Szalmakalapos önarckép Berény Róbert

A későbbi Nyolcak legfiatalabb tagja, Berény Róbert 1905 tavaszán kezdett tanulni a párizsi Julian Akadémián, de figyelmét mindinkább a forrongó művészeti közélet, s a kiállításokon és magángyűjteményekben látott kortárs művek kötötték le. 1906-ban már néhány képpel szerepelt a Salon d’Automne (Őszi Szalon) tárlatán, s októberben megfestette addigi próbálkozásainak összefoglaló művét, a Szalmakalapos önarcképet. A szűk kivágatú mellkép látszólag a hagyományos, öntudatosan szembenéző művészönarcképek típusát követi, mégis úgy tűnik, Berényt sokkal inkább a háttér kékjének és a krómsárga könyvborító alapszíneinek egymáshoz való viszonya izgatta, mintsem a férfikorba lépő, immár festőként is elfogadott fiatalember környezetének és eszközeinek pontos ábrázolása. A sötét mellény és a világító fehér ing festői kontrasztja talán még Munkácsy-hagyomány, a kibillentett és gondosan kiegyensúlyozott függőleges tengely viszont már a cezanne-i kompozicionális rend, az egyre bátorodó színhasználat pedig a fauve-ok eredményeinek ismeretéről tanúskodik. Berény korai önarcképe tehát előkészíti a következő évek gyakran ironikus, játékos, máskor különféle modernista stíluselemeket felhasználó festett és rajzolt portréinak változatos sorozatát. | Szücs György