| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1860 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | képméret: 140 × 182,5 cm |
| Szignó | Jelzés nélkül |
| Leltári szám | 2807 |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Első emelet, 19. századi művészet – Történelmi festészet , Déli nyaktag |
Székely Bertalan a magyar történelmi festészet egyik legjelentősebb művésze, az 1848-as hagyományokon alapuló hazafias nemzeti irányzat képviselője. Történelmi képeinek szimbolikája mindig a kép megfestésének idejére vonatkozik, s többnyire az elveszett nemzeti függetlenség problematikáját boncolgatja. Különösen kedvelte a törökök elleni függetlenségi harcok témáit, mivel ezek szimbólumrendszere többrétegű: a hazáért hozott áldozat mellett a kereszténység védelmét és általánosabb emberi érzelmeket is kifejezhet. A II. Lajos tetemének feltalálása című képe az 1526-ban lezajlott mohácsi csata egyik tragikus eseményét dolgozza fel: a csata során megsebesült, majd a megáradt Csele-patak vizébe fulladt király holttestének kiásását. A hitelességre sokat adó Székely a csatában részt vevő Sárffy Ferenc győri várkapitány levelében leírtak alapján festette meg a képet Münchenben. A kép kompozíciója, az alakok mozdulatai, arckifejezésük, valamint a fény- és színkezelés mind a bonyolult érzelmek hatékonyabb kifejezését szolgálják a romantika eszközeivel. A kép összetett szimbolikája az 1848-49-es szabadságharc leverésére, a nemzeti gyászra és a mély, emberi érzelmekre egyaránt utal. Tartalom és forma tökéletes egysége következtében a mű az elvesztett csata és a halál fölötti fájdalom érzését közvetíti lírai, melankolikus hangnemben. | Bakó Zsuzsanna
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
