Búzamező
19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály
Alkotó | |
---|---|
Készítés ideje | 1910–1912 között |
Tárgytípus | festmény |
Anyag, technika | olaj, vászon |
Méret | képméret: 91 × 109 cm |
Szignó | Jelezve jobbra lent: Ziffer Sándor 191[?] |
Leltári szám | 60.26T |
Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Második emelet, Modern idők – Magyar művészet a Millennium és a II. világháború között, U-alak |
Ziffer 1906-ban Hollósy Simon tanítványaként találkozott össze Czóbel Bélával, aki Nagybányára csábította, ahonnan már egyenes út vezetett a francia fővárosba. Váratlan párizsi találkozása a legfrissebb irányzatokkal egész további munkásságát alapvetően befolyásolta: a Salon d’Automne-ban (Őszi Szalon) látott fauve festmények, Gauguin emlékkiállítása, valamint a hagyomány szerint Henri Matisse biztatása győzték meg arról, hogy változtatnia kell a Hollósynál megalapozott naturalista stílusán. Visszatérve Nagybányára, 1907–1908-ban alkotta meg legfontosabb műveit, köztük azokat a táj- és városképeket, amelyek – Czóbeltől mindinkább eltávolodva – Tihanyi Lajos ekkortájt festett műveivel rokoníthatók. A Tájrészlet kerítéssel című nagybányai részlet pontos topografikus helyszínt rögzít: a Kereszthegy lábához kanyarodó, bányászházakkal szegélyezett utcácskát örökít meg. A kép akarva-akaratlanul is az addig megtett pálya összegzéseként hat, mivel a művész érdeklődése a következő években – német felesége révén – már Németország felé fordul. A hideg kék kontúrok, az izzó, rőt vörösek kontrasztja, a ferdén beeső napfény keltette éles árnyékok rajzolatai egyszerre tanúskodnak a naturalista tájképfestészet megújításának kísérletéről, illetve a fauve-ok és Gauguin stilizáló, dekoratív felfogásának megértéséről. | Szücs György
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.