- 2013. december 4. - 2014. február 2.
A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA ÚJ SZERZEMÉNYEI VASZARY JÁNOS KÉPEIBŐL
2013-ban két ajándékegyüttes révén, Vaszary János nagyszámú és kiemelkedő kvalitású alkotásával bővült a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye. Mind ez idáig a szakmai körök előtt is teljesen ismeretlen volt az a tizenöt mű, amelyet művészettörténeti kuriózumként tárunk most a nagyközönség elé.
A műkincsek és művészeti alkotások adományozásának nemes gesztusa a 19. század elejétől terjedt el Magyarországon. Széchényi Ferenc 1802-ben ajánlotta fel a nemzet javára gyűjteményét, amely megteremtette a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének alapjait. Festetics Julianna ásványgyűjteményi adománya a későbbi Természettudományi Múzeum, Pyrker János érsek képzőművészeti gyűjteményének donációja pedig a Szépművészeti Múzeum létrehozásához járult hozzá. A 20. század elején, majd a két világháború között a közadakozás, a művészettámogatás továbbra is a vagyonos rétegektől elvárt társadalmi magatartás volt. A második világháború után évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét feléledjen Magyarországon a műtárgy-adományozás kultusza, döntően egy-egy jeles gyűjtőnek köszönhetően.
Az idén a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került adományok alapját jelentő két kollekció Vaszary János személyes ismeretsége nyomán formálódott az 1930-as években. Közös bennük az is, hogy a képeket az egykori gyűjtők közvetlen leszármazottai, a leányai ajándékozták a múzeumnak. Tárlatunk néhány portréval – Vaszary János, Frank Frigyes és Róna Klára alkotásaival – jeleníti meg azokat a gyűjtőket és donátorokat, akiknek gyűjteményeiből az adományok származnak.
A Szilvay család
Szilvay Gyula a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen irodalmat és művészettörténetet hallgatott. Az első világháborút követően tisztviselőként dolgozott a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. budapesti központjában, vonzódása a művészetek iránt továbbra is megmaradt. Megtakarított pénzén műtárgyakat vásárolt, több fiatal képzőművészt is így segített az 1920-1930-as években. Gyűjteményének gerincét elsősorban Vaszary János művei alkották, de kollekciójának féltett darabjai voltak Klie Zoltán, Berény Róbert, Diener-Dénes Rudolf, Kmetty János, Frank Frigyes, Bene Géza, Róna Klára képei, valamint Beck Ö. Fülöp és Medgyessy Ferenc plasztikái is. Leánya, Szilvay Mária (Balázsvári Győzőné) édesapja műpártolói tevékenységének emlékét ápolva ajándékozta az egykori kollekció legjelesebb darabjait – hat Vaszary-festményt, valamint Berény Róbert, Diener-Dénes, Frank Frigyes, Klie Zoltán, Kmetty János, Róna Klára műveit – végrendeleti úton a magyar államnak. Az adományokat felvonultató kamaratárlaton Vaszary János 1920-1930-as években születetett alkotásai a művész ezen alkotói időszakát jellemző öt nagy témaegység szerint csoportosítva kerülnek bemutatásra.
Az Isseni Iszer család
A két világháború között, az 1930-as években Isseni Iszer István gyáros és felesége, Simkó Lola Révész István – a festőművész legismertebb gyűjtője és mecénása – révén ismerkedett meg Vaszary Jánossal. Kapcsolatuk barátsággá mélyült, és a művész többször is lefestette Isseni Iszer István feleségét. Simkó Lola két portréja a Magyar Nemzeti Galériának adományozott Vaszary-művek között is szerepel. Isseni Iszer Istvánné 1956-ban kivándorolt Németországba, ahová magával vitte a család tulajdonában maradt Vaszary-képeket. Lányuk, Isseni Iszer Mariann (Dr. Kulhavy Lászlóné) hannoveri otthonában évtizedekig nagy becsben tartotta a szülei által ráhagyományozott alkotásokat. 2013-ban, édesanyja végakaratának megfelelően a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta a muzeális értékű kilenc darab Vaszary János-művet.
1. Izzó színek fekete alapon – csendéletek, aktok, 1920-as évek
Az ajándékegyüttes legkorábbi festményei a Csendélet boncfigurával és a Fürdő után a művész expresszív korszakának kiemelkedő darabjai. Vaszary a húszas években kiteljesedő úgynevezett fekete alapozású festéstechnikájának legszebb képei dinamikus ecsetkezeléssel formált virágcsendéletek és drámai erejű aktkompozíciók voltak. A francia posztimpresszionista és neoimpresszionista hatások mellett Vaszary sötét alapozású képeit a német expresszionista festők intenzív festői eszközei is inspirálták.
