Kilátás a Balatonra Brodszky Sándor

Az évtizedeken keresztül jelentős hivatalos elismerésekkel elhalmozott művész Bécsből, illetve Münchenből hazatérve vált a magyar várak és tájak népszerű festőjévé. A Balaton-felvidék páratlan panorámájának e nagyszabású megfogalmazása a Nemzeti Múzeum gyarapítására kiírt állami megrendelésre készült, miután Brodszky már korábban is sikereket ért el balatoni tájaival. A helyszínen készült tanulmányok alapján, műteremben festette képét: a nagy méret, a viharos idő és a hosszadalmas festőtechnika nem is tette volna számára lehetővé a szabadban végzett munkát. Így a grandiózus összképet gondos mérlegeléssel, a sötét és világos foltok, a hangsúlyos és hangsúlytalan részek kiegyensúlyozásával is fokozhatta. A Tapolcai-medencéből kiemelkedő bazaltkúpok tetején az idővel dacoló középkori várromok ― a korábbi, sőt kortárs heroizáló történeti tájképek kedvelt főszereplői ― Szigliget és Csobánc egykori fontosságáról is vallhatnának, de a festőt inkább a gazdag természeti formák, a változatos légköri jelenségek hű visszaadása kötötte le, és a várakat is a táj szerves részeiként kezelte. Mint korábban Münchenben tanulmányozott példaképe, Carl Rottmann (1797―1850), Brodszky is olyan művelője volt a késő romantikus tájképnek, aki a való látvány effektusait is beépítette művészetébe. | Szinyei Merse Anna