Relief Ábrahám és a három angyal töredékes jelenetével

Töredékesen is kifejező, indás-állatalakos mezőből és árkádíves fülkében ábrázolt jelenet részletéből álló dombormű. A szakirodalomban sokáig tartotta magát a faragvány kalocsai eredete, ezt azonban sem írott forrás, sem bizonyíthatóan Kalocsáról származó lelet nem támasztotta alá. A faragvány kalocsai eredetét egyértelműen megcáfolták a 20. század folyamán az óbudai (Budapest) Fő téren és környékén, az egykori Szent Péter-prépostság feltárásakor napvilágra került, és ezzel a faragvánnyal szoros stílusrokonságot mutató töredékek, amik azonban továbbra sem zárják ki, hogy maga a dombormű Kalocsáról került 1865–66 körül a Magyar Nemzeti Múzeumba, mivel 1735-ben nagy mennyiségű óbudai bontott követ, köztük a Szent Péter- templom köveit szállították hajóval Budáról Kalocsára a székesegyház barokk újjáépítéséhez. Így tehát nem alaptalan az a feltételezés, hogy ez a relieftöredék is a Kalácsára szállított kövek között volt.

A dombormű rendkívül sérült és hiányos: a felületi sérülések mellett a kőlapnak több mint a fele hiányzik, ennek ellenére mind a faragvány egykori formája, mind az ábrázolt jelenet rekonstruálható. A faragvány bal szélén, álló téglalap alakú, visszamélyített mezőben képzeletbeli szörnyállatok kapaszkodnak a köztük tekergőző, egymást 8-as alakban áthurkoló kétféle növényi indába és azok leveleibe. Az indák alul egy szemből ábrázolt állat szájából nőnek ki, amelynek a farka egy szőlőfürtöt csipegető madárban folytatódik, míg felül egy testén pikkellyel borított, sárkányszerű állat farkából tekeredik ki egy kígyó. A felületet csaknem teljesen kitöltik a faragások, amelyekben keverednek a szemből és oldalnézetből ábrázolt elemek.

A mai formájában hiányos, eredetileg fekvő téglalap alakú, három oldalán keretelt mező egy, a két szélén egy-egy oszloppal alátámasztott szegmensívű fülkében játszódó, négyalakos jelenetet foglalt magába, amelyből két teljes alak és egy harmadik részletei maradtak meg. A bal oldali, oldalnézetben ábrázolt, kissé hajlott tartású, kezeit imára emelő férfi arca sérült, ugyanakkor bajuszának, szakállának és bal szemének a nyomai kivetők. Arcával és mozdulatával a tőle jobbra álló, szemből ábrázolt angyal felé fordul. A feje körül dicsfénnyel övezett angyal egész testével szintén kissé jobbra, az egykor mellette álló alak felé fordul, és jobb karjával is felé mutat, míg a fejét kicsit visszafordítja a hozzá hódoló tartással közeledő férfi fejé, a bal karját pedig a bal combján nyugtatja. Az angyal arca sérült, csupán a homlokát övező hullámos haj vonala vehető ki. Mindkét alak a könyöknél kibővülő ujjú tunikája fölött bő, lazán redőzött köpenyt visel, amiknek az aljai lazán fodrozódnak, míg a lábaikon egyszerű, ovális kivágású lábbelit hordanak. Az angyal bal válla fölött, illetve a bal karja mellett és alatt egy hiányzó harmadik alak, egy másik angyal szárnya, míg a mellkasa előtt ennek a hiányzó angyalnak a balra mutató jobb keze látható. Az angyalok szárnyait felül dús tollazatot imitáló, sűrű rovátkolás, míg az íves alsó részét hosszanti barázdák díszítik. Mindkét angyalnak csupán a jobb szárnya látszik, mivel a töredékesen fennmaradt angyal a szárnyával teljesen kitakarja a mellette álló angyal bal szárnyát. A jelenetet befoglaló szegmensívet egy lábazaton álló, kompozit fejezetes féloszlop tartja. Fölötte, az íves sarokmezőben egy fa áll, amelynek a leveleit két, a fa ágai közt megbújó madár csipegeti. A jelenet jobb oldalán feltehetően a fennmaradt bal oldalihoz hasonló, indás, állatalakos mező helyezkedett el.

A középmezőben ábrázolt jelenet értelmezésére számos teória született. A kezdeti értelmezések a fennmaradt két alakból indultak ki, és azokat Krisztus és Szent Tamás vagy Szent Péter és az angyal alakjaival azonosították, azonban a második angyal töredékei, valamint a kompozícióból kiszerkeszthető negyedik alak alapján a jelenetet annak a pillanatnak az ábrázolásával lehet azonosítani, amikor az Isten három angyal képében megjelenik Ábrahámnak, melyet gyakran ábrázoltak a Szentháromság-tan előképeként. A jelenetből csupán Ábrahám hódoló alakja és a találkozás pillanatában felé forduló egyik angyal maradt fenn teljes egészében, míg a második angyal csak töredékesen, a harmadik viszont teljes egészében hiányzik.

A domborművet plasztikus, néhol részletező faragás, ötletes forma- és térképzés jellemzi. Az alakok egymás felé fordulása, az egymásra mutató kezek, valamint a ruhák finom libbenése a faragványt kimozdítják a kő és a zárt forma statikusságából, amit tovább erősít a tekergőző indák közt megbúvó állatok játékos elrendezése. A faragvány szobrászi kvalitásai, valamint a faragványon megfigyelhető egyedi forma- és térképzés arról tanúskodik, hogy az alkotója jól ismerte az észak-itáliai szobrászat hagyományait.

Stíluskritikai alapon számos további, kisebb-nagyobb faragványtöredék köthető az Ábrahám a három angyallal relieftöredékhez, köztük a szintén a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött Állatalakos párkánytöredék (ltsz. 55.1601a-b), valamint egy nyúlra támadó sast ábrázoló kőlap a BTM gyűjteményében. Ezen töredékek formai és stilisztikai jellemzői, valamint az ábrázolt témák arra utalnak, hogy egyazon konstrukció, feltehetően egy szentélyrekesztő díszes mellvédjének a részei lehettek, amelynek a felállítására 1148, II. Géza királynak (1141–1162) a prépostság javára tett nagy szabású adománya és 1158, a templom felszentelése között kerülhetett sor, amely a 11. században alapított Szent Péter-prépostsági templom 12. századi átépítésének valószínűleg a legutolsó fázisa lehetett.

E faragványok közeli stílusrokonságot mutatnak néhány somogyvári töredékkel (pl. Fríztöredék indás-madaras dísszel, MNG, ltsz. 53.582), míg a kompozíció tekintetében a szintén az egykori somogyvári bencés apátságból származó Szent Egyed miséjét ábrázoló töredékek (Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum) nyújtják a legközelebbi, bár szobrászi kvalitásában jóval szerényebb párhuzamot.

Kutnyánszky Ildikó