I. emelet, Grafikai kabinet - 2024. május 17. – szeptember 1.
Május 17-től az egyik legfontosabb kortárs alkotónak, Sean Scullynak a műveiből látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria 2020-ban rendezte meg Sean Scully életmű-kiállítását, aki ezt követően jelentős alkotásokat ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak. A Magyar Nemzeti Galéria most ezeket a műveket mutatja be.
A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria 2020-ban Átutazó címmel rendezte meg Sean Scully nagy sikerű retrospektív kiállítását. A tárlat után Scully több jelentős művet adományozott a Szépművészeti Múzeumnak: a Kibefordítva című monumentális – kifejezetten a budapesti tárlatra átdolgozott – festményt, Az 50 című, iPhone-rajzok alapján készült színes nyomatokat, a Tájvonalak és köpenyek című tízdarabos akvatinta-sorozatot, illetve legújabb ceruzarajzai közül hármat.
A Magyar Nemzeti Galériában látható kiállítás most ezeket az adományokat mutatja be. A művek széles körű áttekintést nyújtanak az életműről: a Kibefordítva különböző motívumokat és felületalakítási eljárásokat egymás mellé-, alá- és fölérendelő, beékelésekre és átfestésekre épülő festői struktúrájával összeolvashatóvá válnak a művész különböző motívumait újraértelmező iPhone-rajzai, a Tájvonalak és köpenyek című akvatinta-sorozat puha foltjai és a művész legújabb ceruzarajzainak finom satírozásai. A művek együttese nemcsak az életmű lényeges motívumait tárja elénk, hanem Scully művészetének egyik fontos, ám eddig kevésbé hangsúlyozott sajátosságát is nyomatékosítja: az œuvre mediális sokrétűségét, a különböző műformák közötti átjárások jelentőségét, az egységben rejlő sokféleséget és a sokféleség egységét.
A Kibefordítva ennek az egységgé formálódó sokféleségnek metaforájaként is olvasható. A festmény a művész megfogalmazása szerint a szétszakadás (disruption), az áthelyezés (displacement) és a migráció (migration) kérdésével foglalkozik. Scully három monumentális képmezőt tol össze, és ezáltal triptichont alkot, nem pusztán egy klasszikus (elsősorban az oltárfestészettel asszociálható) műformát megidézve, hanem egy ellenpontozásokra és megfelelésekre épülő dialektikus struktúrát is megteremtve. A műveken mindegyik képmező kétszer-kétszer megnyílik, az ablakokba ékelődő inseteket Scully elmozdítja, kicseréli, átfesti, a megfelelések és meg nem felelések, az illeszkedések és elkülönböződések komplex képi rendszerét létrehozva.
Scully 2021 áprilisában kezdett el iPhone-rajzokat készíteni. A pasztellképekhez hasonlóan az ujjával rajzolta meg a nagyobb méretű kompozícióit idéző vonalakat és foltokat. A sorozat darabjain a művész motívumainak, képtípusainak szinte teljes arzenálja felvonul, a digitális rajzokból készült nyomatok pedig egy nagy kompozícióvá rendeződnek egy négyzetrács mentén. Hasonlóképpen értelmeződnek át Scully motívumai, amikor a művész hagyományosabb médiumot választ: az akvatinták illékony-folyékony színfoltjai és színsávjai a monumentális olajképek törékeny változatait teremtik meg. A Tájvonalak és köpenyek sorozat darabjain a tájvonalak monumentális, fenséges felületeinek intimebb variánsait figyelhetjük meg.
A művész 2023-ban egy újabb törékeny szépségű sorozatot kezdett el: ismert motívumait ceruzarajzokként, leheletfinom satírozások összetett rendszereként gondolta újra. A Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott rajzokon egy Fényfal (Fényfal 11.9.23, 2023) egy Fal tájvonal (8.26.23, 2023) és egy két részből komponált Fal (2.6.24, 2024) jelenik meg. A kompozíciók a szürke árnyalatok finom különbségeire és a mélyszürke, fekete tónusok ritmusára épülnek.