2. Párizsi éjszakák, a mulatók és kabarék világa, 1925-1927
A Cilinderes női fej és a Táncoló pár (Párizs-Palace) című grafikák a francia főváros mulatóit megörökítő képciklus kiváló lapjai. Az 1925-ös és a két évvel későbbi párizsi útja során a művész folyamatosan vázlatokat, akvarelleket és tusrajzokat készített. Könnyed ecsetvonásokkal festett impresszióit később olajképeinél felhasználta. Legmaradandóbb élményeit az éjszakai élet változatos színterei adták. Végiglátogatta a lokálokat és mulatókat, színes ceruzával és vízfestékkel pillanatképeket rögtönzött a vendégekről és a színpadi szereplőkről. A Moulin Rouge, Folies Bergere, a Casino de Paris, a La Cigale közönsége és ünnepelt sztárjai jelennek meg könnyed ecsetvonásokkal odavetett kompozícióin.
3. Utazások Itáliában – a napfényes tengerpart 1928 – 1930-as évek
A húszas évek utolsó éveiben Vaszary János a Velencei- és a Trieszti-öbölben festett, de a Genovai-öböl legszebb helyein is járt. Mindenütt a vízparti látványt, a halászbárkák és vitorlások színes kavalkádját, a nyaralók strandéletének ellesett epizódjait örökítette meg. A harmincas években az idős művész többnyire az olasz Riviérán nyaralt, de időnként visszatért az Adriai-tenger partjára vagy délre utazott, a Nápolyi-öblön túl, a szicíliai Taorminába. Többféle festésmód egyidejű alkalmazása jellemezte ekkor. A művész napfényes tengerparti sorozatából a Misztrál Riminiben, az Ernyős strandoló hölgy – és rajzvázlata -, valamint a Strandjelenet című dekoratív olajképek láthatók a tárlaton. Vaszary 30-as években készült kompozíciói Raoul Dufy festményeivel mutatnak rokonságot, aki a francia Riviéra kirakatvilágáról tudósított.
4. Parkok, kertek, virágok – 1930-as évek
Virágcsokrok a nappali szoba asztalán, vidám kerti virágok az ablakpárkányon, zöldlombú fák a ház előtt a parkban. A kerti jelenetek és virágcsendéletek végigkísérik Vaszary János festői pályáját. A nagyközönség számára talán a legismertebb, a művészt leginkább jellemző témacsoportból, a virágcsendéletekből kettő is helyet kapott az adományképek között. Mindkettő Vaszary János késői korszakában, az 1930-as években született, amikor festészetében színkezelése oldottabbá vált, a korábbi időszak harsogó színhangulatával szemben a napszítta árnyalatok beleolvadtak a vászon matériájába. Ekkori virágcsendéletei lágyabbak lettek, a korábbi pattogós ecsetkezelést az egymásba áradó érett színek jóleső melegsége váltotta fel. Az ablakba tett virágcserép már nem olyan erőtől duzzadó, mint korábban, a virágok még teljes pompájukban illatoznak, de az elmúlás lehelete már megérintette őket.
5. A Golgota-téma
Neveltetése és világnézete révén Vaszary János életművében kitüntetett helyet kaptak a biblikus témák. Az első világháborúban átélt megpróbáltatások felszínre hozták a vallásos motívumokat művészetében. A világégés drámai élménye, a keresztény ikonográfiát segítségül hívva bibliai ihletésű, expresszív látomásokat eredményezett vásznain. 1918 és 1930 között Jézus szenvedéstörténetét feldolgozva számtalan olajkép-variációt és grafikai tanulmányt készített. A művész leghosszabban érlelt témáit, a siratást és a kereszthalált egy kompozícióba foglaló jeles darabja az ajándékba kapott Golgota-variáció; illetve e témavilághoz köthető a Budapest Kálváriája című olajfestményhez készült kisméretű pasztellvázlat is, amely az adomány révén most a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került.
A tárlat képanyagát bőséges, a Vaszary-életműben való tájékozódást segítő szöveganyag kíséri. Az öt témacsoport elemző bemutatása mellett magyarul, illetve angolul Vaszary János vázlatos életrajza és az adományképek gyűjteménytörténete is olvasható.
A kiállítást Gergely Mariann és Plesznivy Edit művészettörténészek rendezték.