizenkilenc évvel fiatalabb féltestvérét. Münchenbe is magával vitte, hogy festészetre tanítsa, ehelyett azonban csupán annyi történt, hogy Szirmay Alfréd beleszeretett Probstner Máriába. Gundelfinger, öccse boldogsága érdekében, el is vált névleges feleségétől, s összeházasította a fiatalokat. Az 1880-as években aztán Alfréd érdekeit kellett megvédenie a Szirmay rokonságtól: a pereskedést egy párbaj teljesítette ki, melynek során Gundelfinger (aki nem akart párbajozni) lelőtte a harcias Luzsénszky Józsefet, Alfréd sógorát. A tiltott párbajozás miatt fél évre börtönbe is került, de sem a börtön, sem a szünet nélküli pereskedések nem vették el kedvét a festészettől.
Gundelfinger tájképein olykor fotószerű hűséggel, éles rajzzal, tiszta erős színekkel örökíti meg szülőföldjének várait, kastélyait, olykor pedig nyugtalanító drámák helyszíneként mutatja be a tájat. Romantikus elődeitől eltérően ő a várakban nem a nagy nemzeti történelem emlékeit, a nemzeti múlt emblémáit örökítette meg, hanem rejtélyes, bizarr hangulatokat. Már Münchenben közeli barátságba került Arnold Böcklinnel, s a svájci festő fantasztikus kompozícióinak hatása érződik a Sáros várát ábrázoló képén is. A varázslatos színű tájban elvarázsolt kastélyként áll a vár. A különös fák, mint egy keleti arabeszk, fonják körül a romot. A kép látomásszerűségét tovább fokozza az éles és irreális megvilágítás. A festmény előterében egy vörös ruhás, őrjöngő nőalak látható. Karján csecsemőt tart, másik kezével egy fehér ruhás, síró gyermeket vonszol. A szinte észrevehetetlen, parányi előtéri figurák különös, nyugtalanító drámával telítik ezt a tájat. Gundelfinger Gyula festői életműve a magyar késő romantikának, a magyar plein air naturalizmusnak, sőt a késő 19. századi szimbolizmusnak egy különleges, izgalmas és teljesen egyéni ötvözete.
2020. április 29.