Sean Scully a kortárs művészeti színtér legfontosabb alkotói közé tartozik, aki megújította az absztrakció hagyományait. „Scully történeti jelentősége abban van, ahogyan képes volt az absztrakt expresszionizmus nagy teljesítményét átemelni a kortárs közegbe” – fogalmazott művészetének egyik legfontosabb értelmezője, Arthur C. Danto. A kiállításon látható művek is igazolják az amerikai teoretikus kijelentését: Scully művészete, bár időtlen témákat érint, alapvetően kortárs tapasztalatokat közvetít, amelyek tükrében a klasszikus festészeti hagyományok is új megvilágításba kerülnek.
Sean Scully 1945-ben született Dublinban. Ma New Yorkban, Bajorországban, Aix-en-Provence-ban és Londonban él és alkot, munkái a világ szinte összes jelentős múzeumának gyűjteményében megtalálhatók.
A kiállítás kurátora: Fehér Dávid művészettörténész
A cím a fiamtól ered, mert amikor esténként átöltöztetem a lefekvéshez, mindig kifordítom a pólóit, és én is így viselem a pólókat, mert nem szeretem a varrást. És így a kifordítás normálissá válik, és a normális lesz abnormális. Szóval azt mondta nekem egy pólóról, amit nem fordítottam ki, hogy ez „kibefordított”. Arra gondoltam, hogy ez fantasztikus gondolat, ahogy a valóság megváltozik a szokások nyomán, ahogy maga a nyelv is. Úgyhogy csináltam egy festményt ezzel a címmel, szórópisztollyal, s azután elmozdítottam néhány beékelt panelt, úgyhogy nincsenek a helyükön. Ez a festmény alapötlete: a dolgokat szétszedjük és azután újra összerakjuk úgy, hogy néha ki vannak fordítva, néha pedig „kibefordítottak”. [...] Visszanyúlva az 1969-es munkámhoz, szembeállítom a proletár festési módszert, a szórópisztolyt a magas művészettel.
Forrás: Impure Thoughts: Sean Scully in Conversation with Ben Luke (Tisztátalan gondolatok: Ben Luke beszélgetése Sean Scullyval). In: Sean Scully: Uninsideout. Szerk. Craig Burnett – Cathy Lanigan-O’Keeffe. Kiáll. kat. Blain|Southern, London, 2018. 18–19.
Scully 2021 áprilisában, Eleuthera szigetén kezdett el iPhone-rajzokat készíteni. A pasztellképekhez hasonlóan az ujjával rajzolta meg a nagyobb méretű kompozícióit idéző vonalakat és foltokat. A sorozat darabjain a művész motívumainak, képtípusainak szinte teljes arzenálja felvonul, a digitális rajzokból készült nyomatok pedig nagy léptékű (szinte ikonosztázszerű) kompozícióvá, egyfajta inventáriummá rendeződnek egy négyzetrács mentén, mintegy feltárva, kiterítve a Scully által alkalmazott eljárások széles spektrumát. A képeket szemlélve megfigyelhető, ahogyan a művész megmozgatja, felcseréli a motívumait, újabb és újabb variációkat alkot, mintha egy variált ismétlésre épülő zenei kompozíciót hozna létre.
A művész egy törékeny szépségű sorozatot kezdett el 2023-ban: ismert motívumait, a Fényfalakat, a Fal tájvonalakat és más alakzatokat ceruzarajzokként gondolta újra. A Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott rajzok egyikén egy két részből komponált Fal (2.6.24, 2024) jelenik meg. A kompozíciók a szürke árnyalatok finom különbségeire és a mélyszürke, fekete tónusok ritmusára épülnek. A puha élű színmezőkből halovány-derengő kompozícióként rajzolódnak ki Scully ismert képtípusai, és ezáltal megteremtődik a térmélység érzete: a 2.6.24 esetén a két össze nem illő képfél dialektikája. A művész a festményeinek nyers anyagszerűségét és testiességét mintegy virtualizálja a rajzokon, törékeny, illékony struktúrát teremtve meg, amely mintha a test elhalványuló, elhomályosuló emlékét őrizné.
