| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1820-as évek |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | képméret: 58,5 × 83,5 cm |
| Szignó | Jelzés nélkül |
| Leltári szám | 3097 |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Első emelet, 19. századi művészet – A reformok korától a századfordulóig, U-alak |
A Visegrád a 19. századi önálló magyar tájképfestészet első reprezentatív alkotása, a magyar történelem egyik legendás helyszínét, a még romjaiban is lenyűgöző visegrádi palotaegyüttest ábrázolja, szinte topografikus pontossággal. Nagy Lajos és Mátyás király pompás középkori palotáiból a 19. századra már csak romok maradtak, így a Visegrádban szinte az egész magyar történelmet látjuk nagyságával és viharaival együtt. A viszonylag természetes, a talajhoz közeli nézőpont a szemlélőt szinte belevonja a kompozícióba. A masszív Salamon-torony épebben megmaradt tömege a Dunával, valamint a túlparti hegyekkel a képsík alsó harmadában helyezkedik el. Ezek fölé tornyosul a várhegy, amit a palota romjai koronáznak meg. A képelemek ilyetén szervezése sajátos értékrendet tükröz, melyben a rom fölötte áll mindannak, ami ép, illetve amelyben a történelmi emlék fölényben van a természet alakzataival szemben.
Markó Károly képe az első olyan magyar alkotás, amelyen a tájkép eszközeivel sikerült nemzeti gondolatot megfogalmazni, s ezáltal egy máig ható magyar nemzeti tájemblémát megteremteni.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
