En

Híd a Dunán

Csaknem 116 éve, 1903. október 10-én adták át a forgalomnak a budapesti Erzsébet hidat. A másnapi Vasárnapi Újság érdekes képekkel illusztrált cikkben foglalta össze a híd építésének történetét, s közölte a legfontosabb műszaki adatokat is. Azt a régi, gyönyörű hidat 1945 januárjában a németek felrobbantották, helyén pedig 1961 és 1964 között épült fel az új, a mai Erzsébet híd. Sok szép fotó készült annak idején a hídról, régi filmeken is fel-feltűnnek csipkés vaspillérei s csaknem 300 métert átívelő láncszerkezete. És szerencsére van egy festőnk is, akit többször megihletett az elegáns híd látványa.

Boemm Ritta: Reggel, 1907 körül, papír, tempera, 335 × 460 mm, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Gyűjtemény

A lőcsei születésű Boemm Ritta (1868–1948) Drezdában és Párizsban tanult, sőt Drezdában még a zeneakadémiát is elvégezte. Első munkái mesekönyv-illusztrációk voltak, melyek 1888-ban Pozsonyban jelentek meg. Az 1890-es évektől állami ösztöndíjakban részesült, 1894-ben pedig mint új tehetséget fedezték föl a Műcsarnok addig ismeretlen kiállítói között. Amikor 1898-ban hazaköltözött Párizsból, itthon már jól ismert és elismert művésznek tekintették. Ma megütköznénk azon a szóhasználaton, ahogyan az akkori műkritika próbálta megfogalmazni Boemm Ritta festői erejét és eredetiségét. Lyka Károly azzal dicsérte meg őt, hogy „majdnem férfias erejű”-nek értékelte. Egy másik kritikus azt írta: „egy nő, aki férfiecsettel dolgozik”. Akárhogy is vesszük, Boemm Ritta tekinthető az akkori férfias művészvilágban az első női alkotónak, akinek a munkáit díjakkal is elismerték, s aki már 1909-ben önálló kiállításon mutatkozhatott be a Könyves Kálmán Műkiadó Rt. Nagymező utcai szalonjában. Női művész soha korábban nem kapott itthon önálló kiállítási lehetőséget. Sőt: 1900-ban női festőiskolát nyitott Kmety utcai műtermében. Ott, a Mintarajziskola és az Epreskert közelében ez a Kmety utcai műterem kifejezetten ideális helynek tűnt a művészethez vonzódó hölgyek számára.

Boemm Ritta alapvetően naturalista felfogású művész volt. A látvány minél érzékenyebb visszaadása izgatta, s ez az érzékenység vezette el őt egy sajátos posztimpresszionista, színesen pöttyöző technikához. Kompozíciói kiegyensúlyozottak, képeit nagyon kifinomult, olykor nagyon élénk és gazdag színkultúra jellemzi, témái elsősorban enteriőrök, tájak, s ami különösen jellemző rá: életképszerűen beállított játék babák. Lyka Károly nagyon pontosan és tiszteletre méltó elfogulatlansággal jelölte meg ennek a fajta művészetnek az értékét: „Az az egy korty naturalizmus jó segítőtárs. Becsületes munkára tanítja az embert és egy-egy lépcsőfokkal előbbre tolja. A derekasan megfestett kép is valami” írja, majd Boemm Ritta képeit említi szép példaként. A grafikai műfajokat is kedvelő művésznő 1910-ben egyik alapítója volt a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének.

Bizonyos, hogy az újonnan megépült Erzsébet híd is új témát jelentett az izgalmas látványokat kereső művésznő számára. A kiállítási katalógusaiban olvasható képcímek (például: „Erzsébet híd reggel”, „Eskü tér”) és az egykorú reprodukciók alapján biztosak lehetünk benne, hogy a hídnak ezt a nézetét többször is megfestette. A „Reggel” című, teljesen impresszionista temperaképe nemcsak egy karakteres budapesti motívumot örökített meg, hanem egy hangulatot is a párás reggel sajátos fényeivel. Nagyvárosi témája, felfogása tekintetében nagyon közel áll Monet ugyenezekben az években festett londoni képeihez. Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a magyar impresszionizmust nem a város, hanem a falu és a vidék inspirálta leginkább. Boemm Ritta képe ebből a szempontból is fontos alkotás: a magyar nagyvárosi impresszionizmus egyik korai szép példája.

2019. október 9.

Kiállításaink közül ajánljuk