Bacchánsok Marasztony József

A képzőművészeti akadémiák oktatási rendszerében már kezdettől fogva a stúdiumok alapvető részét képezte a klasszikus vagy mindenkori kortárs szoborművek gipszöntvényeinek másolása rajzban vagy festményben. Ahogyan a bécsi vagy müncheni akadémián, úgy a velencei származású Marastoni Jakab által 1845-ben Pesten megalapított és mintegy másfél évtizedig (1845―1860) működő Első Magyar Festészeti Akadémián is gipszmodellek után dolgoztak a növendékek. A művész (Marastoni József édesapja) iskolájában feltehetőleg elsősorban a velencei akadémiáról származó öntvényeket másoltak; az egy színnel való festés (grisaille) a tárgyak tömegének visszaadására képezte a növendékeket. A Bacchus-allegória címet viselő kompozíció egy 17. századi flamand-francia szobrász, François du Quesnoy (1597―1643) reliefje után készült; az eredeti dombormű címe Az alvó Silenus és a csökönyös szamár. E mű eredeti, terrakottaváltozata mára már elveszett, de számos, különböző anyagokból (bronz, márvány, vörös viasz, gipsz) készült korabeli másolata ismert, így minden további nélkül lehetséges, hogy a pesti magánakadémia tulajdonában is létezett egy változat. A fennmaradt Bacchus-allegória cím arra utal, hogy a mű származása már homályba veszett, s csak ez az általánosító, a Dionüszosz-Bacchus-motívumot beazonosító elnevezés maradt fenn. A fiatal festőnövendék szinte fotografikusan láttató erővel örökítette meg a művet, amelynek lenyűgöző anyagszerűsége jóval túlmutat egy akadémiai feladat teljesítésén. | Hessky Orsolya