Félgömb V. Csörgő Attila

Csörgő Attila alkotásai művészet és tudomány határterületein mozognak: mobil szerkezetei a szobrász térbeli és a mérnök műszaki gondolkodásának ötvözetei. Játékos mivoltuk ellenére a művész bonyolult matematikai, fizikai vagy ábrázoló geometriai feladványok lehetséges megoldásait valósítja meg kinetikus és optikai kísérleteken keresztül. Szerkezetei retrogádak, Csörgő célja nem az esztétikai élvezet: arra törekszik, hogy a feladványokkal való hónapokig tartó bíbelődés a tárgyakban is manifesztálódjon. Nem játszik rá a kinetikus szobrászat gépeket kultikus tárgyként kezelő szépségeszményére, hanem a funkcionális minimumra törekvéssel a működésben lévő szerkezet által megjelenített geometriai gondolatra vagy fizikai jelenségre összpontosít, így a tárgy maga gyakran barkács jellegű. Több művében is kutatja a sík és a tér összefüggéseit, a tér és az idő vagy a forma és folyamat, például a mozgás és a fény sajátosságait. A Félgömb ― amely az 1999-es Velencei Biennálén is szerepelt ― egy olyan fényspirált létrehozó mobil objekt, amelyet az alkotó leírása szerint „két egymással összehangolt forgó mozgás, vagy más szavakkal, egy tengely körül elforgatott körmozgás hoz létre. A két forgó mozgás sebessége különböző, a sebességek egymáshoz való viszonya határozza meg a félgömböt leíró spirál sűrűségét.” A két fémpálca végére szerelt izzó mozgás közben egymással 45 fokos szöget bezáró síkokban fekszik. Az így létrehozott fényspirál borul kupolaként ― félgömbként ― a barkács konstrukcióra. A spirális félgömb azonban a néző számára csak mozgáspályákként rajzolódik ki, és nem félgömbként ― mint ahogy az eseményt dokumentáló, hosszú expozíciós idővel készült fotókon látszik (mint például Félgömb V. című fotón). A gyűjteménybe bekerült objekten (MM.2000.1) kívül megtalálható a tárgy párdarabjáról a művész által készített fotósorozat is (MM.2002.2―6).
Madár Mária