En

Kihűlt világ. Farkas István (1887-1944) művészete

Online jegyvásárlás

Kihűlt világ. Farkas István (1887-1944) művészete

C épület, földszint - 2019. december 13. - 2020. március 1.

A Magyar Nemzeti Galéria mind ez idáig példátlan gazdagságban mutatja be Farkas István életművét. A Kihűlt világ című, 170 alkotást felvonultató átfogó tárlaton a Farkas István munkái mellett mestereinek műveivel is találkozhatnak a látogatók. A március elsejéig látható tárlatra a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményén kívül öt külföldi és tizenegy hazai gyűjteményből érkeztek alkotások.

Farkas István, az első világháború utáni magyar modernizmus egyik legeredetibb alkotója, kivételes életművet hagyott hátra, amely semmiféle stíluskategóriába sem illeszthető be. A magyar és a francia műkritika egyaránt koruk jelentős művészének tekintette, akinek látásmódja, képi világa, technikai igényessége, felkészültsége, kísérletező kedve kimagasló volt a kortársai között. A Magyar Nemzeti Galéria mindeddig példátlan gazdagságban mutatja be Farkas István életművét. Az eddigi kiállításokon a nagyközönség mintegy 80 képnél nem láthatott többet, most 170 alkotással találkozhatunk, közöttük Farkas mestereinek a munkáival is. Mednyánszky László, Gulácsy Lajos és a külföldi kortársak: James Ensor, Edvard Munch, Léon Spilliaert néhány műve tágabb összefüggésben segít megérteni Farkas művészetét.

Az első szekció Farkas István korai, még Mednyánszky László melletti tanulmányai során festett munkáit mutatja be, amelyeket a művész fiatalkori és az első világháború frontjain készült munkái követnek. A korai olaj-vászon műveket – modellekről és családtagokról készült portrékat – bemutató terem után lépünk a művész 1924 és 1929 közötti párizsi éveinek, az életmű idehaza legkevésbé ismert részének festményeit és grafikáit bemutató térbe. Itt a tempera-falemez festmények és az azokból készült nyomatok mellett korabeli filmhíradók és a Farkasról megjelent újságcikkek nagyméretű fotói teszik átélhetővé azt a miliőt, amelyben Farkas István Párizs egyik nagyra értékelt művésze lett. André Salmon költő és műkritikus – Cézanne, Seurat, Picasso, Modigliani, Chagall méltatója – 1936-ban megjelent Farkas Istvánról írt monográfiájában így fogalmazott: „A világháború után, a vadak forradalma után, a kubista korszak után, az orfizmus néhány mozgalmas napja után bontakozott ki Párizsban Farkas István zsenije: íme, egy tudós művész, tökéletes mester, aki mentes a szürrealista szertelenségektől, megvan benne az a  találékonyság, amely tizenöt évvel korábban annak a Pablo Picassónak műtermében összegyűlt költőket jellemezte, akivel Farkas Istvánnak csak az az ördögi adottsága volt közös, hogy ő is a valóság legegyetemesebb jeleivel fogalmazta meg az álmait.”

Egy újabb szekcióban kapnak helyet azok az alkotások, amelyek a Farkasra különösen jellemző témák és motívumok körét mutatják be. A fehér kerti szék, a magányosan álló ház, a két- vagy többalakos kompozíciók a legjellemzőbb motívumai ennek a világnak. A következő terem Farkas István 1936-os Ernst-múzeumbeli kiállítását rekonstruálja, amelyben a művész széles, fehér keretekbe illesztette festményeit, hogy színei teljes valójukban érvényesülhessenek. A „Barbár erők” című szekcióban azok a művek kaptak helyet, melyek már a közelgő háborút és a vészterhes történelmi időket jelzik. Külön szakaszban mutatjuk be Farkas szigligeti tájképeit. A művész 1937-ben építtette szigligeti nyaralóját, amelyben csak néhány boldog nyarat tölthetett, az utolsót 1943-ban. Ennek az 1943-as évnek a képei alkotják a kiállítás utolsó, még festészeti tartalmú egységét.

Az utolsó teremben már csak három Farkas István által írt levelezőlapot láthatunk, mely arról tanúskodik, hogy a Rökk Szilárd utcai gyűjtőtáborban egyre kétségbeesettebben, de még reménykedve várta a sorsát. Utolsó segélykiáltását Herczeg Ferencnek közvetlenül a bevagonírozása előtt írta. De e levél nem érte el időben a címzettet, Farkas élete az auschwitzi haláltáborban ért véget.

Kiállításunkat eddig ismeretlen fotókkal és dokumentumokkal egészítjük ki, hogy még közelebb kerüljünk Farkas művészetéhez és személyiségéhez. A kiállítást 344 oldalas, gazdagon illusztrált magyar és angol nyelvű katalógus kíséri.

A kiállítás kurátora: Kolozsváry Marianna művészettörténész.

A tárlatot a Soá című kamarakiállítás egészíti ki, amely a 75 évvel ezelőtti vészkorszak áldozatainak állít emléket.

A tárlat együttműködő partnerei a Farrow & Ball és a Hotel Zenit Budapest Palace.

 

Látogatható: keddtől vasárnapig 10:00 - 17:45-ig, belépés 17:00-ig

Látogatható: keddtől vasárnapig 10:00 - 17:45-ig, belépés 17:00-ig

Belépőjegy ára: 3400 Ft

Belépőjegy ára: 3400 Ft

170 alkotást felvonultató tárlat

170 alkotást felvonultató tárlat

Kiemelt látnivalók, érdekességek

Farkas István: Szirakúzai bolond, 1930

A kép közepén álló szakállas férfi bal kezét fenyegetően felemeli, jobb kezében száradt-tüskés agávéágat szorongat, azt a Szicíliában mindenütt termő növényt, amely csak egyszer virágzik, mielőtt elpusztul, és amelyet – ehhez a baljós festményhez méltóan – a halál virágának is neveznek. Háttérben az Etna füstölög, kihalt vulkanikus táj, sehol egy fa, egy fűszál, az út sehova sem vezet. Nehéz a képet nem úgy értelmezni, mint a jövendő tragikus események előhírnökét. A festményvízió azért rendkívül megrendítő, mert minden részletében teljesen realista.

Farkas István: Vihar után, 1934

Összegző, összefoglaló mű, Farkas István egyik legjelentősebb műve. Csupa talány a kép. Nem tudjuk ki ez a két nő, van-e közük egymáshoz, miért haladnak el ilyen idegenül egymás mellett? A szembejövő öregasszonyról mintha Ady Endre írta volna: „Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy.” A körülöttük levő táj, város kihalt, az isten nélküliség baljós állapota. A színek, az irritáló lila és irritáló zöld tovább fokozzák a drámát.

Farkas István: Vörös asztal, 1931

A zsúfolt képen odavetett, feloldott foltokkal megfestett figurák, de az igazán fontos elemek a tárgyak, a gyakran megfestett asztal és a szék. Farkas „soha nem festett más bútorokat, mint azokat, amiket gyermekkorában apja otthonában látott – azok kísértetiesek voltak”. Mintha a gyermekkor „családi” asztala kelt volna életre, s körülötte ülnének az egykori Wolfner család tagjai. A háttérben súlyosan magasodik az ismét megjelenő Farkas-ház, a vaksi ablakokkal megfestett épület, melyben mintha soha nem lakott volna senki, mégis súlyos titkokat rejt.

Kihűlt világ. Farkas István (1887-1944) művészete

2019. december 13. - 2020. március 1.

Online jegyvásárlás

Kiállításaink közül ajánljuk